Ki nyer ma? – Az új agrártámogatási rendszer színéről és fonákjáról

Mint arról már írtunk: a 2023 és 2027 közötti közös agrárpolitika eredményeképp január elsejétől teljesen átalakult a hazai agrártámogatási rendszer, másképp osztják a jövőben a közvetlen támogatásokat. Ugyan e cikk írásakor, 2022 decemberének utolsó napjaiban még nem állnak rendelkezésre a pontos értelmezéshez szükséges részletszabályok (számos gazda emiatt nem tudott és nem is akart érdemben véleményt mondani az új rendszerről), a csapásirány és a főbb körvonalak már látszanak. S mindennek borítékolhatóan lesznek nagy nyertesei és – ahogy az lenni szokott – kárvallottjai is.

Vállalhatatlan és méltatlan

Az új feltételrendszer kapcsán egy alföldi gazda – aki ugyan markáns véleményt fogalmazott meg, de a kézirat olvasása után megtiltotta neve közlését – kérdésünkre azt mondta: az eddig kapott tájékoztatások alapján olyan kötelezettségek hárulnak majd a gazdákra az új támogatási környezetben, amelyek vállalhatatlanok. Egyszerűen nem lesz idő például az elektronikus gazdálkodási, illetve permetezési napló vezetésére, amikor éppen dömpingmunkák vannak.

„Napi másfél-két órája erre szerintem egyetlen gazdának sincs. Így is ki vagyunk feszítve, gyakorlatilag minden eszközt magunk szerelünk, mert a szolgáltatók embertelen árakon dolgoznak. Ezek a terhek már kigazdálkodhatatlanok, főleg a mostani helyzetben. Ráadásul ránk szabadították az ukrán búzát és napraforgót is, ami miatt a miénk a raktárban van. Az egy dolog, hogy nyomott mindkettő ára, de valójában nem is kellenek. Felháborító az egész: a közösségi platformokra az ukránok teszik fel a videókat, ahogy a sáros, vizes területeken pakolják a teherautókra a bebőrözött kukoricát, amit ide, Európába küldenek. Az ilyen filmkockák láttán felmegy az emberben a pumpa, hogy a mi száraz kukoricánkban turkáltak, hogy van-e benne toxin vagy idegen anyag, az ukránokéval meg nincs senkinek, semmi gondja?! Továbbmegyek: Ukrajnában GMO-s kukoricát termelnek. Az a termék is jöhet ide? A lengyel gazdák mindezek okán már hallatták a hangjukat, nagyon bízom benne, hogy mi, magyarok sem hagyjuk ezt szó nélkül, és végre lesz valami, mert méltatlan a helyzetünk. Sok gazda már nem szórt őszi műtrágyát és nitrogént sem fog, mert egész egyszerűen nem telik rá. Ha ezek a viszonyok maradnak, akkor sem szór semmit, aztán terem, amit terem, de többletkiadásokba nem fogja hajtani magát. Szerintem sokan odahagyják az egészet, és inkább elmennek valamelyik vállalathoz dolgozni. Ezen a méltatlan helyzeten, úgy érzem, az új támogatási rendszer még tovább ront” – szögezte le.

Ránk szabadították az ukrán búzát és napraforgót, ami miatt a miénk a raktárban van. Az egy dolog, hogy nyomott mindkettő ára, de valójában nem is kellenek.

Hozzátette azt is: a 81 eurós plusz dotációért az előírásoknak megfelelő „zöld” növényt kell vetni, termelni, talajbaktériumokat kijuttatni és még sorolhatnánk. A termelő szerint ha minden költséget összeadunk, akkor gyakorlatilag azt látjuk, hogy a támogatás felét már csak a talajbaktérium költsége elviszi. Ebből a szemszögből alacsonyabb az alaptámogatás, mint korábban volt. Főleg, hogy a nagygazdák közt van, aki az adminisztratív teendők elvégzéséhez kénytelen felvenni valakit, ennek bére ismét a költségoldalt növeli.

„Azt gondolom, a cél valójában az, hogy minél több pénz maradjon bent a kasszában, illetve hogy a kis termelők majd abbahagyják és egyfajta birtokkoncentráció valósulhat meg.” – vélekedett.

Nem jön ki a matek

A nagykanizsai Ács Agrokultúra vezetőjével, Ács Norberttel röpke matekozásba fogtunk.

