Hogyan neveljünk 
egészséges baromfit?

Az egész világon érvényesülő trend, hogy az emberek és az állatok esetében is a lehető legminimálisabbra csökkentsük az antibiotikum-használatot. Ez alól a szárnyasok sem jelentenek kivételt: Daniel Parker, az egyesült királyságbeli Slate Hall Veterinary Practice senior állatorvosa legutóbb arról beszélt a BIOMIN online indított szakértői sorozatában, hogy az országában milyen eredmények születtek eddig az antibiotikum-használat csökkentésében, és melyek azok a kihívások, amelyekkel az iparágnak szembe kell néznie 
a közeljövőben.

Az 1967 óta létező brit baromfitanács (British Poultry Council) 2011-ben állította fel az antimikrobiális szerek rendelésének ellenőrzését végző csoportját (antimicrobial stewardship team), és az azóta eltelt több mint kilenc évben kiemelt figyelmet kezdtek fordítani arra, hogy a szárnyasok körében folyamatosan csökkenthetővé váljon az antimikrobiális szerek alkalma­zása. Több olyan esemény is adódott, amely ezt szükségessé tette, így például a Campylobacter és a Salmonella baktériumok esetében is megjelent a fluorokinolonokkal (enrofloxacin, difloxacin) szembeni rezisztencia, emellett az Escherichia coli és a Salmonella törzsek esetében is egyre nagyobb arányban számoltak be a kiterjedt spektrumú béta-laktamázokat (Extended-spectrum beta-lactamases; ESBL) termelő törzsek megjelenéséről. 
Ez utóbbi azért jelent problémát, mert ezek az enzimek képesek a béta-laktám típusú antibiotumok lebontására, ami így hatástalanná teszi ezeket az antibiotikumokat az említett baktériumokkal szemben.

Mindezek miatt Hollandiában a kormányzat is beavatkozott a baromfitartók antibiotikum-felhasználásába, és Európa-szerte nőtt a nyomás a széles körű antibiotikum-használat ellen a nem kormányzati szervezetek és a média részéről.

Az utóbbi évek trendjei az említett elvárásokhoz illeszkedve jelentős csökkenést mutattak az antibiotikumok állattartásban történő használatában: 2012-ben az aktív összetevőket tekintve 450 tonnánál is több antibiotikumot adtak el az állattartóknak, 2018-ban viszont már csak 200 és 250 tonna között volt ez az arány. A szárnyasok esetében ez az érték 2012-ben 50 és 100 tonna között volt, 2018-ban viszont már csak nagyjából 10 és 20 tonna között. Az Egyesült Királyságban 2012 és 2018 között 80,2 százalékos csökkentést sikerült elérni a baromfiipar teljes antibiotikum-felhasználásában és 82,6 százalékos csökkenést a kritikusan fontos antibiotikumok felhasználásában. Ez 2018-ban 16,2 tonna antibiotikumot jelentett.

Már látszanak az eredmények

Az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló intézkedések (stewardship) nem kizárólag az antimikrobiális szerek használatának csökkentéséről szólnak. „Nincs szó arról, hogy teljes mértékben korlátozni akarnánk az antibiotikumok alkalmazását. Ez nem is lenne lehetséges, mert továbbra is szükségünk lesz ezeknek a gyógyszereknek a használatára 
az állatok egészségének fenntartásához. A legfőbb cél az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia minél nagyobb mértékben történő visszaszorítása annak érdekében, hogy a jelenleg elérhető antibiotikumaink a jövőben is alkalmazhatóak maradjanak” – hangsúlyozta előadásában Daniel Parker. Ennek a törekvésnek már ma is látszanak az eredményei, a fóliákon bemutatott, csirkék körében végzett európai uniós felmérés összesített eredményei alapján ugyanis a 2016-os, 20 szá­­­­­zalék körüli értékről 2018-ra 5 százalék alá csökkent az ESBL-termelő E. coli baktériumok aránya az élő csirkékben.

