Lefölözött ágazat – Segélykiáltás a tejszektorból

Október elején segélykiáltással felérő közleményt adtak ki a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács tejtermelő képviselői, amiben azonnali és gyors cselekvést sürgettek több területen. A tejtermelés költségeinek drasztikus növekedése miatt súlyos helyzetbe kerültek a hazai gazdaságok, mert a termelést, a hatékony működést, esetenként már a szimpla fennmaradást is veszélyeztető folyamatok bontakoztak ki. „A tejtermelők számára mind az erősödő infláció, mind az input költségek drasztikus növekedése, különösen a takarmányozás nap mint nap igen súlyos kihívást jelent” – mondja Istvánfalvi Miklós tejtermelő, a terméktanács elnöke. „Tejtermelő tagjaink a jövő évre is áthúzódó, folyamatos és két számjegyű iparienergiaár- és egyéb költségnövekedésről számolnak be. A helyzet olyan súlyos, hogy egyre többen döntenek vagy már döntöttek is arról, hogy tehenészetüket és az állatállományukat csökkentik vagy felszámolják” – tette hozzá.

Ez rövid és középtávon az állatállomány és a tejtermelés csökkenését vetíti elő. A tejtermelőknek ráadásul nemcsak a munkaerőköltségek és bérköltségek folyamatos emelkedésével kell megbirkózniuk tömegesen, de mára már szinte lehetetlen megbízható állatgondozót és fejőházi munkaerőt is találni, aki vállalja a hétvégén és ünnepnapokon is elvégzendő nehéz feladatokat.

Gyorsan reagált a minisztérium

Közleményükben 7 pontban gyűjtötték össze azokat a halaszthatatlan, azonnali cselekvést kívánó területeket, amelyek szükségesek a tömeges állatkivágások elkerüléséhez. A rendkívül nehéz helyzetben valamelyest biztató jel, hogy a minisztérium gyorsan reagált a felvetésre, és több lépés kapcsán intézkedett is. Így október végén megkezdték a tejhasznú támogatások teljes összegének előlegkénti kifizetését, illetve az átmeneti nemzeti támogatás kifizetését. A szakmai szervezet ígéretet kapott arra is, hogy 2022-ben (ehhez EU-s jóváhagyás kell) emelkedik az állatjólléti támogatások keretösszege. Igen nagy problémát jelent az ágazatban, hogy az emelkedő tejönköltségek és az elképesztő ütemben növekvő építőanyagárak miatt a szarvasmarhatelepek korszerűsítése, az állattartó telepek fejlesztésére és megújítására elnyert pályázatok jelentős része nehezen vagy egyáltalán nem tud megvalósulni, mivel a jelen és a közeljövő gazdasági racionalitásai ezt nem teszik lehetővé. A szakmai szervezet ezt a problémát is jelezte az illetékeseknek, és Istvánfalvi tájékoztatása szerint dolgoznak a fizetések előre hozatalán, illetve kedvezményes kamatú, állami garanciavállalás mellett biztosított forgóeszközhite-lehetőségekről is folynak tárgyalások.

A GAZDÁLKODÓKNAK Ki KELLENE HASZNÁLNiUK A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉRE ESÉLYT KÍNÁLÓ LEHETőSÉGEKET, PÁLYÁZATOKAT, MERT HAZÁNKBAN AZ ÁGAZAT JÖVEDELEMSTABiLiTÁSÁT A KiEMELKEDőEN MAGAS TÁMOGATÁSOK BiZTOSÍTJÁK, AMi HOSSZABB TÁVON NEM TARTHATÓ.

Mire lesz elég az átlagár?

Független szakértői számítások szerint a nyers tej előállításának magyarországi önköltsége különböző makrogazdasági tényezők (pl. adónemek, hatósági és földbérleti díjak) miatt a nemzetközi versenytársakhoz mérten 20-25 százalékkal is magasabb. A jelenlegi hazai nyerstej-felvásárlási átlagár 110 Ft/kg, ami az input költségek drasztikus változása miatt már az idén sem tudja fedezni az emelkedő önköltségeket. Piaci elemzések azt mutatják, hogy a tejtermelés szűkített önköltsége fél éven belül 15-20 forinttal is növekedhet megtermelt tejkilogrammonként, ami azt jelenti, hogy az átlag önköltség 125 Ft/kg (35 cent/kg) ár fölé emelkedik.

