Alomkezelés hatékonyan

Az istállóklímának nemcsak közvetlen ha­­tása (hőmérséklet, páratartalom, légcsere) van a szarvasmarhák állatjóllétére, ezen keresztül egészségi állapotára, hanem közvetett is, ugyanis döntő mó­­don befolyásolja az állatok mikrobiológiai környezetét, így közvetve az istálló levegőjének összetételét. A padozat, az alom minősége és egyéb más tényezők (például nedvesség) is hatással vannak a mikrobiológiai állapotra, ezért az istálló kialakítása, technológiája alapvetően meghatározza, hogy mennyiben biztosítható a megfelelő mikrobiális környezet 
a tehenek számára.


Alomminőség hatása 
a tejtermelésre

A különböző alomkezelési módok segíthetik a megfelelő mikrobiológiai állapot kialakítását, fenntartását, ami azért fontos, mert a tehenek láb- és tőgyegészségügyi státusza jelentősen befolyásolja a ter­­­melésüket, így a tejtermelés gazdaságosságát. A helyzetet bonyolítja, hogy 
a takarmányozás és a tehenek örökletes genetikai háttere is jelentős mértékben hatással van a tehenek láb- és tőgyegészségügyi állapotára. A különböző egyedi és technológiai szintű kezelések (lábfürösztés, lábvégkezelés, tőgyelőkészítés és tőgybimbó-fertőtlenítés, tőgykezelés stb.) szükséges, de nem elégséges feltételei a tehénállomány megfelelő szintű láb- és tőgyegészségügyi státuszának ki­­alakításához. Az alomkezelés tehát ön­­magában nem megoldás, de elősegíti a láb- és tőgyegészségügyi problémák meg­­­­­­­­­­előzését. Ez döntő fontosságú a gazdaságos tejtermelés megvalósítása érdekében, hiszen a tejelőtehén-selejtezések jelentős hányada ilyen okokra vezethető vissza.

Mikrobiológiai szempontból a láb- és tőgyegészségügyi problémák jelentős részét nem elsősorban obligát (kizáróla­gos) patogén, hanem fakultatív (kör­­­nye­­ze­­ti) patogén kórokozók idézik elő. A nem megfelelő alomkezelés a fakultatív, környezeti fertőzések által kiváltott tőgygyulladások forrása, amilyen például az Escherichia coli baktériumok által kiváltott tőgygyulladás (coliformmastitis) és 
a Protothecazopfii által kiváltott tőgygyulladás (protothecamastitis).

A fertőző kóroktanú lábvégbetegségek (dermatitis digitalis), rövidítve DD kialakulásában – a kórokozók tehenészeti telepre történő bekerülését követően – kiemelt szerepe van a telepi higiéniának, a megfelelő mikrobiológiai környezetnek, így az alomnak is. Megfelelő almozással és alomkezeléssel egyrészt jelentős mértékben csökkenteni lehet a patogén kórokozók jelenlétét, másrészt a környezeti stresszhatás mérséklődése révén javul a tehenek immunrendszere, ellenálló képessége. Ebből is látszik, hogy ami közvetlenül érintkezik a tehenek csülkével (közlekedőterek), illetve test- és tőgyfelületével (pihenőterek), annak döntő fontosságú a minősége, mikrobiológiai állapota. Az almozásos technológiát sok esetben a nagy láb- és tőgyegészségügyi kockázatra hivatkozva nem alkalmazzák. Ez környezeti és legtöbb esetben gazdasági szempontból sem előnyös.

Milyen a megfelelő alom?

Az alom feladata, hogy megfelelően szá­­­­­­­­­raz, tiszta felületet (pihenő, esetleg já­­ró), valamint optimális mikrobiológiai, ezen keresztül levegő-összetételt biztosítson az állatok számára. Ehhez megfelelő minőségű, mennyiségű és az adott technológiától függő ütemben kijutatott alomanyagra van szükség. Amennyiben ez nem így történik, az alom nem tudja megfelelően ellátni feladatát: a vizeletből és bélsárból származó víz megkötését, a bélsár közvetlen szennyező hatásának mérséklését, az optimálisnak tekinthető mikrobiológiai környezet és a megfelelő istállóklíma biztosítását (levegő-összetételt, páratartalmat, hőmérsékletet).