A legfontosabb kihívások

A kereskedelmi forgalomban kapható csirkehúsban ezeknek a baktériumoknak az aránya 2014-ben még 60 felett volt, 2018-ra viszont már 10 százalék alá csökkent. A fentebb ismertetett pozitív eredmények ellenére több komoly kihívással is szembesül az iparág. Az antibiotikum-használat sikeres csökkentése érdekében egészséges madárállományokra van szükség: ennek a feltétele egyrészt az antibiotikumok továbbiakban is történő, limitált alkalmazása, a megfelelő minőségű takarmány biztosítása, valamint az állatok higiénikus környezetének biztosítása a különféle betegségek megjelenésének minél hatékonyabb elkerülése érdekében. „Ez egy fóliára leírva rettenetesen egyszerűen hangzik, a valóságban azonban korántsem ennyire könnyű megvalósítani” – mondja Daniel Parker.

Parker több olyan tényezőt is kiemelt, amely fontos ahhoz, hogy az állatállományok egészségesek maradhassanak: az ólakban fenn kell tartani az alacsony nedvességtartalmat, javítani kell az alom minőségét, vissza kell szorítani a kokcidiózis elterjedtségét (ez többek között 
a kokcidiózisvakcina és a probiotikumok együttes alkalmazásával érhető el), szükség van továbbá a minél egészségesebb bélcsatorna fenntartására.

A szakemberek 2019-es klinikai adatbázisa alapján a legtöbb antibiotikumot a csirkék fertőzéseinek mérséklésére és a lábat érintő fertőzések kezelésére alkalmazták, a bélbetegségek kezelésére pedig csak az esetek mindössze 10 százalékában alkalmaznak antibiotikumokat. Parker kiemelte, hogy az Enterococcus baktériumok által okozott bélbetegségek megelőzésében kiemelten fontos szerepe van a hőmérsékletnek, ugyanis a magasabb tartási hőmérséklet génexpressziós változásokat idéz elő a baktériumokban, növelve ezzel a kórokozók patogenitását. A magasabb hőmérséklet lazítja továbbá a bélfal sejtjeinek szoros sejtkapcsolatait (tight junctions), a kórokozók így könnyebben át tudnak hatolni a bélfalon.

„A vírusok, baktériumok és gombák által okozott betegségekkel szembeni védekezésben kiemelt fontossággal bír a bélfal integritásának megőrzése, ez jelenti ugyanis azt a támadási pontot, ahol a kórokozók képessé válhatnak az állatok megbetegítésére. Minden eszközt meg kell tehát ragadnunk arra, hogy a patogének bélfalon történő átjutását megakadályozzuk” – hívta fel a figyelmet Parker. Ennek egyik fontos eszköze a bélben élő mikrobák (mikrobióta) minél nagyobb diverzitásának a fenntartása, ugyanis annál egészségesebbek lesznek a madaraink. A minél magasabb mikrobiális sokféleség elérésében kiemelt szerep jut a minél jobb minőségű takarmánnyal történő táplálásának, ami egyaránt tartalmaz probiotikumokat, prebiotikumokat, esszenciális olajokat és szerves savakat is.


Az elhalásos bélgyulladás antibiotikum-mentes megoldása

Az elhalásos bélgyulladás (necrotic enteritis) a Clostridium perfringens nevű baktérium által okozott fertőző betegség, amely ellen az elmúlt évtizedekben antibiotikumokat alkalmaztak, a betegséggel így sokáig nem is adódott probléma. A kórokozó az utóbbi években kezdett ismét komoly gondot jelenteni, a baktériumellenes gyógyszerek csökkentett alkalmazásának következtében ugyanis drasztikusan megnőtt az előfordulása.