„Vegyük a három évvel ezelőtti állapotot, amikor nagyságrendileg 75 ezer forint körül alakult hektáronként a földalapú támogatás és a zöldítés együtt – bocsátotta előre a fiatal szakember. – Termett mondjuk hat tonna búza, amit el lehetett adni 45 ezer forintért. Hogy legyen kerek a szám, kalkuláljunk 250 ezer forintnyi bevétellel. Ehhez hozzájött a támogatás, így azt lehetett mondani, hogy a hektáronkénti árbevétel nagyságrendileg 25 százalékát tette ki. Akárhogy is nézzük, az a pénz komoly szám volt az összárbevételhez viszonyítva. Most a búza ára 110 ezer forint körül mozog, számoljunk 660 ezer forint bevétellel hektáronként, ennek a támogatás már csak bő 10 százaléka, s ha több búza terem, ez még kevesebb. Ha azt nézzük, hogy az egész gazdaság adott területéből mennyi a hasznosítható, és a kötelezettségek miatt mennyi »veszik el« bevételszempontból, akkor még rosszabb a helyzet. Innét nézve a támogatás értéke folyamatosan csökken. Összességében úgy látom, ez a támogatási rendszer nem lesz annyira perspektivikus a kiváló adottságok mellett termelőknek, mint volt az előző. Persze nyilván nagyon jó a támogatás, örülünk neki, de ahogy mondtam, három évvel ezelőtt a bevétel negyedét tette ki, most alig tíz százalékát, és ha ilyen ütemben drágulnak az input anyagok, akkor biztosan lesznek, akik fel is hagynak majd a termeléssel, mert anyagilag már nem lesz számukra jövedelmező. Ők a területeiket vagy értékesítik, vagy csak a támogatások lehívására törekednek valós termelési hozzáadott érték nélkül.

A támogatás három évvel ezelőtt a bevétel negyedét tette ki, most alig tíz százalékát.

Hozzájárul a fenntarthatósághoz

De hogy beszéljünk az új rendszer pozitívumairól is, mert azért vannak; a legfontosabb talán, hogy a természeti állapot fenntartásához, javulásához, illetve a biodiverzitás megőrzéséhez nagyban hozzá fog járulni. Többlettámogatásban részesülnek a kisgazdaságok és a fiatal gazdák. Azonban jó lenne valahogy megszűrni a támogatást igénylőket, ugyanis sokan vannak, akik felveszik a földjeik után a támogatást, de nem termelnek és ki sem adják bérbe a területeiket olyanoknak, akik viszont gazdálkodni akarnak, mert a támogatás több, mint amennyi bérleti díjat egy termelő tudna fizetni értük. Már pár hektár föld után is jelentős támogatás hívható le az új rendszerben úgy, hogy az illető semmilyen termelési kockázatot nem vállal. Ezen kellene változtatni, azt gondolom” – fogalmazott Ács Norbert.

A nagykanizsai gazda úgy véli, egyes, területalapon járó, termeléshez köthető támogatások igénybevételéhez feltételként kellene szabni valamennyi állategység meglétét, mert aki állatot tart, az biztosan hivatásszerűen végez mezőgazdasági tevékenységet.

A változások, nagy vonalakban

A zöldítési elvárások az egységes kérelemben minden 10 hektárnál nagyobb gazdálkodó esetében beolvadnak az alaptámogatás feltételei közé, melynek nagysága várhatóan 140 euró körül alakul majd hektáronként. Az agrár-ökológiai programban (AÖP) azok a gazdálkodók vehetnek részt, akik évről évre önkéntes vállalásokat tesznek, például jellemzően az üzemterület felén csökkentik a növényvédőszer-felhasználást. Ők a szántó-, gyep- vagy ültetvényterületre 81 euró hektáronkénti többlettámogatást kaphatnak. A vetésváltásban is érdemi változás következik: minden 10 hektár feletti termelőnek területe egyharmadán évente új növényi kultúrát kell termeszteni. (Ezalól csak a hibridkukorica-vetőmag előállítása jelent kivételt, ami négy évig folytatható egyazon területen.) A szabályoknak megfelelő másodvetés alkalmazása azonban feloldja a termesztési tilalmat. A fiatal gazdák támogatása hektáronként 157 euróra emelkedik, továbbá a támogatható terület nagysága is 300 hektárra növekszik a jelenlegi 90-ről. Az új támogatási rendszerben ösztönzőket is alkalmaznak, amelyek segítik a vízmegtartást: így egyebek közt elszámolhatók lesznek támogatható területként a parcellák szélén meghagyott szegélyek, illetve a táblák nem művelhető, vizenyős részei.

Szerző: AgrárUnió