A napraforgó és a gombák
Növénytermesztés - 2023.06.10
11 kórokozó, óriási kártételi potenciál – a felismerés és időben elvégzett védekezés a termesztők alapvető feladata
A fenti cím akár egy mese kezdetét is jelenthetné, azonban ez sajnos nem mese, a napraforgót számtalan gombabetegség támadhatja meg. Ezek számlájára majd minden évben írható terméskiesés, az évjáratok közötti különbség csupán annyi, hogy a veszteségünk több vagy kevesebb, és hogy azt mely kórokozó miatt szenvedjük el.
Vegyük sorra, mely megbetegedések fordulhatnak elő a napraforgónkban, és kezdjük azokkal, amelyek a legtöbb gondot okozzák, bár a napraforgót támadó gombabetegségek között nehéz rangsort felállítani. Ennek oka, hogy főként az adott év környezeti viszonyai döntik el, melyikük fogja nagyobb arányban betegíteni az állományunkat.
A legveszélyesebb megbetegedések
A fehérpenészes szár- és tányérrothadásnak mindenképpen be kell kerülnie a legveszélyesebb megbetegedések közé. A beszűkülő vetésforgó, amelyben a fehérpenész gazdanövényei közül a napraforgó, a repce és a szója egyaránt szerepel, hozzájárul ahhoz, hogy a talajban felhalmozódjanak kitartóképletei, a szkleróciumok. Az adott évi megbetegedés ezek segítségével fog elindulni, amire különösen a hűvösebb és nedvesebb évjáratokban lehet számítani. Ennek első, primer tünetei már korán megmutatkozhatnak, a száron a talajszinten kialakuló olajos folt, a gyakran kialakuló fehér micéliumtömeg mutatja a fertőzést, de erre utal az egész növényre kiterjedő lankadás és hervadás (1. kép). A későbbiekben jelenik meg a már spórafertőzés miatt kialakuló szárközépi, valamint tányérfertőzés, amely a tányér teljes pusztulásához, széteséséhez vezethet. A fehérpenészes rothadás ellen helyes vetésváltással, valamint gombaölő szeres állománykezelésekkel egyaránt eredményesen védekezhetünk.
1. kép: Fehérpenészes tőfertőzés miatt pusztuló napraforgónövények
A fehérpenészes fertőzéstől gyökeresen eltérő környezeti körülmények között károsít az a kórokozó, amely a mind szárazabbá és melegebbé váló időjárásunk fő haszonélvezője, ami miatt egyre gyakrabban válik a termést veszélyeztető fő megbetegedéssé. Ez a hamuszürke szárkorhadás – vagy más néven makrofominás fertőzés –, amely kifejezetten azokat a meleg, sőt extrém meleg viszonyokat kedveli, amelyekkel az utóbbi években oly gyakran szembesülhetünk. Fertőzését, amely először a növény hervadását, lankadását okozza, gyakorta véljük aszálytünetnek, mivel legkorábban a laza szerkezetű, rossz vízgazdálkodású, egyben gyorsan melegedő táblarészeken alakulnak ki. Tünetei rendkívüli gyorsasággal jutnak el a teljes növénypusztulásig, így a táblákon kiterjedt, elszáradt növényekből álló barna foltok alakulnak ki (2. kép), de nem ritka táblaszintű károkozása sem.
2. kép: Hamuszürke szárkorhadás foltszerűen megjelenő tünetei a napraforgótáblában
Amennyiben kétségeink lennének, mi okozza növényeink pusztulását, a szár alsó részének megvágása után előtűnő szürkés bélszövet (3. kép), amelyben tömegesen láthatjuk apró, fekete mikroszkleróciumait, biztos alapot ad meghatározásához. Érdemi védekezési megoldás sajnos e kórokozóval szemben jelenleg nem ismert, mivel számtalan gazdanövénye van, ott van minden egyes napraforgótáblán, ezen túl a lomb- és tányérvédelmi kezelésekre használt hatóanyagok sem igazán hatékonyak vele szemben. Az egyetlen eszköz a kezünkben a fajták eltérő fogékonysága, ezért valós segítséget jelenthet, ha figyelemmel kísérjük az évek során, melyik hogyan teljesít e téren.
