Háziállatok vagy kóborló gyilkosok?

Érdekes témával foglalkozott a közelmúltban lapunk, az AgrárUnió Magazin Kárkép című Facebook-, illetve weboldala: a kóbor vagy csak elkóborolt állatok által a vadállományban okozott károk kerültek terítékre. Mint azt a szakemberektől megtudtuk, a jelenség meglehetősen nagy méreteket öltött, aminek egyetlen oka van. Kitalálják, ugye? Igen, az ember.

„Az az igazság, hogy jó darabig morzsolgattam, hogy vajon feltegyem-e a következő képeket és témát. Merthogy merőben más, mint amiről általában beszélni szoktam. De aztán arra jutottam, hogy ez is része annak, ami a szántókon történik, és ha a vadakat más szempontból szóba szoktam hozni, akkor ez sem lehet kivétel. Szóval pár napja botlottam bele a szituációba, amikor valószínűleg csak néhány perccel az odaérkezésem előtt végzett egy őzzel két kutya. El sem akartam igazán hinni, hogy tényleg így történt, mert nem néztem ki ezekből a nem túl nagy, kurta lábú kutyákból ekkora futásteljesítményt. Meg is néztem közelebbről a dolgot, ami persze eleinte kicsit necces volt, mert volt morgás és emberkedés, nem szívesen adták a vadászok a zsákmányt, de végül csak meggyőztem őket arról, hogy jobb, ha odébb mennek. Közelebbről nézve is egyértelmű volt, hogy itt bizony nem egy elhullott tetemre akadtak a kutyák, hanem aktív vadászat folyt…

És amiért igazából felhoztam a témát. Lehetséges, hogy véletlen az egybeesés, de aznap már összefutottam egy kutyával, amelyik őzek után kajtatott, igaz, inkább csak lelkesedésből, mert olyan távolságban követte őket, ami esélytelenné tette a vadászatot. De egyáltalán nem ritka úgy általában sem, hogy csatakos, boldog, vadászgató kutyákkal találkozzak a szántókon. Ami azt jelenti, hogy mi kutyások/kutyatartók jobban is odafigyelhetnénk arra, hogy ne szökjenek ki a jószágaink és ne végezzenek kisebb-nagyobb vérengzést a vadállományban. És most nem azért, mert ezzel valakinek kárt okoznának, hanem magáért a vadért, ami a vidék része” – fogalmazott írásában kollégánk, Somos Ferenc.

Fájdalmas sérülés a jobb hátsó lábon, ami valószínűleg a vad pusztulását okozta

A kár jelentős, megoldás egyelőre nincs

Mint azt Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa lapunknak megerősítette: évről évre jelentős károkat okoznak a vadállományban a kóbor háziállatok, nyilván elsősorban az ebek.

„Elöljáróban azt fontos jelezni, hogy az Országos Vadgazdálkodási Adattár alapján a vadászok évente néhány ezer kutyát ejtenek el azért, mert az eb vadat kerget, vagy esetleg éppen elkapott már egyet és tépi – mondta érdeklődésünkre a szakember. – Hogy ez miként aránylik a kóbor kutyák számához, arról nincsenek adataink, legfeljebb az állatvédő szervezetek megnyilatkozásaira hagyatkozhatunk, amelyek szerint néhány százezertől a millióig terjedhet a számuk. Ha ebből kiindulva azt vesszük alapul, hogy van az országban 3-400 ezer kóbor kutya, ehhez képest pedig az őzállomány egyedszáma 380 ezer, a gímszarvasé 120 000, akkor érzékelhető, hogy a probléma, amit ezek az ebek okoznak – figyelembe véve, hogy valamit enniük kell, vagy éppen ösztönüktől hajtva kergetik a nagyvadat –, nem kicsi. Ha nem is tudják minden esetben megfogni a leginkább veszélyeztetett őzeket, azért megpróbálkoznak vele és űzik. Ez már önmagában gond, mert ha egy vemhes őzsutát megkerget két-három kutya, az nagy valószínűséggel elvetél. Ha nekikergetik egy kerítésnek vagy megtépik, akkor pedig elpusztul, s ezt jó eséllyel meg tudják csinálni még egy szarvasborjúval vagy szarvastehénnel is. Láttunk is példát hasonlóra, amikor fiatal gímszarvasbikát rántott le a földre két éppenséggel nem kóbor, nyakörves kutya, és amit térfigyelő kamera rögzített.

Hogy mennyi vad eshet áldozatul a kóbor kutyáknak, arról a Soproni Egyetem Magyar vadelhullás-monitoringjából tájékozódhatunk. A vadásztársaságok bevallása alapján a 2017–18-as vadászati évben 33 gímszarvas, 14 dámszarvas, 573 őz, 30 muflon, 52 vaddisznó, 1835 fácán és 1475 mezei nyúl vált a kóbor ebek martalékává, ami 120-130 millió forintos kárt jelent összegszerűen. Ebben a szegmensben azonban óriási a látencia (mint mondtam, a vadásztársaságok önbevallással tesznek eleget az adatszolgáltatásnak), ezért szerintem a napvilágra került esetek négyszeresével is nyugodtan számolhatunk, ennek megfelelően az okozott anyagi kár is alsó hangon körülbelül félmilliárd forint. Egy olyan ágazatban, ahol az éves egyenleg az elmúlt években valamivel 3 milliárd forint körül alakult, ez érezhető érvágás.”

