Ébredezik a kiskert – A következő hetekben alapozhatjuk meg növényeink egészségét

Hamarosan életre kel a természet és vele együtt a kert is, finom illatok lengik be a levegőt. Ugye milyen kellemes rágondolni? Nekem is. Ebből erőt merítve nagyobb kedvvel megyünk ki a még hideg kertbe elvégezni a feladatainkat. A hosszabbodó nappalok lehetővé teszik számunkra, hogy már esténként is hozzá tudjuk járulni a kerti munkálatokhoz néhány aprósággal, így nem marad minden a hétvégére.

A ZÖLDSÉGESKERT

Tápanyag-utánpótlás

Általánosságban elmondható, hogy a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége művelt területen nem elégséges a növényeink számára, ezért mindig pótolni kell azt, lehetőség szerint szerves trágyával, komposzttal, ami ősszel kiszórva tavaszra bőséges forrást jelent a növényeinknek. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ezek a trágyaféleségek serkentik a talajéletet, javítják a talaj levegő- és vízgazdálkodását, szerkezetét, így ellenállóbb, egészségesebb növényeket tudunk termelni. Viszont azt is be kell látni, hogy nem feltétlenül található meg bennük az összes tápanyag, vagy nem elegendő mennyiségben. Ezt a problémát a műtrágyák használatával orvosolhatjuk, azonban ezek használatát mindig a növények igényeihez kell igazítani.

A tavaszi időszakban az indítótrágyázással segíthetjük a növényeket a kezdeti fejlődésben. Helyre vetésnél pontosan oda és akkor juttatunk tápanyagot a növénynek, amikor és ahol szüksége van rá. Vetés előtt kiszórva, majd a talajműveléssel bejuttatva abban a réteg­ben tud hasznosulni 
a műtrágya, ahol fel tudja venni a növény. A foszfor a növények gyökeresedésében játszik nagy szerepet, ezért a kezdeti fejlődésben elengedhetetlen, a nitrogén pedig a vegetatív részek növekedéséhez szükséges, ezért az indítótrágyázás idején erre a két tápelemre kell a legnagyobb figyelmet fordítani.

A különböző kertészeti kultúráknak különböző tápanyagigényük van. A növények a túlzott tápanyagellátástól is szenvedhetnek, ezért nitrogénből maximum 
5 g/m², míg foszforból 6 g/m² hatóanyagot szabad kijuttatni. Káliumot kis mennyiségben szórjunk ki, vagy el is hagyhatjuk a sótartalma miatt, mert bizonyos kultúrákban problémákat okozhat. A műtrágyák kijuttatásakor ügyeljünk az egyenletes szórásra. A vetés sorába vagy a fészekágyba kerüljön, hogy minden növény el tudja érni a megfelelő mennyiségű tápanyagot. A kijuttatás vetéskor vagy vetés előtt néhány nappal történjen meg, hogy a tápanyagforrás azonnal hasznosulni tudjon.

Február közepétől március végéig kerülhet szabadföldbe a sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, borsó, fejes saláta, spenót, sóska, mák és hagymafélék.

Magágy-előkészítés

Ha módunkban állt a kertet ősszel átforgatni és a szerves trágyát bedolgozni, akkor az azóta eltelt időben a tél és a lebontó folyamatok segítségével tápanyagdús, jó állapotú a talaj. Ha enyhül az idő, és a téli csapadék sem duzzasztja kertünk talaját, az a feladatunk, hogy előkészítsük a magágyat a vetésre, ültetésre.

Szabadföldbe már vethetjük a hidegtűrő növényeket, ez február közepétől március végéig tart, amikor már rá lehet menni a talajra. Készíthetjük a sárgarépát, petrezselymet, hónapos retket, borsót, fejes salátát, spenótot, sóskát, mákot és a hagymaféléket a vetéshez, ültetéshez. Azonban hiába a drága vetőmag, ha nem megfelelő talajba kerül. A legtöbb zöldségfaj magja apró, így ahhoz, hogy megfelelően tudjon kelni, aprómorzsás, porhanyós talajra van szüksége. A felszínét gereblyével tudjuk a zöldség gyökerezési mélységében elmunkálni. A csírázásához a mag alatt megfelelően tömörített, de nem túl tömör talajt kell készítenünk, hogy a víz a kapilláris erővel fel tudjon emelkedni a talaj mélyebb rétegeiből. A vetés utáni tömörítést is szükséges elvégeznünk, hogy lezárjuk a talajt a kincset érő víz elpárolgásának elkerülése érdekében. Ezután már csak az időjárás szabhat határokat a kelő növényeknek, és persze a mi további befektetett munkánk.

