Ez várható a tej- és marhahúspiacon

A megszokottnál kisebb területen és kevesebb kiállítóval, de (augusztus 18–21. között) idén is megtartották a Farmer-Expo nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítást és vásárt Debrecenben. A rendezvény egyik napját a konferenciáknak áldozták, amelyeken számos érdekes, aktuális és hasznos információt osztottak meg a gazdálkodókkal.

A szarvasmarha-tenyésztési szakmai fórumon a tejtermelés aktualitásairól és a marhahús piaci kilátásairól tartott előadást Pócza Szabolcs, az UBM Csoport kutatás-fejlesztési igazgatója. Az IFCN tejpiaci kutatóintézettől származó friss számaiból kiderült, hogy az erősen szabályozott piacokon (például Kanadában, Kínában) 
a glo­­­bális tejárakhoz képest jelentős eltérések tapasztalhatók fölfelé, de az Egyesült Államok és India tejárai is érzékenyen reagáltak a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetre. Az Európai Bizottság (EB) előrejelzése szerint Kína, Oroszország és más deficites országok tej iránti igénye nem csökken majd a jövőben sem, és részben ennek tudható be, hogy a szigorú korlátozásokat követően a tejpiac viszonylag gyorsan visszaállt a normál szintre. Elemzői prognózisok kiegyensúlyozott tejárakat várnak a következő egy évben is, úgy tűnik, az árak a 27–30 dolláros sávban stabilizálódnak, és már a ma­­­­­­gyar piac is kezd beállni erre a szintre.

A sajtokon a világ szeme

Folytatódik egy markáns tendencia, a tej­­­­­­­fogyasztási szokások átalakulása is. 
A folyadéktejé érezhetően csökken, mi­közben a sajtfogyasztás kiszámíthatóan növekszik: az Európai Bizottság jelentésében például a pizza 2005-ös bázishoz számított fogyasztása mára nagyjából 30 százalékkal emelkedett, és ez az előttünk álló években is így lesz, magával húzva a fontos alapanyag, a sajt előállítási és vásárlási volumenét is. Míg az EU-ban idén 166 millió tonna tej előállításával kalkulálnak, 2030-ra ez az érték 177 millió tonnára fog növekedni, miközben a tejelő állomány 22,5 millió egyedről 21,2 millióra csökken, ami a fajlagos hozamok erőteljes emelkedését vetíti előre. A sajtpiac kibocsátása a 2020–2030-as időszakban 10,8 millió tonnáról 11,5 millióra emelkedik (az EU-ban előállított tej mintegy kétharmadát használják fel erre, és a sajt jelentős része exportra kerül), míg a friss tejtermékeké 29 millió tonnáról 27 millióra esik vissza egy évtized alatt.


Költségcsökkentési lehetőségek az ágazatban

Már a járványhelyzet előtt is a szarvasmar­­ha-ágazat fontos témájának számított, hogyan lehet minimalizálni az improduktív költségeket, ami a nem termelő állatok számának csökkentését jelenti. A 2018-as World Dairy Expo szakkiállítás egyik előadásán is elhangzott, hogy a növendéknevelés a tejtermelés legnagyobb olyan költsége, amivel az előállítás hatékonysága nagymértéken befolyásolható. A szarvasmarha esetében 24-34 hónap telik el, mire a megszületett üszőborjúból tehén lesz, vagyis a tenyésztőnek 2-3 évig csupán költségei vannak vele, ezért korántsem mindegy, milyen jószágokkal oldja meg az állomány tenyészutánpótlását. Gazdasági szempontból a kisebb selejtezési arány és a korábbi borjazás előnyös, hiszen ezáltal kevesebb üsző tartására van szükség. Itt azonban hatalmas eltérések mu­­tatkoznak a szélsőértékekben, egy 1000-es telepnél – az említett 2018-as előadás adatai szerint – 383 és 1096 üsző között mozog az a létszám, amelyet a megfelelő utánpótlás érdekében állományban kell tartani.

De nemcsak darabszámban, hanem az üsző-előállítás költségében is óriási szórás mutatkozik, például a növendék-előállítás USA-ra vonatkoztatott költségtáblázata szerint a napi költség 2,6–3,4 dollár közé esik, ami nagyjából megfelel a magyar számoknak is (az 1000 Ft/nap, azaz 30 000 Ft/hónap nálunk is jól kalkulálható érték). Ha pedig ezt összevetjük a fenti 383–1096 üszőszámmal, akkor máris több tízmillió forintos differenciáról beszélünk az előállítási költségek tekintetében. Pócza Szabolcs szerint ugyanilyen fontos beszélni arról, hogy a Z generáció tagjainál az állattenyésztés egyfajta „nemkívánatos” tevékenységnek számít, és ezek a fiatalok a média, internet befolyásolása következtében arra törekszenek, hogy a tejet, húst más élelmiszertermékekkel váltsák ki. Ez a folyamat azonban transzparensebb működéssel visszafordítható, az USA-ban például egyre több telep tart nyílt napokat, hogy a szarvasmarhatartással kapcsolatos tévhiedelmeket eloszlassák.

Hosszú távú előrejelzések

Az ágazat számára ugyancsak rossz hír, hogy a marhahúsfogyasztásban további visszaesés várható az EB hosszú távú előrejelzése szerint. Hazai viszonylatban mindezt az AKI elemzése is alátámasztja, amire az ágazatnak természetesen reagálnia kell. Biztató viszont, hogy az EB 2030-ig terjedő prognózisa alapján az enyhén csökkenő fogyasztási tendencia ellenére is stabil, sőt enyhén emelkedő marhahúsárakkal kalkulálhatnak a tenyésztők. Ez 
a számottevő mértékű exporttal magyarázható, az EU fő kiviteli piacainak számító Líbia, Jordánia, Hongkong, Izrael, Svájc és Libanon vásárlásának és fogyasztásának. A magyar export változatos, színes képet mutat: Libanonba nagy súlyú, minőségi limousin vágóállatokat értékesítünk, Egyiptom maximum 280 kg-ig importál tőlünk továbbtartásra hizlalt jószágokat, Izrael 450 kg-ig, Törökországnak legfeljebb 300 kg-os húsmarhát és szimentálit szállítunk, Irakba nagy súlyú vágóállatokat, míg a Balkánra vágósúlyú holstein-fríz szarvasmarhákat. A magyar vállalkozások versenyképessége, hatékonysága elsősorban az üzemméreten és a többiekhez képest olcsón előállított takarmány költségein múlik, de a szigorodó nitrogénemissziós előírások is befolyásolják a napi gyakorlatot.

A növendéknevelés a tejtermelés legnagyobb olyan költsége, amivel 
az előállítás hatékonysága nagymértékben befolyásolható.

Szerző: AgrárUnió