Különböző szerves és szervetlen alom­anyagokat is használnak a világ számos országában (különböző gabona- és hüvelyesszalmák, kukoricaszár, tőzeg, erdei avar, fűrészpor, gyaluforgács, homok, agyag stb.) almozásra. Az alomanyag kiválasztásánál több szempontot célszerű figyelembe venni. Mi áll megfelelő áron (lehetőleg helyben) rendelkezésre, milyen az alom használatának állategészségügyi kockázata, mekkora a vízmegkötő képessége, milyen a technológiai szintű alkalmazhatósága, illetve ennek költsége, és milyen a keletkezett trágya további felhasználhatósága. Magyarországon elsősorban őszi gabonák jó minőségű (nem fertőzött, megfelelően betakarított és tárolt, nem szennyezett) szalmáját célszerű használni. Számos alternatív alomanyagot is használnak napjainkban. A tőzeg például nagy nedvszívó képessége miatt alkalmas almozásra, de az alapanyag bányászata miatt nem optimális megoldás. A komposztált trágya sem feltétlenül jó megoldás, mivel nagy az állat­egészségügyi kockázata.

Hogyan kezeljük?

Az állatok és a környezet szempontjából is jó minőségű alom biztosítása érdekében döntő fontosságú az adott technológiának megfelelő minőségben, mennyiségben és időben, egyenletesen kijuttatott alomanyag. Az istálló mikroklímája, valamint az alom nedvességét befolyásoló egyéb tényezők (csurgalékvíz és esővíz stb.) is döntő jelentőségű az alom minősége, valamint a megfelelő környezet (például mikrobiológiai környezet) kialakítása szempontjából. A különböző alomkezelő készítmények az esetleges almozási, technológiai hibákat nem helyettesítik, csak a kisebb hiányosságokat „orvosolhatják”, így nem csodaszerek. A feladatuk nem is ez, hanem a tartási technológia biztonságosabbá, állat- és környezetkímélőbbé tétele, ezzel biztosítva az állatok optimális közvetlen és kitrágyázás utáni (trágyakezelés, trágyázás) tágabb környezetét. Ez lehetővé teszi a tejelő szarvasmarha tartásában a fertőtlenítő- és a gyógyszerfelhasználás csökkentését, a termőterületek termőképességének természetes módon történő fenntartását, sőt fokozását és nem utolsósorban a tejelő tehenek általános egészségi állapotának javítását.

Mindezek alapján az elsődleges, láb- és tőgyegészségügyi megbetegedéseket elsősorban kiváltó okokat kell kijavítani 
a megfelelő alomminőség kialakítása érdekekében. Fontos az is, hogy a különböző alomkezelő készítmények csak akkor tudják kifejteni hatásukat, ha azokat technológiába illeszthetően, a javasolt mennyiségben és minőségben, egyenletesen juttatják ki. Az eseti megoldások, például a gondozók általi kipermetezés vagy kiszórás azon túl, hogy nehezen megvalósíthatók, esetleg kisüzemi méretben alkalmazhatók, nem biztosítják a kívánt eredményt. Mindezek alapján fontos, hogy olyan technológiai megoldások szülessenek, illetve olyanokat alkalmazzanak, amelyek adott technológiába illeszthetően, technológiai szinten egyszerűen, hatékonyan biztosítják az alomkezelő készítmények egyenletes, a kívánt mennyiségben, minőségben (koncentrációban) és időben történő kijuttatását.

Az adott technológiának megfelelő állatlétszám és a megfelelő pihenő-, etető-, itató- és közlekedőtér kialakítása is alapvetően befolyásolja a tehenek tőgy- és lábegészségügyi állapotát. A fejés mi­nősége, a szakszerű fejés, a tőgyhigiénia, valamint a megfelelő, szükségletek szerinti, technológiába illesztett csülökápolás (fürösztés, körmözés stb.) semmi mással nem pótolható. A megfelelő takarmányozást nem számítva ezek együttese biztosíthatja a tehenek számára az optimális istálló és alom mikrobiológiai környezet.

Mindebből következik, hogy a lábat és a tőgyet érintő gyulladások gyakoriságának csökkentése korántsem korlátozható csak az alom megfelelő kezelésére. Amennyiben a kérdést mégis erre a területre kívánjuk leszűkíteni, és feltételezzük, hogy az előzőekben ismertetett környezeti, technológiai feltételek megfelelőek, akkor számos alomkezelő, vízmegkötést segítő (pl. agyagásvány) és/vagy optimális mikrobiológiai környezet biztosítását célzó mikrobiológiai készítmény áll rendelkezésre. Ezek használatánál, megválasztásánál két alapvető szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy nincs olyan készítmény, amelyik csodaszerként alkalmazható lenne, és a nem megfelelő környezeti, technológiai problémák kijavítását helyettesíteni tudná. A másik, hogy hiába hatékony valamennyi általunk ismert alomkezelő készítmény önmagában, laboratóriumi körülmények között, ha az adott telepi körülmények között ellenőrizhető formában, technológiába illeszthetően nem megoldott a megfelelő mennyiségben, minőségben és időben való kijuttatása.

Szerző: AgrárUnió