Harc a klímaváltozás ellen

Plótár István dióskáli gazda és Jenet László, a biharkeresztesi Kutas 95 Zrt. igazgatója is úgy véli: okszerű, a nedvesség megőrzését célzó talajműveléssel, a megfelelő növénykultúra kiválasztásával minimalizálható a termelő vesztesége, sőt, akár nyereségessé is tehető tevékenysége a napjainkban tapasztalható aszályos időszakokban.

A klímaváltozással csak talajkímélő technológia alkalmazásával és a forgatásos művelésmód elhagyásával lehet felvenni a harcot, állítja Plótár István, aki Dióskál környékén műveli a területeit. Ő régóta így dolgozik, s szerinte ma már egyértelműen látszik, hogy annak idején érdemes volt váltania.

5 hektárból 700

„Már a háború előtt is gazdálkodott a családunk, ám közbeszólt szocializmus, és a folyamat jó időre megszakadt – kezdte Plótár István. – A szüleim vették fel újra az államosítással elejtett fonalat a rendszerváltás előtt, amikor a főállásuk mellett gazdálkodtak a háztájiban, szerencsére, azt a hatalom a 80-as években már engedte. Aztán jött a rendszerváltás, amikor öt hektárral és egy géppel kiváltak a téeszből. Én nem akartam a mezőgazdaságban dolgozni, karosszéria-lakatosnak, illetve autóvillamossági szerelőnek tanultam, de amikor eljött az idő, a kilencvenes évek végén döntenem kellett: vagy folytatom a termelést az akkor már 88 hektárnyi birtokon, vagy elmegyek egy munkahelyre, ahogy azt terveztem is. Soká gondolkodtam, mit tegyek, de miután munkahelyet mindig talál az ember, viszont ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életében, úgy döntöttem, hogy maradok itthon. Már csak azért is, mert imádtam traktorozni. Ma már 700 hektáron gazdálkodunk, ebből 600 hektárnyi a szántó, 100 hektár rét, legelő, egy hektár szőlő, van 5 hektár almánk is, továbbá juhok és húsmarhák vannak szabad tartásban.”

Plótárékat 2003-ban azzal kereste meg a keszthelyi agrártudományi egyetem talajtani tanszékén oktató dr. Csepinszky Béla, hogy az akadémiai kutatásokat végző ismerőse helyszínt szeretne a forgatásos és a forgatás nélküli talajművelés összehasonlításához. A kísérletet akkor 100 hektáron vállalta a dióskáli család.

Bebizonyosodott: forgatás nélkül az igazi

„Uniós projekt keretében három évről szólt az első időszak, melynek keretében a két blokkra osztott terület egyik felén szántottunk, a másikon tárcsáztunk. Ez volt a különbség, minden más megegyezett a termesztéstechnológiát illetően, hiszen csak így lehetett kimutatni a különbségeket – idézte fel Plótár István. – A szakmai partnerünk a Syngenta volt – a kapcsolatunk azóta is tart –, a gépi hátteret pedig a Väderstad adta. Már az első években nyilvánvalóvá vált, hogy a forgatás nélküli művelésmód nemcsak a talajélet szempontjából jobb, hanem anyagilag is. Kevesebb üzemanyag fogyott, kevesebbszer kellett rámenni a talajra gépekkel. Időt, üzemanyagot spóroltunk meg, s ha sokkal több termést nem is értünk el, mint a hagyományos termesztésben, mindenképpen kevesebből tudtuk azt realizálni, ami már akkor sem volt mindegy, manapság pedig főleg nem az.”

A dióskáli gazda azt is elmondta: a tarlót csak mélylazítóval lazítják, amit a tüskés henger rögtön el is munkál. A növényi maradványok így a felszínen maradnak, ami mindenképpen mérsékli a kipárolgást, tehát segít a talajnedvesség megőrzésében, ami, úgy tűnik, egyre fontosabbá válik. Másrészt a talaj felső rétegében megtelepedett és jótékonyan tevékenykedő baktériumokat nem bolygatják meg, ellentétben a szántással, ami nagyon rossz hatással van a talajéletre. Grubbereznek is, ebbe a durván elmunkált, növényi maradványokkal fedett talajba vetik a magot, ami ugyanúgy képes kikelni, mint amikor aprómorzsás magágyat készítenek neki például talajmaróval. Viszont így a gyökerek már pezsgő talajéletet, a baktériumok, illetve a giliszták tevékenységének köszönhetően pedig kész, feldolgozott tápanyagot találnak.

„Ma már valamennyi területünkön ezt az eljárást alkalmazzuk, és nagyon elégedettek vagyunk az eredményekkel – zárta mondandóját Plótár István. – Nem könnyű elfogadni, de ez a jövő.”

A növénymaradványok csökkentik a kipárolgást

A forgatás nélküli művelésmód nemcsak a talajélet szempontjából jobb, hanem anyagilag is, hiszen időt, üzemanyagot spórolunk meg.

A réteges talajművelés előnyei

A Kutas 95 Zrt.-nek több mint 3800 hektár területe van, amiből 3000 hektár a szántó. A jobb minőségű földeken a búza és repce váltja egymást, a gyengébbeken árpa és napraforgó. A nagyon szikes területeken pedig árpa és ugaroltatás történik.

