Visszatekintés – A napraforgó-termesztés kihívásai 2022-ben

A napraforgó kiterjedt gyökérrendszerének köszönhetően a szántóföldi növénykultúrák közül a legkevésbé érzékeny a csapadékhiányos viszonyokra, a talajnedvesség utolsó morzsáit is megtalálja és hasznosítja. Azonban ez a számunkra oly kedvező tulajdonsága sem mentette meg attól az előző évjáratban, hogy terméscsökkenésig, sőt, a termés elmaradásáig is eljutó károsodást szenvedjenek egyes állományai. A kezdetek még nem utaltak arra, hogy végül ilyen mértékű terméskiesés következik be. Egyöntetű, erőteljes keléseket láthattuk az ország több termőtáján is, amit gyors kezdeti fejlődés követett. Azonban a fogyó talajnedvesség jelei már június elején megmutatkoztak, leveleiket lógató, turgorukat (1. kép) veszített növényeket láthattunk.

1. kép: Vízhiányos, turgorukat vesztett napraforgónövények

A fokozódó vízhiány egyre markánsabban mutatkozott meg a növényeken, a virágzás kezdetén már a pikkelylevelek száradása (2. kép) is megjelent, ami rövidesen tömegessé vált.

2. kép: Száradó pikkelylevelek a tányérkezdeményen

Az érintett tányérkezdemények sok esetben torzultak, az elhalással érintett részeken a virágok nem fejlődtek ki (3. kép).

3. kép: Torzuló, részben máris elhalt virágzat

A folyamat sajnos nagyon nagy területen a tányérkezdemények tömeges elhalásával (4. kép) járt, ami már előre jelezte a súlyos terméskiesést.

4. kép: Szárazság miatt elhalt tányérkezdemény

A történtek minden bizonnyal további értékelést kívánnak, ugyanis jelentős különbségek alakultak ki egyes nemesítőházak hibridjei között, akár táblaszomszédság esetében is rendkívül éles eltérések mutatkoztak, függetlenül az alkalmazott termesztéstechnológiától. Felmerül az érintett hibridek bract necrosisszal szembeni ellenálló képességének kérdése.

Az előző év súlyos csapadékhiánya a napraforgó esetében is terméskieséshez vezetett.

Rovarkártétel az állományokban

A napraforgó nem tartozik a kártevők által leginkább veszélyeztetett növények közé, azonban főként a vegetációs időszak elején egyes fajok jelentős károkat képesek okozni a fiatal növényeken. Ezek egyike a drótféreg, amelyről a tavalyi évben elmondható, hogy általánosságban különösebb problémát nem okozott a föld alatti növényi részek károsításával. A már korán kialakuló alacsony talajnedvesség nem kedvezett a kártevőnek, a számára túlzottan száraz felső rétegekből a gyökérzónánál mélyebbre vándorolt. Ugyancsak mérsékelt kártétel volt jellemző a barkókártevőkre is. Bár azok jelen voltak, a fiatal növények szárának átrágásával okoztak is némi növénypusztulást, helyenként a sziklevelek és a szár rágásával (5. kép) is lassították a növények fejlődését, az azonban a gyorsan melegedő talaj miatt olyannyira intenzív volt, hogy az állományok többsége gyorsan kinőtt a veszélyes időszakból. Ezért összességében a megszokotthoz képest kisebb mértékű volt a barkók előző évi kártétele.

5. kép: Kukoricabarkók és kései kártételük

Gombabetegségek a tenyészidőszakban

A száraz és meleg évjáratnak köszönhetően a napraforgó olyan ismert és nagy károkozásra képes megbetegedései, mint a fehér-, valamint a szürkepenészes szár- és tányérrothadás, csak kismértékű fertőzéssel jelentkeztek. Érdekes módon azonban a korai időszakban több napraforgótáblán is nagy számban találhattunk napraforgó-peronoszpóra által megbetegített növényeket (6. kép). Ez a kórokozó a fertőzés tendenciáját tekintve egyre nagyobb problémát okoz, ami felveti a kérdést, hogy a vetésre kerülő hibridek valóban rendelkeznek-e a hazai rasszok mindegyikével szembeni rezisztenciával, valamint, hogy a vetőmagtételek peronoszpórával szembeni csávázása kellően hatékony-e.

6. kép: Napraforgó-peronoszpóra által megbetegített növény

A napraforgónak azonban vannak olyan megbetegedései is, amelyek kifejezetten azokat a környezeti viszonyokat kedvelik, amelyek tavaly is uralkodtak. Ilyen a hamuszürke szárkorhadás, amely egyre inkább a napraforgó-termesztés első számú kórokozójává kezd válni. Tünetei (7. kép), amelyek növényhervadással, majd elhalással, száradással járnak, az előző évben is megjelentek.