Földvári Attila közölte: a problémára egyelőre nincs megoldás, az állattartási, állatjóléti kérdés, az ebtartók felelőssége.

Az okozott anyagi kár is alsó hangon körülbelül félmilliárd forint. Egy olyan ágazatban, ahol az éves egyenleg az elmúlt években valamivel 3 milliárd forint körül alakult, ez érezhető érvágás.

A vadászatra rákapó ebek a háziállatok közt is nagy mészárlást tudnak véghezvinni

Védett vagy sem, a macska nem válogat

S hogy mivel lehet szankcionálni, ha a vadra, vagy esetleg a vadászra támadó kutya chippel ellátott és az alapján a gazda pontosan beazonosítható? Nos, semmivel, mert a chip tartalma, a mögötte lévő adatbázis nem minősül közhiteles adatnak…

„Ki kell emelnem azt is, hogy bár a vadgazdálkodási ágazat, mint bármilyen tervszerű tevékenység, nyilvánvalóan a számokon alapul, vadászszemmel nézve legalább akkora probléma a kóborállat-helyzet vadvédelmi vetülete, mint az anyagi – tette hozzá Földvári Attila. – Ami pedig ugyan közvetlenül nem a mi asztalunk, azonban szintén súlyos kérdés: vajon mekkora természetvédelmi kárt okoznak a kóbor kutyák és macskák? Hiszen nem válogatnak, vadászható és védett fajok állományában egyaránt kárt okoznak. Itt a macskák jelentik a nagyobb gondot, amelyeket elsősorban nem is az éhség hajt, hanem a vadászösztön és gyakorlatilag mindent képesek megfogni, ami náluk kisebb: gyíkot, énekes és földön fészkelő madarat egyaránt. Ha pedig abból indulunk ki, hogy például egy fürge gyík vagy egy zöld gyík, egy kék cinege vagy széncinege természetvédelmi értéke 25 000 forint, egy túzokcsibéé pedig 1 000 000… Legalábbis elgondolkodtató a helyzet.

A macskákat elsősorban nem az éhség hajtja, hanem a vadászösztön, és gyakorlatilag mindent képesek megfogni, ami náluk kisebb: gyíkot, énekes és földön fészkelő madarat egyaránt.

Az ember felelőssége

Vadgazdálkodót is megkérdeztünk a témával kapcsolatban. Góber Zoltán, az Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársasága elnöke érdeklődésünkre megerősítette: a probléma nagyon is valós.

„Amikor a vadgazdálkodásban károkat okozó kóbor állatokról beszélünk, akkor ne csak a kutyára gondoljunk, hanem a macskára is, amit a téma kapcsán előszeretettel nem említenek – szögezte le a szakember. – Pedig jelentős a károkozása földön fészkelő madarak, például a fácán, illetve a mezei nyúl esetében. Gondoljunk bele: az ország területén minden nap több tízezer macska jár ki a vadászterületekre, nyilván zsákmányszerzési céllal. Régen a macskát nem tűrték meg a vadászok, csapdákat raktak ki, hogy megvédjék az apróvadállományt. Ma már ezt az állatvédő szervezetek felerősödött hangja, illetve a laikus átlagemberek ellenállása miatt csak nagyon kevés vadász meri felvállalni. Ugyan a jogszabály lehetőséget biztosít a vadállományra veszélyt jelentő kóbor háziállat, így a macska likvidálására, amennyiben a veszélyeztetés bizonyítható. A hangsúly azonban éppen ezen, a bizonyíthatóságon van, ami a macskák esetében meglehetősen nehéz dolog, a kóbor kutyáknál viszont lehetséges, mert nyilvánvaló, ha egy eb szemlátomást űzi, esetleg megfogja, ne adj isten, le is fojtja a vadat. Itt meg alapvetően az szokott konfliktust okozni, hogy ha a vadász beavatkozik, akkor időközben általában előkerül az eb gazdája is. Utóbbiak közt vannak, akik felelőtlenül nekiengedik kutyájukat az erdőben, és azt sem tudják, merre jár, mit csinál, ugyanakkor akadnak olyanok is, akik pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit művel az eb. Mi több, olyanról is van tudomásom, aki kifejezetten meg akarta fogatni kutyájával a vadat. A nagyobb gondot mégsem ez, hanem az otthonról elkóborolt kutyák okozzák, ha összeállnak, igen komoly pusztítást tudnak véghezvinni. Ugyanis amikor egy kutya rákap a vadászat ízére, és elkezd magának vadászni, azt már soha nem fogja abbahagyni, kicsit olyanná válik, mint a farkas. Falkában – még ha az nem is oly nagy – pedig még bátrabb, vérengzőbb, ebből fakadóan rendkívül eredményes lesz. Ennek már komoly kárértéke lehet, s ilyenkor általában nincs gazda, aki ezért a felelősséget vállalná. Pedig a felelősség csak és kizárólag az ebtartóé, hiszen rajta múlik, hogy a házőrző el tud-e csatangolni a portájáról, vagy sem – szögezte le végül Góber Zoltán.

Akár le is lőhetik

A kutyák és macskák elejtésére a vadgazdálkodási törvény 37/B. § (4) bekezdése ad lehetőséget: a vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, s ha a kóbor állat tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.

Szerző: AgrárUnió