3. kép: Hamuszürke szárkorhadás mikroszkleróciumai a bélszövetben
A veszélyes kórokozók között kell megemlítenünk a szürkepenészes szár- és tányérrothadást is, amelynek tüneteit majd minden évben megtalálhatjuk a napraforgó-állományokban. Bár környezeti viszonyok tekintetében e megbetegedés is inkább a hűvösebb, párásabb és csapadékosabb viszonyokat kedveli, a szárazabb években is felléphet, ehhez elegendő, ha a virágzás időszakában csak kicsit is kedvezőek számára a körülmények, vagy bármilyen ok miatt sérülések keletkeznek a növényen. Károsítása a tányér fertőzésén (4. kép) keresztül valósul meg, ami ellen a tányérvédelmi kezeléssel eredményesen védekezhetünk.
4. kép: Szürkepenészes tányérfertőzés
A napraforgó a gombabetegségek által leggyakrabban támadott szántóföldi növényünk.
Állandóan jelen lévő megbetegedések
A napraforgót több olyan kórokozó is betegítheti, amelyek jelenlétét szinte biztosra vehetjük, mivel a legtöbb évjáratban jelen vannak az állományokban. Ezek főként a szárat és a lombozatot betegítik, amivel változó mértékben ugyan, de hatással lehetnek a termés mennyiségére.
A szárat károsító megbetegedések közül évről évre találkozhatunk a fómás (5. kép),
5. kép: Fómás szárfoltosság tünetei
valamint az alternáriás (6. kép) szárfoltbetegségek tüneteivel. Ezeket egyszerű szemrevételezéssel gyakran igen nehéz megkülönböztetni, azonban ennek gyakorlati szempontból nincs is különösebb jelentősége. Az ellenük történő védekezés időzítése, valamint az alkalmazott készítmények is megegyeznek. Fertőzésük biztos kontrollálásához két kezelésre van szükség, mert bár már az első lombvédelmi kezelés is mérsékli azt, teljes védelmet a csillagbimbós állapotban elvégzett újabb védekezéssel lehet elérni.
6. kép: Alternáriás fertőzés tömegesen megjelenő tünetei
E két kórokozó tünetei a lombozaton is megjelenhetnek, kisebb-nagyobb levélfelület-vesztést okozva. Ugyanitt egy újabb kórokozó, a szeptóriás levélfoltosság is megjelenhet, amely a levélfelület részbeni száradását, az asszimilációs felület csökkenését okozhatja.
Időjárásunk változásával a melegigényes gombabetegségek jelentősége egyre növekszik.
Ritkábban megjelenő megbetegedések
A napraforgónak több olyan, ritkábban fellépő megbetegedése is van, amelyek helyileg ugyan okozhatnak problémát, azonban általánosságban nem beszélhetünk jelentős károkozásukról.
Szerencsére ide sorolhatjuk már a diaportés szárfoltosság (7. kép) kórokozóját is, amely a múltban rendszeres járványszerű fellépésével óriási károkat okozott. Azonban a környezeti körülmények változásával, a szárazabbá és melegebbé váló időjárásunk hatására fokozatosan visszaszorult. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelen az állományokban, tüneteit rendszeresen megtalálhatjuk, de károkozása mérsékelt. Nem szabad azonban elfeledkeznünk róla, mert komoly kártételi potenciállal rendelkezik.
