Antimikrobiális rezisztencia

Évek óta létező törekvés, hogy az antibiotikum-használatot az állatok és az em­berek esetében is a lehető legminimálisabbra csökkentsük. Ennek oka, hogy az antibiotikumok alkalmazása olyan baktériumtörzsek kialakulásához vezet, amelyek ellenálló képességet – rezisztenciát – alakítanak ki az ellenük alkalmazott szerekkel szemben.

A legrosszabb esetben olyan baktériumtörzsek is megjelennek, amelyek sok vagy akár minden jelenleg ismert antibiotikummal szemben rezisztenciát mutatnak. A már kialakult rezisztenciamutációkat egymásnak is képesek átadni a baktériumok, így ha egy adott baktériumtörzsben egyszer már megjelent az ellenálló képesség, akkor ezek a kórokozók végérvényesen rezisztenssé válhatnak a korábban sikerrel alkalmazott antibiotikumokkal szemben.

Az antibiotikumok gyártói egy ideje szinte teljes mértékben leálltak az újabb típusú antibiotikumok fejlesztésével. Mivel az újonnan kifejlesztett antibiotikumokkal szemben gyakran már fél-egy év múlva megjelenik a baktériumok ellenálló képessége, így pedig nem gazdaságos újabb antibiotikumokat fejleszteni.

Mi jelenthet megoldást?

Mind a humán egészségügyi területen, mind az állattartásban meg kell próbálni minél inkább visszaszorítani az antibiotikumok alkalmazását. Dr. Juan Lubroth a BIOMIN újonnan indított on­­­­line sorozatában elmondta: az antimikrobiális rezisztencia tágabb fogalom, mint az an­­­­tibioti­kum-rezisztencia, mivel ez utóbbi kizárólag a bak­­­tériumokra és az ellenük alkalmazott antibiotikumokra vonatkozik, az előbbi azonban a különféle vírusok, gombák, egysejtűek és paraziták ellen adott szerekkel szemben kialakuló rezisztenciát is magába foglalja. Az antimikrobiális rezisztencia korunk egyik legfenyegetőbb problémája: az antimikrobiális szerek 73 százalékát az állattenyészésben alkalmazzák, és jelenleg mindenki arra keresi a megoldást, hogy ezen a te­­­­­­­­­­­rületen miként lehetne csökkenteni vagy akár teljesen kiiktatni ezeknek a szereknek 
a használatát.


2050-re akár 
10 millió emberi haláleset

Jelenleg évente mintegy 700 000 emberi haláleset hozható összefüggésbe az an­­­­­­timikrobiális rezisztenciával. A jövőre vonatkozó becslések ijesztőek, ezek ugyanis azt mutatják, hogy az antimikrobiális rezisztenciával összefüggésbe hozható halálesetek száma 2050-re 10 millióra nő majd, amivel a daganatos megbetegedések 2050-re előre jelzett 8,2 milliós halálozási számát is meg fogja előzni. „Ez a szám több mint tízszerese a jelenlegi haláleseteknek, és a jövőben 100 billió dollárnyi anyagi veszteséget fog okozni a világnak, feltéve, hogy addig nem változik meg gyökeresen az antimikrobiális szerek használatának jelenlegi gyakorlata” – ismerteti az adatokat Lubroth egy antimikrobiális rezisztenciáról szóló, 2016-os összefoglaló jelentés (O’Neill: Tackling drug-resistant infections globally: Final report and recommendations. The review on antimicrobial resistance.) alapján.


Profilaktikus és metafilaktikus kezelések

„A problémát az jelenti, hogy az antimikrobiális szereket rosszul alkalmazzuk, túlzott mértékben alkalmazzuk, vagy teljesen helytelenül alkalmazzuk. 2010-ben 63 000 tonna antibiotikumot használtak világszerte az állattartó telepeken, és a becslések szerint ez a szám 2030-ra 200 000 tonnára fog emelkedni. A legtöbbet jelenleg egy széles spektrumú, poliketid típusú természetes antibiotikumból, a tetraciklinből alkalmazunk az állatoknál. Az antimikrobiális szerek használatának növekedése ráadásul nemcsak az állattartásban várható, hanem a növénytermesztésben is” – mondja Lubroth.

„Nem vitatott, hogy életmentő kezelésként továbbra is alkalmazhatóak maradjanak az antimikrobiális szerek. Létezik továbbá metafilaktikus kezelés, amikor ezeket a szereket csak az állatok azon részénél alkalmazzuk, amelyeknél már diagnosztizálásra került egy bizonyos fertőzés, hogy a fertőzés ne terjedjen át 
a még egészséges állatokra. A harmadik alkalmazási terület a profilaktikus, vagyis megelőző kezelés.