Így látják a termelői szervezetek

Eddig valamelyest jobb helyzetben voltak azok a gazdák, akik termelői csoportokban és szervezetekben értékesítették az általuk megtermelt tejet, hiszen a nagyobb árualappal jobb árat tudtak kiharcolni a tárgyalásokon. Az összefogásban rejlő lehetőségek valamelyest mérsékelni tudnák a takarmánypiac és az inputanyag-kereskedelem áremelkedéséből fakadó veszteségeket. Lukács László, a 150 termelőt és 480 millió liter tejet reprezentáló egyik ilyen hazai termelői szervezet vezetője szerint mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy sem a jobb tárgyalási pozíció, sem a hatékonyságnövelésben rejlő potenciál már nem elég arra, hogy a stagnáló felvásárlási árak mellett a több mint 50 százalékos költségnövekedést a termelők képesek legyenek kigazdálkodni. A szakember szerint ezt az emelkedést a piaci árban is érvényesíteni kell, vagyis a teljes termékláncon végig kell vinni a megemelkedett költségeket.

„A magasabb ár eléréséhez a szegmens minden szereplőjének: a piacnak, az államnak és a termelőknek is hozzá kell tenniük a maguk részét. A fogyasztóknak is meg kell érteniük, vége az olcsó élelmiszer időszakának, meg kell fizetni azt az értéket, amit a társadalmi elvárásoknak megfelelően előállított élelmiszer jelent. Az államnak most plusz dotációt kell adnia az ágazatnak, hogy túlélje ezt a válságot. Nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb megjelenjen az a törvényi szabályozás, ami hónapok óta a döntéshozók asztalán van, és segítené a kiegyensúlyozottabb piaci viszonyok kialakulását. A termelőknek tudomásul kell venniük, hogy az elkövetkezőkben nem tudnak majd nyereséget realizálni, emellett pedig még inkább azon kell dolgozniuk, hogy javítsák a hatékonyságot, a költségszerkezetet és a termelés technológiáját” – mondja Lukács László.

A termelői csoport korrekt kapcsolatra törekszik a feldolgozókkal, de nekik is tudomásul kell venniük, hogy többet kell fizetniük a tejért, mert az előállítási költségek jelentősen nőttek. Annál is inkább, mert piaci elemzők szerint a spotpiac átalakuló szerkezete, a német és lengyel tejtermelők olaszországi piacokról való kiszorulása következtében az export szívó hatása miatt Magyarországon hamarosan akár tejhiányos időszak is bekövetkezhet. Akkor pedig a hazai tejtermelők nem a hazai piacon értékesítik majd nyomott áron a tejet, hanem az exportpiacokon adják azt el jóval magasabb áron.

A cél a tisztességes jövedelem

A tejtermelői és feldolgozói oldal nehézségeit is a saját bőrén érzi Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója, hiszen a vajháti telepen évente 17 millió kg tejet termelő gazdaság működtetése mellett a termelői tulajdonban lévő tejfeldolgozóban, az Alföldi Tej Kft.-ben is van érdekeltségük. „A tejtermelők nagyon keményen végzik a munkájukat, amiért tisztességes jövedelmet kellene kapniuk – véli a vezérigazgató, aki szerint egyre jobbak hatékonyságban is a hazai farmok, jók a mutatók, például az egy tehénre eső tejtermelés tekintetében. A jó eredmények annak is köszönhetők, hogy kiváló szakemberek irányítják a tejtermelést a gazdaságokban. A jelenlegi helyzetet csak hatékonyságnöveléssel már képtelenség kezelni” – mondja Antal Gábor. Sokan, így ők is hamarosan a tartalékaik felélését kezdik meg. Igaz, a Hód-Mezőgazda a szerencsések közé tartozik, hiszen a társaság más tevékenységeiből tudnak még jövedelmet átcsoportosítani a tejtermelő ágazathoz, de hosszú távon ez nem fenntartható.