A GYÜMÖLCSÖSKERT

Metszés

A metszést a megfelelő és egészséges termés előállítása érdekében végezzük. 
A gyümölcsfák ágait úgy igazítjuk, hogy elegendő napfény jusson el a teljes koronába, ezzel elérjük azt is, hogy szellős legyen, így a betegségeknek kedvezőtlen klímát hozunk létre. Továbbá ekkor távolítjuk el a beteg ágakat, a vesszőket, a vízhajtásokat, melyek csak elszívják a vizet és a tápanyagot, viszont termést nem hoznak. A metszéssel a kinevelt gyümölcsök mennyiségét csökkenthetjük, így elkerülhetjük, hogy idő előtt kimerüljön a fa.

A még nem termőre fordult facsemeték a vegetatív növekedésre helyeznek hangsúlyt, ekkor végezzük az alakító metszéseket, hogy elérjük a kívánt koronaformát. Ebben a szakaszban érdemes erősebb metszést elvégezni, hogy az erősebb hajtásnövekedés után erős vázágakat alakítson ki a gyümölcsfa. Amikor növekszik a terméshozam, már a termővesszők nevelésére kell odafigyelnünk a felkopaszodás elkerülése érdekében.

A termőre fordult fákon már karbantartó metszéseket végzünk, idősebb fák esetében pedig ifjító metszést. Ekkor már a termő és a vegetatív részek egyensúlyának fenntartását kell figyelembe vennünk. Ha a belső és alsó ágak beárnyékolása miatt a termővesszők csökkenek, akkor felkopaszodik az ág. A gyenge vesszőket rövidre, az erőseket pedig hosszabbra kell metszenünk. A fővezérágat hosszabbra hagyjuk, míg a belőle kitörő oldalvezérágakat rövidebbre hagyjuk meg.

Ifjító metszés esetén törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására, ne álljanak sűrűn az ágak, hogy a beárnyékolást elkerüljük. A befelé növő, túl sűrűn álló, esetleg egymást keresztező vesszőket, gallyakat vágjuk vissza. Ha egymás mellett hasonló fejlettségű gallyak vannak, akkor hagyjuk meg a legerősebbet, vágjuk vissza a feléig, a többit pedig tőből távolítsuk el.

A metszéssel várjuk meg a fagyok végét, ekkor már láthatóvá válnak a fagykárosodott ágrészek.

Fontos!

• Metszéskor sebeket ejtünk a fákon, ahol a baktériumok és a gombák szabadon tudnak fertőzni, ezért mindig kezeljük fasebkezelővel ezeket a részeket!

• Használjunk éles, megfelelően karbantartott metszőollót, ágvágót és fűrészt, hogy elkerüljük a kurta sebfelületeket, mert ezek mindig nehezebben és hosszabb idő alatt gyógyulnak meg!

• Lehetőleg fertőtlenítsük le az eszközöket két metszendő fa között, hogy ne vigyük át a betegségeket a következő fára!

Lemosó permetezés

A tél végi lemosó permetezésnek egyre nagyobb a jelentősége a házikertekben is. Az áttelelő kórokozók és kártevők gyérítése következtében a tavaszi és nyári permetezések számát csökkenthetjük ezzel a beavatkozással. A lemosózáshoz használt hatóanyagok kontakt hatásúak, így nem alakul ki ellenük rezisztencia. További előnyük, hogy biotermesztésben is lehet alkalmazni. A lemosó permetezésnél rezet (réz-hidroxid, réz-oxiklorid), ként (poliszulfidkén) és olajat (paraffin­olaj, növényi olajok) juttatunk ki. A rezet a gombák (kivétel a lisztharmat) és baktériumok ellen alkalmazzuk, a ként a varasodás, a lisztharmat és a monília ellen, és mivel gázosodik, az atkákra, tetvekre és bolhákra is gyérítő hatása van. Az olajat azért használjuk, mert finom réteget képez a növény felületén, amely alatt 
a kártevők nem jutnak elegendő levegőhöz, így megfulladnak.

Törekedjünk arra, hogy a rügypattanás idejéhez minél közelebb essen a permetezés, mert ekkor éledeznek a kártevők és kórokozók, és ebben az állapotban a legérzékenyebbek a kezelésekkel szemben. Mivel kontakt hatóanyagokat használunk, törekedni kell az egyenletes, jó fedettségre, csak így tudják kifejteni a hatásukat. Mint ahogyan a neve is utal rá, lemosásszerűen, bő lémennyiséggel kell kijuttatni a permetlevet, hogy eljusson a rejtett részekbe és a kéregrepedésekbe is. Az alma és őszibarack rügypattanás után érzékeny lehet ezekre a készítményekre, ezért ne késlekedjünk a lemosásukkal.

Ezzel a cikkel szeretném megköszönni az Olvasóknak az egyéves figyelmüket, ugyanis 2021 februárjában indítottuk el a Kiskert Kárkép oldalt az Agrárunióval karöltve a Facebookon és az Instagramon. Remélem, sokat fogunk még együtt tanulni 
a kertünkben lezajló folyamatokról és a munkák szakszerű kiviteleléséről, hogy még eredményesebb legyen a kertészkedés!