Ilyenkor a cél az, hogy a fertőzés egyáltalán ne tudja felütni a fejét az állatállományban. Az utóbbi két területen több szürke zónát is találunk a jogalkotásban, az alkalmazási javallatok is több helyütt egyértelműsítésre várnak. Az antimikrobiális szerek növekedést serkentő célú alkalmazását teljesen ki kell iktatni a jövőben, amit az Európai Unió már 2006-ban előírt az állattartók számára. Szabályozni kell azt is, hogy az antibiotikumok csak akkor legyenek alkalmazhatóak egy állatállományban, ha ezeket állatorvos írta fel. Fontos továbbá, hogy azokat az antibiotikumokat, amelyek kiemelten fontos szerepet töltenek be a humán gyógyászatban – elsősorban a fluorokinolonok és a harmadik/negyedik generációs cefalosporinok –, csak azokban az esetekben alkalmazzák állatokban, amikor erre valóban szükség van” – ismerteti a szükséges főbb lépéseket dr. Juan Lubroth.


Kokcidiózisvakcina 
és a probiotikumok együttes alkalmazása

A kokcidiózis azoknak a kórképeknek az összefoglaló neve, amelyeknek a hámszövetekben élősködő apró egysejtűek, a coccidiumok az okozói. A kokcidiózis a házi és vadon élő szárnyasokban is gyakori, és aszerint, hogy ezek az élősködők a bélcsatornát vagy a veséket támadják-e meg, bél- illetve vesekokcidiózisról beszélünk. A csirkék bélkokcidiózisa a baktériumok által okozott betegségek után világszerte a második legnagyobb problémát jelenti azokban az országokban, ahol intenzíven, nagy tömegben nevelnek csir­­­­­­­két. A be­­­tegség ellen mára lehetőség nyílt a vakcinával történő védekezésre: általában a legyengített kórokozó képességű patogéneket ivóvízben vagy a takarmányra permetezve juttatják be a fiatal madarakba. Az állatok szervezetében ezt követően immunitás alakul ki a környezetben esetleg jelen lévő fertőző törzsek ellen is.

Martina Dardi elmondta: a szárnyasok körében egy igen elterjedt és költséges betegségről van szó, a szárnyasokat érintő kórképek közül messze ez okozza a legnagyobb anyagi kárt. Az egysejtűek által okozott megbetegedéseket a korábbi évtizedekben leginkább gyógyszeres úton próbálták megelőzni és gyógyítani, problémát jelentett azonban, hogy a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulása miatt ezek fokozatosan veszítettek a hatékonyságukból. A később kifejlesztett vakcinák hatékonyabb védekezési módot jelentenek a betegség ellen, ezek ugyanis hosszú távú védelmet nyújtanak az egysejtű kórokozóval szemben, és egyes esetekben az antimikrobiális szerekkel szembeni érzékenységet is képesek visszaállítani” – mondja a Dardi.

A kokcidiózis elleni vakcinák három fő csoportba sorolhatóak: nem attenuált, vagyis az élő és virulens kórokozókat tartalmazó vakcinák, amelyek hatékonyak ugyan, de a kokcidiózis kialakulását maguk is előidézhetik. Ezeket az Európai Unióban nem forgalmazzák, a világ többi országában azonban elterjedtek. Világszerte forgalomban vannak az attenuált, vagyis a legyengített Eimeria fajokat tartalmazó vakcinák, a harmadik típusba pedig az inaktivált egysejtűeket alkalmazó vakcinák tartoznak, amelyek az Eimeria maxima makrogamétáiból származó antitesteket tartalmazzák. Ezek a vakcinák Izraelben, Argentínában, Thaiföldön és Dél-Afrikában érhetőek el.

Dardi annak a tanulmánynak az eredményeit is ismertette, amelyben a kokcidiózisvakcina mellett probiotikumokat is alkalmaztak a kórokozónak kitett csirkékben.

Ennek számos előnye van: többek között elősegíthető velük a bélflóra megfelelő összetételű mikrobiális populációjának a fenntartása, stimulálható az immunrendszer működése, egészséges egyensúlyban tarthatóak a bélben élő mikroorganizmusok, és csökkenthetőek a bélbetegségek kialakulásának esélyei.
„Az eredmények azt mutatták, hogy 
a kokcidiózisvakcina és a probiotikumok együttes alkalmazása csökkentheti a kokcidiózisfertőzés teljes halálozási rátáját. A probiotikumok hatására teljes mértékben eltűntek a bél különféle bakteriális kórokozó baktériumai, mint az Escherichia coli és a Salmonella fajok, valamint 
a Clostridium perfringens, amelynek felbukkanására fokozott esély van az antikokcidiális szerek jelenlétének hiányában. A HIPRACOX^® és a PoultryStar^® kombinációja mindent összevéve előnyös hatást gyakorol az emésztésre és a bélcsatorna általános egészségére” – összegezte 
az eredményeket Dardi.

(Evaluation of the combined effect of probiotics and coccidia vaccine in coccidiachallenged broilers; Dardi M., Pagès M., Syed B., Valenzuela L.).