7. kép: Hamuszürke szárkorhadás fertőzésének korai tünetei

Ezen túl egyre több olyan növénnyel találkozhatunk, amelyet a rizópuszos tányérrothadás kórokozója betegített meg. A fertőzés tünetei habos váladék formájában mind a levélnyeleken, mind a tányéron megjelenhetnek (8. kép), azonban a károkozás ez utóbbiak elhalása, beszáradása miatt következik be. A tavalyi év meleg, sőt forró időjárása miatt több napraforgótáblán is találkozhattunk a megbetegedés tüneteivel.

8. kép: Rizópuszos tányérrothadás jellegzetes tünetei

A napraforgó gombabetegségei között egyre hangsúlyosabbak a meleg és száraz viszonyok között is betegítő fajok.

Gyomnövények, gyomirtószer-fitotoxicitás

A tavaszi évjárat első részében a környezeti viszonyok még kedveztek mind az egy-, mind a kétszikű gyomnövények csírázásának és kelésének, ezért nem maradhattak el a gyomirtások sem. Az egyszikű gyomok elleni állománykezeléseket követően azonban a napraforgón szokatlanul magas arányban jelentek meg fitotoxikus tünetek egyes területeken. Általánosságban nézve ennek okozója lehetett az állományok stresszelt állapota is, de kialakulásában közrejátszhatott az az ismert és széles körben alkalmazott gyakorlat is, amikor a toleráns hibridben alkalmazott tribenuron-metil hatóanyagú készítmény szelektív egyszikűirtó gyomirtó szerrel együttesen, tankkeverék formájában kerül kijuttatásra. E megoldásnak megvannak a veszélyei, a készítmények gyártói nem is ajánlják az ilyen kombinációk alkalmazását, de a menetszám csökkentése érdekében sok napraforgó-termelő vállalja a beavatkozás kockázatát. Azonban a tavalyi évben, amikor a napraforgó-állományok eleve stresszelt állapotban voltak, a megszokotthoz képest érzékenyebben reagáltak a kezelésre, fitotoxikus, növénytorzulással járó tünetek alakultak ki (9. kép). Ezek főként a többszörös átfedéssel érintett táblarészeken jelentek meg, de a jelenség táblaszintű megjelenésére is volt példa. Az állományok nagy része végül kinőtte ezt a káros behatást, azonban egyes táblákon szinte biztosan hozzájárult a hozamcsökkenéshez.

9. kép: Egyszikűirtó állománykezelő készítmény fitotoxikus tünetei

Vadkár a napraforgótáblákon

A vadkár a szántóföldi növénytermesztés természetes velejárója, azt elkerülni gyakran igen nehéz. Az alföldi napraforgó-területeken egyes években a mezei nyulak okozott károk jelentősek. Az olyan évjáratokban, amikor a napraforgó-állományok lassan és vontatottan fejlődnek, ráadásul száraz körülmények uralkodnak, a kártétel mértéke kiugró lehet. Az elmúlt évben azonban a mezei nyulak kártétele – és általában a vadkár – másképpen, a megszokotthoz képest később jelentkezett. A kora tavaszi időszak még elfogadható talajnedvessége, de különösen a gyorsan emelkedő talajhőmérséklet a napraforgó gyors fejlődését tette lehetővé, amelynek köszönhetően gyorsan kinőtt a legveszélyesebb fejlettségi állapotból. Később azonban az egyre fokozódó vízhiány miatt a kártétel fokozódott, azt az egészen nagy növényeken is megtalálhattuk (10. kép), ami mutatta, hogy nem maradt el, csak későbbre tolódott.

10. kép: Kései vadkár a naparaforgó-állományban.

Ahogy mindegyik, öntözetlen körülmények között termesztett szántóföldi növényünk, úgy a napraforgó is komoly termésveszteséget szenvedett el az elmúlt év emlékezetes aszályában. Ennek ellenére sok gazdálkodó növelte meg vetésterületét, bízva e növény szívósságában és alkalmazkodóképességében, amelynek segítségével az előző évinél magasabb termés érhető majd el. Bár a körülmények ebben a pillanatban kedvezőek, ebben egyelőre csupán reménykedhetünk.