7. kép: Diaportás szárfoltosság tünete a napraforgószáron
Bár az utóbbi években fertőzése mintha növekvő tendenciát mutatna, a szűkebb körzetekben, esetleg csupán táblaszinten való megjelenése miatt a kisebb jelentőségű kórokozók közé sorolhatjuk a napraforgó-peronoszpórát (8. kép). Fellépése gyakran fajtától függ, ami összefügghet a helyben fertőző penonoszpóra-patotípussal szembeni elégtelen ellenálló képességgel, de akár a kórokozóval szemben alkalmazott csávázás rossz hatékonyságával vagy a vetőmagtétel kórokozóval való fertőzöttségével.
8. kép: Balra egészséges, jobbra napraforgó-peronoszpóra tüneteit mutató növény
Az egyre melegebb, mind többször extrém nyári hőmérsékleti értékeket produkáló időjárásunkból profitáló megbetegedés a rizópuszos tányérrothadás (9. kép). A fertőzést több rizópuszfaj is okozhatja, azonban mindegyikük rendelkezik egy sajátos tünettel, amely megkönnyíti beazonosításukat.
9. kép: Rizópuszos tányérrothadás jellegzetes tünetei
E jellegzetes, kizárólag e megbetegedésre jellemző tünet a felső levelek nyelén, valamint a tányéron kialakuló sebzésekből kicsorduló váladék, amely gyakran habos pamacsokat képez a megbetegített növényi részen. A károkozás a tányérok pusztulásán keresztül jelentkezik, amelyek a fertőzés hatására barnulnak, majd beszáradnak. A megbetegedés komolyabb fellépésére a növényeken ejtett tömeges sebzést (jégverés, rovarrágás) követően, magas léghőmérséklet esetén kell számolnunk, azonban tüneteit majd minden napraforgótáblán megtalálhatjuk az augusztusi időszakban.
Kisebb jelentőségű megbetegedések
A napraforgót betegségeinek felsorolásánál a teljesség kedvéért meg kell említenünk két kórokozót, amelyek ugyan fertőzhetik növényeinket, azonban gazdasági kárt rendkívül ritkán okoznak. Ezek a napraforgórozsda (10. kép) és a napraforgó-lisztharmat (11. kép), amelyek jellemzően a tenyészidőszak végén jelennek meg.
10. kép: Napraforgó-rozsda a levélfonákon
A napraforgórozsda tüneteit a lombozaton, valamint a tányér csészelevelein találhatjuk meg, míg a napraforgó-lisztharmat esetében ezek megjelenése a leveleken várható.
11. kép: Napraforgó-lisztharmat tipikus tünetei a levélen
A fenti felsorolás alapján, amely tizenegy kórokozót sorakoztat fel, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a napraforgó az a szántóföldi növényünk, amely a legnagyobb valószínűséggel fertőződik meg valamely gombabetegség által. E kórokozók valamelyike – de egyszerre akár több is – szinte biztosan betegíti növényeinket, amivel csökkenti a betakarított termés mennyiségét. Ezért érdemes figyelmet, valamint kezelési költséget szentelnünk fertőzésük mérséklésére, mert azzal biztosan termést fogunk menteni. Amin akár gazdálkodásunk jövedelmezősége is múlhat!
Szerző: AgrárUnió
Címkék: napraforgó, gombabetegségek, növényvédelem, diaportás szárfoltosság, fómás szárfoltosság, szárkorhadás, peronoszpóra, rizópuszos tányérrothadás, napraforgó-rozsda, lisztharmatA pálma téliesítése lépésről lépésre
Új AKG- és ÖKO-program, DIMOP-pályázatok
Országos erdészeti fórumsorozatot indít a Nemzeti ...
A „diómérgezés” valójában egy tremorogen mikotoxikózis
Hatszáz milliós biotechnológiai beruházás valósul meg a ...
Kiderült mekkora összegre számíthatnak a gazdák a közvetlen ...
Megjelent az új agrár-környezetgazdálkodási támogatás ...
Pusztított az aszály 2024-ben: a kukoricánál a legnagyobb a ...
Új megközelítéssel a mezőgazdasági termelékenység ...
A szőke szépség (1. rész) – Haflingi ló tenyésztésben, ...