Csőfertőző megbetegedések kukoricában

Túlzás nélkül állíthatjuk, az elmúlt év kivételesen nehéz helyzetbe hozta a kukoricatermesztőket. A termés mennyisége, ha volt egyáltalán, messze elmaradt a megszokottól, de ahol volt is termés, ott annak toxintartalma okozhatott fejfájást. A történtek ráirányították a figyelmet a kukoricacsövet fertőző gombabetegségekre.

A kukoricacső gombás megbetegedését gyakran csőfuzáriózisként emlegetjük, azonban ez a szó szoros értelmében nem felel meg a valóságnak, a csövet ugyanis nem csupán fuzáriumos fertőzés érheti.

Csőfertőző kórokozók

Érdemes a kórokozók sorát azzal kezdeni, amely a tavalyi évben a legtöbb problémát okozta, az aszpergilluszos megbetegedéssel.

A kukoricacső aszpergilluszos megbetegedését több faj is okozhatja, melyek közül a leggyakoribbak az Aspergillus flavus, amely a zöldes, sárgászöldes penészgyepről ismerhető fel (1. kép),

1. kép: Aspergillus flavus jellegzetes tünete a kukoricacsövön

valamint az Aspergillus niger, amelyre a sötét, majdnem fekete színű penészgyep (2. kép) jellemző.

2. kép: A fekete penészgyep Aspergillus niger fertőzését mutatja

Mindkettő esetében igaz, hogy kifejezetten melegkedvelő kórokozók, amelyek számára a kukoricatáblákon előző évben kialakuló környezeti körülmények közel ideálisak voltak. Fertőzésük a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a rovarok okozta sebzéseken keresztül történhet meg – bár ez a fertőzési mód a meghatározó –, hanem a virágzás időszakában a bibeszálon keresztül is. Sajnos a toxintermelő képesség mindkét aszpergilluszfajra igaz, az elsőként említett esetében főként aflatoxinok, míg az utóbbi esetében ochratoxinok és fumonizinek képződnek.

A kukoricacsöveken látható gombafertőzés a leggyakrabban fuzáriumos megbetegedés (3. kép) következménye, azt főként a Fusarium graminearum, valamint a Fusarium verticillioides okozzák.

3. kép: Fuzáriumos csőfertőzés kiterjedt tünete

Tüneteik a csövön szétszórva, egyes magokon is megjelenhetnek, azonban az a gyakoribb, amikor a csővégen alakul ki a kiterjedt, szürkés, gyakran lazacszínű vagy rózsaszínes penészgyep. Míg az előbb említett kórokozó a nedvesebb és hűvösebb viszonyokat kedveli, addig az utóbbi száraz és meleg körülmények között érzi jól magát. Mindkét kórokozó termel toxinokat, az F. graminearum a jól ismert deoxinivalenol (DON), valamint zearalenon (ZON), az F. verticillioides esetében pedig fumonizinek termelődésére kell számítani.

A kórokozók eltérő környezeti igényeinek köszönhetően gyakorlatilag nincs olyan évjárat, amelyben ne fenyegetné a kukoricaállományokat a gombás eredetű csőfertőzés veszélye. Száraz és meleg évjáratokban az F. verticillioides, az A. flavus, valamint az A. niger fertőzhet, míg hűvösebb és csapadékosabb körülmények között az F. graminearum. Egyáltalán nem ritka, hogy egy csövön akár több kórokozó egyidejűleg legyen jelen (4. kép).

4. kép: Balra fuzáriumos, jobbra aszpergilluszos fertőzés tünetei egyazon csövön

A kukoricacső gombás megbetegedése természetesen vezethet mennyiségi jellegű kárhoz is, azonban annak legnagyobb veszélye a termés minőségének romlása, a toxintermelődés miatt kialakuló szennyeződés. Mivel a gombatoxinok már rendkívül kis mennyiségben kifejtik egészségkárosító hatásukat, a szennyezett tétel felhasználása megnehezül, legyen szó állati takarmányozásról vagy humán felhasználásról. De jelenlétük a termés ipari felhasználását is gátolja, a toxinszennyezés ugyanis rontja a bioetanol-kihozatalt, a folyamat közben tovább növekvő toxintartalom pedig gátolja a melléktermék állati takarmányozásban történő felhasználását.

A termés magas toxintartalmának elkerülése a fajtaválasztásnál kezdődik és a raktározásnál végződik.

A toxinszennyeződés kialakulásának feltételei

A termés toxinokkal való szennyeződése egyik kórokozó esetében sem tekinthető a csőfertőzés biztos, automatikusan bekövetkező következményének. Gyakran a durva tüneteket mutató, penésszel borított csövön sem alakul ki toxinszennyezés, de az is előfordulhat, hogy a fertőzés tüneteit vizuálisan nem mutató csövön lehet határérték feletti toxintartalmat mérni. A kórokozók toxintermelése gyakran a számukra kedvezőtlen behatások következményeképpen kezdődik meg. A tavalyi évben gondot okozó aszpergilluszfertőzés esetében ismert, hogy az aflatoxin termelődése a magas hőmérsékleti értékek esetén történik meg. A cső fertőződése nélkül nem alakulhat ki toxinszennyeződés, de maga a fertőzés megtörténte nem jelent automatikusan határérték feletti toxintartalmat a termésben.