Nem lehetetlen a sikeres gyomirtás

2022 (ahogy 2021-ben és 2023-ban is) tavaszi időjárása hőmérsékleti hullámvasút volt. Az átlagosnál jóval melegebb és jóval hidegebb periódusok váltogattak egymást. Az ingadozás a talajhőmérsékletben is megfigyelhető volt. Ez nemcsak a termelőknek adta fel a leckét a vetésidő megválasztásában, de a gyomok sem tudták eldönti, kikeljenek-e vagy sem. Még volt elegendő talajnedvesség, így amikor a számukra szükséges hőfokra melegedett a talaj, csírázásnak indultak. Az újra visszahűlő talaj miatt azonban kikelésük elmaradt. Amikor aztán a talajhőmérséklet áprilisban tartósan 8-10 °C fokosra melegedett, ezek az „előcsíráztatott” gyomok gyorsan és tömegesen kirobbantak a talajból. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a 2 leveles napraforgóban indokolttá vált a gyomirtás, mivel a gyomok nagy tömegben érték el a kritikus fejlettségi szintet. Az ebben az időben kijuttatott Pulsar^® 40 SL vagy Pulsar^® Plus kiváló eredményt adott a kétszikű gyomok ellen. A már kikelt gyomokat csapadékfüggetlenül, a leveleken át felszívódva pusztította el közel 100%-os hatékonysággal, az esetleges kismértékű utókelést pedig az utolsó április esők hatására kialakuló, talajon keresztüli, 90% körüli mellékhatásukkal oldották meg. Az újragyomosodás csak az egyszikűek esetén volt számottevő, mivel számos fajuk a csírázás elindulásához magasabb talajhőmérsékletet igényel, mint a fontos kétszikű gyomok, így ezek később keltek. Az imazamox hatóanyag nem hat talajon keresztül az egyszikű növénykere, így csak azon egyszikű gyomok pusztultak el, amik a kezeléskor már megjelentek. Összeségében elmondható, hogy 2022-ben ismét az optimista termelők jártak jól. A vetés után alkalmazott Spectrum^® még többnyire megázott, és elhárította az egyszikű gyomokat. Ugyan az előcsíráztatott kétszikűek a preemergens kezelések ellenére nagy tömegben kikeltek, azonban a gyomok fejlettségéhez igazított Pulsar® levél- és talajhatásának köszönhetően a napraforgó 4 leveles korára lezárta a gyomirtási szezont.

Hangyel Attila

fejlesztőmérnök

BASF Hungária Kft.

A napraforgó gombák elleni védelme

A napraforgó-termesztők döntő többsége egy alkalommal kezeli gombaölő szerrel az állományát. Ezt jellemzően a csillagbimbós fejlettségnél teszik, azaz akkor, amikor a virágbimbó már teljesen elkülönül a fiatal levelektől, és eléri a körülbelül teniszlabdányi méretet. A kezeléstől azt várják el, hogy a lombot és a tányért is megvédje az esetleges fertőzésektől. Ezt az elvárást azonban egy gombaölő szer sem tudja teljesíteni! Az időzítés egyszerre elkésett és túl korai. Habár az egykor legendás diaportés szárfoltosság mára teljesen eltűnt, és a fehérpenész sem okoz akkora járványokat, nem szabad megfeledkeznünk a többi betegségről. Az utóbbi évek szárazabb évjárataiban is megfigyelhető volt az alsóbb levelek idő előtti leszáradását okozó alternária, és egy csapadékosabb tavasz esetén eddigre kialakíthat szárfertőzést a fómás szárfoltosság is. A leszáradt leveleket feltámasztani, a szárba bejutott betegséget meggyógyítani pedig nem lehet! Ezek ellen a kórokozók ellen könnyű megkésni a csillagbimbós kezeléssel. A másik érv, hogy „ilyenkor a tányért is védjük”, csak nagyon minimális mértékben igaz. Egyrészt a tányér még rengeteget fog növekedni, mire eléri a végleges méretét, így gyorsan „lenövi” a gombaölő szerek védelmét, másrészt csak a fertőzés szempontjából jelentéktelen murvaleveleket permetezzük le, melyek tetőcserépként fedik ekkor a bimbót, később pedig a kifejlett tányér szélén körben helyezkednek el. A fertőzés pedig rendszerint a tányér hátoldalán történik meg, amely ebben az időszakban lepermetezhetetlen, mivel a talaj felé néz. A csillagbimbós kezelést célszerű előrébb hozni az intenzív szármegnyúlás elejére, amikor még hagyományos traktorral is elvégezhető a kezelés. Jó választás ekkor a BASF új készítménye, az Architect^®. Előnye, hogy nemcsak egy gombaölő szer, hanem tartalmaz regulátor hatóanyagokat is. Ahogy a repcében a Caramba^® Turbo, az Arhitect^® is virágzásig egészségesen tartja a napraforgót, ráadásul az ajánlott 1,5 l/ha dózisban kb. 15%-kal csökkenti a végleges növénymagasságot és serkenti a gyökérnövekedést is.

Virágzás elején a gombaölő szeres kezelést meg kell ismételni. Ekkortól beszélhetünk ugyanis valódi tányérvédelemről, de a lomb és a szár védelmét is meghosszabbítjuk. Erre kiváló választás a jól bevált Pictor^®. A napraforgó esetében nagyjából 3 hónapon át jöhet létre gazdasági kárt okozó fertőzés. A gyakorlatban ezt csak két kezeléssel tudjuk lefedni.

Hangyel Attila

fejlesztőmérnök

BASF Hungária Kft.

---

---

Szerző: AgrárUnió

Címkék: napraforgó, napraforgó-termesztés, rovarkártétel, gombabetegségek, gyomnövények, gyomirtószer, vadkár, peronoszpóra, szárkorhadás, izópuszos tányérrothadás, gombaölő szer
MEGOSZTÁS
-
Visszatekintés – A napraforgó-termesztés kihívásai 2022-ben