A vezérigazgató arról számolt be lapunknak, hogy november elején megindultak a tárgyalások a szektor szereplői között, és bízik abban, hogy a helyzet legkésőbb jövő év elejére rendeződni fog. Szerinte vannak még lehetőségek a tej átvételi árak feltornázására. Azon dolgoznak most, hogy a feldolgozók és a kereskedők az árakban is ismerjék el a termelők költségnövekedéseit. A feldolgozóknak minimum 20 százalékkal kellene az átadási áraikat emelniük a kereskedelmi láncok felé, de úgy, hogy ez az emelkedési mérték a termelőkhöz is visszajusson. A vezérigazgató szerint sok esetben problémás a kereskedelmi láncok árképzése is, hiszen ugyanazt a tejet saját márkásként 200 forintért, gyártói márkaként 300 forint felett értékesítik.
A terméktanács korábban több módosítási javaslatot nyújtott be a tisztességtelen forgalmazói magatartással kapcsolatban, és most ezek felgyorsítását kérik a törvényhozóktól. Ebben például a tejjel való akciózást, az árengedmények szabályait, elszámolását, a saját márkás termékek polcarányait módosítanák.

Fejleszteni, beruházni!

A Nógrád megyében működő Maszlik Családi Gazdaság késztermékként értékesíti a szentei tanyájukon megtermelt tejet. Palackozott tejet és sokféle feldolgozott tejterméket készítenek és árusítanak különféle csatornákon keresztül, így a költségek emelkedését valamelyest be tudják építeni az értékesítési árba. A tehenek takarmányának jó részét is maguk állítják elő, a szálas takarmány mellett kukoricát és napraforgót is termelnek. Maszlik Zoltán tulajdonos szerint ennek ellenére is komoly gondot okoznak az elszálló input, takarmány- és energiaárak, van, amiért most háromszor annyit kell fizetniük, mint márciusban. „Elképesztő módon nőtt meg a fehérjehordozók, takarmánykiegészítők ára is. Takarmányfronton most egyáltalán nem tudok előre tervezni, szállításonként kell az árról tárgyalni – mondja Maszlik Zoltán. Egy liter tej önköltségéből csak a takarmány 55-60 forintot tesz ki. A gazdaság most áll át a robotfejésre, az ehhez szükséges ún. robottáp tonnája 18 ezer forintba kerül, és ezt az extra költséget is be kell majd valahogy építeni a termékek árába. A családi gazdaság vezetője saját tapasztalatai alapján azt tanácsolja a tejtermelőknek, hogy mindig csak előrelépjenek: fejlesszenek, hajtsanak végre beruházásokat, mert csak így lesznek képesek kiszámíthatóbbá, fenntarthatóbbá és versenyképesebbé tenni a termelésüket. A bevezetett innovációk segítenek tompítani a hullámvölgyeket, és általuk csökkenthető a gazdaság kiszolgáltatottsága.

Az OTP Agrár nemrég publikált tejpiaci jelentése is a fejlesztések fontosságára hívja fel a figyelmet. Az elemzés szerint a gazdálkodóknak mindenképpen ki kellene használniuk a hatékonyság növelésére esélyt kínáló lehetőségeket, pályázatokat. Javasolják ezt többek között amiatt is, mert hazánkban az ágazat jövedelemstabilitását az európai összehasonlításban is kiemelkedően magas támogatások biztosítják, ugyanakkor ez a támogatási szint hosszabb távon nem tartható. Arról nem is beszélve, hogy a környezetvédelmi korlátozások miatt igen nagy az esély arra, hogy az elkövetkező hat-nyolc évben extra terhet kap a tejágazat.

KONCENTRÁLT ÉS NAGYÜZEMI

Magyarországon a tejtermelés nemzetközi összevetésben koncentrált, a nagyüzemek adják a hazai termelés meghatározó részét. A telepenkénti átlagos tehénlétszám 2011 és 2021 között jelentősen, 354-ről 442 egyedre emelkedett, vagyis a tejelőtehén-állomány koncentrációja folyamatosan nőtt, és a folyamat fennmarad a jövőben is. A tejelőtehén-állomány közel 60 százalékát az 500 egyednél többet tartó üzemek adják, ugyanakkor e nagyobb üzemek a teljes üzemszám mindössze 2 százalékát képviselik. A fajlagos termelési mutatók is egyenletesen emelkedtek: a tehenenkénti havi tejtermelés 10 év alatt 1293 kilogrammról 1679 kilogrammra emelkedett, ami 30 százalékos termelésbővülést jelent. Ezzel párhuzamosan a fejési átlag 26,1 kg-ról 33,4 kilogrammra nőtt.

Szerző: AgrárUnió - Tóth Krisztina