Dr. Lisa Bielke, az Ohio State University állattudományi részlegének adjunktusa a BIOMIN felkérésére tartott webináriumban a baromfik körében előforduló súlyos betegség antibiotikum-mentes kontrolljának lehetőségeit foglalta össze. A kutató elmondta, hogy a nem megfelelő bélhomeosztázis (diszbiózis) egyértelműen növeli az opportunista kórokozók előretörésének esélyét, az állatállományokban ezért az eubiózis kialakítására kell törekedni, többek között a bél nyálkahártyájának védelmével és a kiegyensúlyozott immunaktiváció elősegítésével. Az elhalásos bélgyulladás egy 2018-as felmérés alapján a második leggyakrabban előforduló betegség a szárnyasok körében (a kokcidiózis után), ami egyrészt a kokcidiózis nem megfelelő kontrolljának, másrészt az antibiotikumok csökkentett alkalmazásának a következménye.


Hogyan előzhető meg 
az elhalásos bélgyulladás?

A megelőzésre több mód is kínálkozik, melyeket együttesen alkalmazva csökkenthető a betegség előfordulásának kockázata. A közeljövőben lehetőség lesz vakcina alkalmazására, használhatóak továbbá a probiotikumok és a prebiotikumok, a szerves savak és az esszenciális olajok, valamint az immunrendszer működését serkenő anyagok is.

Kereskedelmi forgalomban kapható vakcina egyelőre ugyan még nincs, de a Schering-Plough által fejlesztett vakcina (Clostridium perfringens A típusú toxoid) 
a kísérletek során értékelhető eredményeket produkált: a baktérium alfa toxinjával szemben indít be immunizációt, és a cég beszámolója szerint sikerrel lehetett vele megfékezni a szárnyasok körében a kitöréseket. A probiotikumok és prebiotikumok al­kalmazása minden baromfitartó számára javasolható: a probiotikumok esetében mára számos tudományos kutatás eredményei igazolták, hogy alkalmazásuk bizonyítottan előnyös a bélrendszer egészsége szempontjából, a prebiotikumok pedig, szintén számos kutatási eredmény alapján, hatnak a mikrobiótára, ezen keresztül kontrollálják a Clostridium baktériumokat. A szerves savak esetében azt mutatták a kutatások, hogy ezek az anyagok nem specifikus antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor képesek arra, hogy elősegítsék 
a bélfal sejtjeinek proliferációját.

Az esszenciális olajok (például a ti­­mol, amely a kakukkfű illóolajában talál­ható nagyobb mennyiségben, vagy a fa­héjaldehid, amely a ceyloni fahéjfa és más Cinnamomum fajok, például a kámfor és a kasszia kérgében fordul elő) szintén rendelkeznek azzal a képességgel, hogy meggátolják a Clostridium baktériumok bélben történő túlszaporodását, ezek alkalmazása – a pro- és prebiotikumokhoz, valamint a szerves savakhoz hasonlóan – szintén profilaktikus céllal javasolt.

Végül az immunrendszer működését serkenő anyagok alkalmazása azért javasolható a Clostridium által okozott elhalásos bélgyulladás megelőzésére, mert ezek csökkentik a betegség kialakulását kísérő gyulladásos folyamatok megjelenésének esélyét. Erősebb immunrendszer esetén kisebb eséllyel indulnak be gyulladásos folyamatok, és a szervezet kiegyensúlyozottabb immunválaszt ad a baktériumok kezdeti elszaporodására.

Lisa Bielke előadásának végén kiemelte: az elhalásos bélgyulladás nem antibiotikumokkal való kontrollja során az első lépés mindig az, hogy meghatározzuk az állományban a fertőzésre hajlamosító tényezőket, majd az információk birtokában megalkossuk azt a stratégiát, amely a legnagyobb eséllyel lesz alkalmas 
a fer­­­­­tőzések elkerülésére. Ki kell választani, hogy mely takarmányadalékok azok, amelyekkel a legnagyobb hatásossággal kerülhetőek el a betegségek, és ennek ismeretében kell a betegség megelőzésére épülő, holisztikus szemléletű stratégiát kialakítani.

Szerző: AgrárUnió