„Immár hat éve nem használunk ekét és tárcsát a földjeinken, azóta a kultivátoros jelölő talajművelést alkalmazzuk a forgatás helyett – mondta Jenet László. – A technológia egyik vezérgépe a Väderstad TopDown multikultivátora, mellyel 25-30 centiméter mélységben tudunk lazítani. Rétegesen műveljük a talajt, minden második évben mélylazítást is végzünk. Betartjuk a kímélő művelés alapelveit: nem tapossuk, nem gyúrjuk, nem porosítjuk, nem rögösítjük, és ami a legfontosabb, ebből fakadóan nem »ütjük« a talajt. Hiszen ha rögöket hozunk fel a talajfelszínre a művelés során, akkor azokat valamilyen ütésre épülő technológiával lehet csak szétverni. A forgatásos művelésnél sajnos ez a gyakorlat, amit mi a réteges műveléssel el tudunk kerülni. Hogy miért nem szabad a földet ütni? Egy hasonlattal tudnám szemléltetni: a kezünk alatt formálódó kenyértésztát sem ütjük, hiszen az egy élő rendszer, maga az élet. A hozzá szükséges búzát a földjeinken termeljük meg, számunkra e két dolog is az élettel azonos, ezért gondoljuk úgy, hogy ha a kenyeret nem ütjük, akkor a földet sem üthetjük.”

Nem »ütjük« a talajt, ahogy a kezünk alatt formálódó kenyértésztát sem ütjük, hiszen az egy élő rendszer, maga az élet.

Jenet László jelezte: a réteges műveléssel képesek megőrizni a talajban lévő nedvességet – azt talán senkinek nem kell részletezni, hogy ez napjainkban mennyire fontos.

„1982 óta vagyok agrármérnök, és eddigi pályafutásom során ilyen mértékű szárazsággal Magyarországon még nem találkoztam – jelentette ki a szakember. – Állítólag az ötvenes években volt már ehhez hasonló időszak. Azt gondolom, nem véletlen, hogy míg tíz évvel ezelőtt a tudósok globális felmelegedésről beszéltek, ma már globális éghajlatváltozásról szól a narratíva, ugye, lehet érezni a két fogalom között a különbséget. Nemcsak felmelegedésről beszélhetünk, hanem lehűlésről is, ami, bármilyen hihetetlen, de a mi féltekénket, az északi féltekét jellemzi majd a későbbiekben. Az Egyenlítőnél és attól délre tovább erősödik a hőség, amiből azonban bőven jut az áramlatok miatt a hűlő északi féltekére is, emiatt tapasztalhatunk egyre nagyobb hőingásokat. A folyamatot alapvetően a naptevékenység, a Nap mágneses erőtereinek változása, fúziós folyamatainak összessége határozza meg. Ez 11-13 évente „megfordul”, váltakozik, ami jelentős hatást gyakorol a Föld éghajlati tulajdonságaira. Tehát nem annyira az emberi tevékenység jelenik meg az időjárás extremitásában, azt rajtunk kívül álló, sokkal nagyobb erők mozgatják.”

Őszi vetéssel kisebb a kockázat

Jenet László úgy véli: amennyiben a szárazság tartósnak mutatkozik, szükséges a termelést is ennek megfelelően átalakítani.

„Termelőként én mindig a legkisebb kockázatot keresem – jelentette ki az igazgató. – A legkisebb kockázat pedig az őszi vetésű növényekben van, kivételt képez ezalól a repce, mert augusztus végén vetjük, és ha nincs csapadék, nem kel ki. Az árpát és a búzát azonban október 1-től akár még december közepéig is vethetjük, s ha csupán 50-60 milliméternyi csapadékot kapunk ősszel és télen, februárban pedig van néhány szép, napsütéses nap, akkor tavasszal e kalászosok gyönyörűen növekedésnek indulnak, és mire beköszönt a forrósság, gyakorlatilag beérnek. Tehát az árpa és a búza termesztésével kisebb kockázatvállalással biztosabb bevételhez jutunk. A kukoricának tenyészidőszakban több mint 400 milliméternyi csapadékra van szüksége, ahol ez nincs meg, ott egyszerűen nem kell termelni kukoricát.”

Hozzátette: mára szükségessé vált a tudomány önvizsgálata is, ugyanis sajnos gyakran valótlan információkkal bombázza a laikusokat. Így például a vetésforgó kapcsán, melynek régi, mostanra elavult téziseit senki nem vizsgálta fölül, és nem igazította napjaink kihívásaihoz, körülményeihez. Mint mondta, bebizonyosodott, hogy semmi baj nem származik abból, ha éveken át árpát termelnek egymás után ugyanazon a területen.

„Vagy ott van például a zöldítés, amit annyira erőltetnek, de hát könyörgöm, ezen az éghajlaton?! – szögezte le Jenet László. – Másrészt a zöldítéssel erősödik a terület gyomfedettsége is, mert a gyomirtással senki nem foglalkozik egy zöldítésre használt kultúrában. Könnyű belátni, ha például csillagfürtöt és lóbabot vetünk egy területre, a gyomok is szépen együtt fejlődnek a kultúrnövényekkel, és beérlelik a magjaikat, amiket aztán szétszórnak. Tehát mi magunk gyomosítjuk el a területeinket, s a gyomok nagy száma kedvez a kórokozóknak és a kártevőknek.”

Jenet László a világban kialakult nagymértékű inputanyagár-emelkedésekkel és az érzékelhető globális alapanyaghiánnyal, illetve az ezeket részben okozó orosz-ukrán háborúval kapcsolatban is megosztotta nézeteit. Úgy látja: ha Európa a magas technológiai fejlettségével, Oroszország pedig óriási nyersanyagkincsével összefogna, párosuk uralhatná a világot. Ez azonban Amerika érdekeivel ellentétes – és már tudjuk is, ki áll a háború és az egyre erősödő gazdasági krízis mögött…

Július legvégén hat helyszínen tartott demózást a Väderstad Kft. Fotóink a biharkeresztesi Kutas 95 Zrt területén készültek. A résztvevők megtudhatták, milyen talajművelési módszerekkel védekezhetnek az időjárási szélsőségek káros hatásaival szemben.

Szerző: AgrárUnió