A cső megbetegedésének egyik előfeltétele a kellő mennyiségű fertőző anyag jelenléte. A kórokozók a fertőzött növényi maradványokon maradnak fent, a fertőzés minden esetben azokról indul el. Ezért a talajfelszínen lévő nagy mennyiségű szármaradvány mindenképpen kockázati tényezőként kezelendő, annak leforgatása, talajjal történő lefedése vagy bomlásának bármilyen módon történő elősegítése csökkenti a fertőző anyag mennyiségét.

A csőfertőzés az esetek legnagyobb részében a cső sérülésein keresztül történik meg. Ilyen, a kórokozóknak kaput nyitó sérülés a leggyakrabban a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly lárvakártételének következtében alakul ki. Ebből a szempontból különösen az első érdemel figyelmet, ugyanis e faj lárvája kizárólag a növény generatív részein képes kifejlődni, ami szinte minden esetben a kukoricacső. A lárva jellemzően a csővégen, a csuhélevelek védelmében károsít (5. kép), amelynek következménye nagy mennyiségű, szinte mindig nedves, nehezen kiszáradó rágcsálék és ürülék felhalmozódása. Ezek a körülmények, együtt a szemeket ért sérülésekkel, ideálisak a kórokozók számára.

5. kép: Gyapottok-bagolylepke lárvája, valamint kiterjedt kártételén tenyésző fuzáriumos fertőzés

Hogyan kerülhetjük el a határérték feletti toxintartalmat?

A közhiedelemmel ellentétben a termés toxinszennyeződéstől való megóvása nem a gyapottok-bagolylepke és kukoricamoly kártétele elleni védekezéssel kezdődik. Nem kérdés, hogy ez fontos része a védekezési stratégiának, azonban az állomány védelme ott indul, hogy elkerüljük a csőfertőzésre és toxintermelődésre hajlamos fajta vetését. A jelenleg köztermesztésben lévő fajták között ugyanis van különbség a csőfertőző kórokozókkal szembeni fogékonyságban, léteznek jobban ellenállók, de szuperérzékenyek is. Ilyen jellegű adatokhoz nem mindig könnyű hozzájutni, mert nem minden esetben tesztelik a fajtajelölteket ilyen szempontból, azonban van már olyan hazai nemesítőház, amely kiemelt figyelmet szentel e területnek, és fajtái ilyen irányú tulajdonságairól is szolgáltat információt.

A toxinszennyeződés kialakulásának megakadályozását segíti a minél egyenletesebb fejlettségű állomány. Ennek a virágzás időszakában megtörténő fertőzés (6. kép) veszélyének csökkentése miatt van jelentősége.

6. kép: Virágzáskori fuzáriumos fertőzés tünetei a kukoricaszemeken

Egy eltérő fejlettségű egyedekből álló állomány hosszan virágzik, ami elnyújtja azt az időszakot, amikor a bibeszálon keresztül fertőződhet a szemkezdemény. De az egyenletes fejlettség a betakarítást megelőzően is fontos lehet, ugyanis az eltérő érési állapotú állományban a csövek nedvességtartalma is eltérő lesz, ami a toxintermelődés szempontjából veszélyes helyzetet teremthet. Az ilyen területek esetében a betakarításkori keveredés a tábla teljes termésénél elvezethet a határérték feletti toxintartalomhoz.

A csövet károsító kártevők, a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly lárvái elleni hatékony védekezés fontos helyet tölt be a termés toxinszennyeződésének elkerülésében. Erre szerencsére ma már hatékony készítmények és kiforrott növényvédelmi technológia áll a rendelkezésünkre, amellyel mérsékelhető a rovarkártétel következtében bekövetkező csőfertőzések száma.

A termés toxinszennyezésére a raktározás folyamata is hatással van, a csőfertőző kórokozók egy része ugyanis nem csupán a szántóföldön képes a toxintermelésre, hanem a raktározás során is. Ez különösen abban az esetben történik meg, ha túlságosan magas nedvességtartalmú termény (13% felett) kerül betárolásra vagy ha a betárolt tétel a raktározás során be-, illetve felázik. De a raktározás területéhez tartozik az eltérő toxintartalmú tételek betároláskori „egybeöntésének” gyakorlata is, aminek következménye egy olyan garmada lehet, amelynek toxintartalma a keveredés miatt meghaladja a határértéket. Azonban ma már elérhető olyan gyorsteszt, amellyel több toxinra kiterjedően, akár platónként is ellenőrizhetjük a telepre beérkező vagy a szárítóból leürített terményt, amit ezt követően a szennyeződésének megfelelően külön tárolhatunk, elkerülve ezzel a magas és alacsony toxintartalmú tételek keveredését.

A kukorica csőfertőzésének, valamint toxinokkal történő szennyeződésének elkerülése, mint oly sok minden a szántóföldi növénytermesztésben, komplex feladat. Azonban az a tény, hogy minden egyes évjáratban történhet olyan gombafertőzés, amely határérték feletti toxintartalomhoz vezethet, arra kényszerít minket, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk e területre. A megtermelt árunk értékesítése, az árbevételünk, a megélhetésünk múlhat rajta!

Kukoricát dönt a kukoricabogár

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió