Kell egy „kis” energia, de nem mindegy, mennyiért

A mezőgazdasági termelőknek és a feldolgozóüzemeknek évtizedek óta „nehezített” pályán kell helytállniuk a külföldi versenytársakhoz képest. Ám a feketeleves még csak most jön: brutálisan emelkedő energiaárak, dráguló inputanyagok, piaci áras üzemanyag. Írásunk szeptember közepén készült, azóta könnyen lehet, hogy a helyzet változott, de a megkérdezettek által elmondottak alapján kirajzolódó tendencia biztosan nem fordult a visszájára egy hónap alatt.

Nehéz idők előtt állunk, és egyáltalán nem biztos, hogy néhány hónap múlva lesz a piacon elegendő mennyiségű sertéshús, mert a magas takarmányárak miatt már nemigen éri meg a gazdáknak termelésbe állítani malacokat – mondta lapunknak Horváth György, a nagykanizsai Kanizsa Hús 2000 Kft. egyik tulajdonosa. Mint rámutatott: ezzel párhuzamosan a húsfeldolgozó vállalkozásoknak is szűkebbre kell húzniuk a nadrágszíjat a magas energiaárak miatt, ami együttesen várhatóan komoly gondokat okoz az élelmiszer-ellátásban.

Áruhiány, elbocsátások a hússzektorban

Horváth György: Nem biztos, hogy pár hónap múlva lesz elegendő sertéshús

„Az energiaárak emelkedése nemcsak a lakosságot, hanem a gazdasági szereplőket is sokkhatásként érte – szögezte le elöljáróban. – A villamosenergia-szolgáltatóval kötött szerződésünk július elsején járt le, addig 28,6 forintot fizettünk az áramért kilowattóránként, az új szerződéshez kapcsolódóan pedig az első ajánlatunk 150 Ft/kWh árról szólt – ez ötszörös áremelkedést jelent! Ilyen költségtényezővel nem lehetett volna gazdaságosan működtetni az üzemet, mert az energiaár teljes egészében elvitte volna az árrésünket. Hosszas alkudozás eredményeként lett végül kilowattonként 100 forint az ár, de még ez is háromszorosa a korábbinak. Ahhoz, hogy a jelentős mértékben megnövekedett energiaárakat – beleértve a földgázét is – ki tudjuk gazdálkodni, racionalizálnunk kell az üzem működését. A kiszállítások egy részét meg fogjuk szüntetni, aminek a következtében sajnos munkavállalókat kell elbocsátanunk. Boltjaink esetében megpróbáljuk a műszakokat koncentrálni, aminek szintén létszámleépítés a következménye, de ez kell ahhoz, hogy egyáltalán életben maradjunk. Ez a legfőbb cél a következő egy évben, pénzügyi eredményben nem igazán gondolkodunk. Most 68 főt foglalkoztatunk, a leépítések után 60 alá megy a létszám – próbáljuk azokat a munkavállalókat megmenteni, akik az elmúlt 20 évben is velünk voltak. Mindez nagyon szomorú, de nem tehetünk róla, a folyamatosan változó árak miatt nemhogy hat, de egy hónapra sem tudunk előre gondolkodni” – mondta Horváth György.

A folyamatosan változó árak miatt nemhogy hat, de egy hónapra sem tudunk előre gondolkodni.

Befolyásolja a cég működőképességét a piac változása is.

„A takarmányárak megtöbbszöröződtek az elmúlt időszakban, ami miatt a hazai sertéstermelő ágazat ellehetetlenült – folytatta a szakember. – Érzékeljük a piacon, hogy egyre kevesebb malacot állítanak hizlalásba a gazdák, ami miatt négy-öt-hat hónap múlva sokkal kevesebb vágósertés áll rendelkezésre. Ugyanakkor az élő sertés kilónkénti ára 1000-1200 forint körül alakul, ez tavaly 3-400 forint körül volt. Tehát itt is háromszoros az árnövekedés, ami azonban mégsem fedezi a drasztikusan megnövekedett takarmányárakat. A mi problémánk pedig az, hogy a hasított félsertésből kinyert húsrészek esetében az élő sertés árnövekedése még nem gyűrűzött be teljes egészében, aminek az az oka, hogy még mindig nagyon sok sertéshús jön be nyomott áron Spanyolországból és Németországból. A piacon ez teljes káoszt okoz, a multiknál megjelenő olcsóbb húsok mind ebből a két országból származnak. Ugyanakkor a baromfihús piacán már végbement az áremelkedés, hiszen a csirkeszárny is 1000 forint körüli áron van a pultban. A marhahúsnál ugyancsak nagy problémák vannak, ma egyszerűen nem éri meg marhát hizlalni Magyarországon, sokan abba is hagyják. A marhahús ára sem nőtt annyira, amennyire a piaci mechanizmusok következtében kellett volna. Ennek oka pedig nyilván az azt megfizetni képes kereslet hiányában keresendő.”

De más gondok is vannak: nincs szakemberképzés, így nem tudni, kik fognak dolgozni a húsüzemekben 20-30 év múlva. Felmerült a kérdés, mi az oka annak, hogy az állattenyésztő ágazat a rendszerváltás óta gyakorlatilag csak vegetál.

„Alapvetően az, hogy a magyar mezőgazdaság forráshiányos – magyarázta Horváth György.  – A vállalkozások nagy része máról holnapra él, ha nem lennének az uniós támogatások és a nemzeti szubvenciók, a mezőgazdaság idehaza meghalna. A probléma gyökere a felvásárlási árakban keresendő, amikor nálunk még csak 3-400 forintba került az élő sertés kilója, akkor Németországban már kétszer ennyit adtak érte. Ugyanez jellemző a marhára és a baromfira is. A feldolgozóipar nem tudott többet adni a termelőnek, mert a kereskedő érdeke az volt, hogy minél kevesebbet fizessen a feldolgozónak. Hiszen csak így tudta versenyképes áron adni az adott terméket a vevőnek. Tehát a fizetőképes kereslet határozza meg az árakat. Ugyanakkor az elmúlt években számos területen 30-40 százalékos bérnövekedés volt tapasztalható – valami talán elindult, s egyszer remélhetőleg utol is érjük magunkat…”

Emelkedő járulékok, dráguló hitelek

Nagy nehézségek elé állította a válság a borsfai Sava-Borsfa Kft.-t is, ugyanis az alapanyagok ára a zöldségfeldolgozó, azon belül savanyúság-előállító szegmensben is megtöbbszöröződött. A cég 2008-ban családi vállalkozásként indult, átlagosan évente négy főt foglalkoztatnak, nyilván szezonban többet.

„A csomagolóanyagok – üveg, fedél, lapka, zsugorfólia – és a hozzáadott alapanyagok – ecet, cukor, só, aromák– ára a duplájára nőtt – hallottuk Szabó István ügyvezetőtől. – Nehezíti a helyzetünket, hogy gyakran sem zsugorfóliát, sem a használatához szükséges gázpalackot nem lehetett kapni, utóbbit volt, hogy két hétig sem. A kormány emellett júliusban egyik napról a másikra elég sumák módon 1000 forintról 2000-re emelte az egyszerűsített foglalkoztatással nálunk dolgozók után fizetendő napi járulék mértékét; én se előtte, se utána nem találkoztam ezzel a sajtóban. Az elmúlt években számos fejlesztést hajtottunk végre pályázati és saját forrásból, illetve hitelekből, utóbbiak esetében már követni se merjük, hol járnak a kamatok. Terveztünk egy beruházást, aminek a nagy részét dolláralapon finanszíroztuk volna, tavalyelőtt ez jó konstrukciónak tűnt, mostanra azonban a dollár a forinthoz képest 30 százalékot erősödött. Megvan már a támogatói okirat is, de a korábbi gyakorlattal ellentétben a bank már nem fogadja el ezt fedezetként, mert annyira bizonytalan az uniós források sorsa. Év végéig még élő szerződésem van a földgázra, hogy azt követően mi lesz, nem tudom, ha tízszeres árat kell fizetnünk, abbahagyjuk, nem tudunk mást tenni. Itt napi szinten 50-60-70 köbméter gáz fogy el, hiába vagyunk mikrovállalkozás, havi 1700 köbméter gázt fogyasztunk.”

Szabó István hozzátette: nagy szerencséjük, hogy beszállítóik, a termelők többsége még nem kér a portékáért jelentősen többet.

A kormány júliusban egyik napról a másikra sumák módon 1000 forintról 2000-re emelte az egyszerűsített foglalkoztatással dolgozók után fizetendő napi járulék mértékét.

Kinek jó az üzemanyag-ársapka?

Az input anyagok ára a mezőgazdasági termelés esetében is drágult, ma többe kerül a műtrágya, a vetőmag, a növényvédelem és az üzemanyag. A hatósági ársapka ugyan a piacinál alacsonyabb szinten tartotta az üzemanyag árát a mezőgazdasági termelők számára is – feltéve, hogy a töltőállomáson tankolnak. Számos traktor vagy éppen a kombájnok azonban nem férnek el a benzinkúton, ezért aztán a gazdák egy része kénytelen-kelletlen személygépkocsival, utánfutón, nagy IBC-tartályokban vitte haza a gázolajat, vállalva (muszáj volt) a piaci árat. Már ha egyáltalán kaptak gázolajat, mert sok kúton nem tudták kiszolgálni a vevőket, vagy csak korlátozottan. A hiány alapvetően éppen az ársapka miatt alakult ki, mert a forgalmazók érthető módon nem akarták növelni a veszteségeiket.

„Természetesen szívesen készleteztünk volna üzemanyagot arra az időszakra, amikor már nem lesz érvényben a hatósági ár, de sajnos nem lehet – mondta érdeklődésünkre a fertődi Horváth Mezőgazdasági Vállalkozás egyik tulajdonosa, Horváth Zoltán. A vállalkozás 8 hektáron almát termel. – Míg korábban ezerliteres tartályba tankoltunk, most az alacsonyabb árat így nem tudjuk igénybe venni, ami jelentős költségnövekedést okoz. Azt csak akkor lehet, ha a mezőgazdasági géppel tankolunk, de megesik, hogy egyáltalán nincs gázolaj, ha meg van, csak korlátozott mennyiséget lehet vásárolni, és a traktorral nem tehetem meg, hogy elmegyek a 30 kilométerrel odébb lévő benzinkútra. Amíg tudtunk, betároltunk, főleg amiatt, hogy a tanyán helyben legyen az üzemanyag, ne kelljen a géppel több kilométert mozogni egy benzinkúthoz. Én egyébként azt mondom, inkább legyen piaci ár, mint hogy ne legyen üzemanyag. Amit az elmúlt időszakban a hatósági ársapka miatt át kellett élnünk, az katasztrofális volt. Nemcsak hiánycikké vált a gázolaj bizonyos esetekben, de évtizedes emberi kapcsolatokat is tönkretettek, amikor nem volt üzemanyag, vagy nem volt elég, esetleg nem vállalt a töltőállomás-kezelő kiszállítást; emiatt pedig el kellett menni máshová. Azért az mindkét félben nyomot hagyott, amikor a benzinkutasnak magyarázkodnia, a vevőnek meg ügyeskednie kellett. Soha nem indít el egészséges folyamatokat, ha valamit a piaci árnál olcsóbban adnak.”

Horváth Zoltán és fia 8 hektáron termel almát – a hatósági ársapka miatt sokszor nehéz helyzetbe kerültek

Soha nem indít el egészséges folyamatokat, ha valamit a piaci árnál olcsóbban adnak.

A Pápa-Tapolcafőn szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó Forrásfő Agro Kft. ügyvezetőjétől, Piller Pétertől azt tudtuk meg: ők sem tudtak betárolni a hatósági áras üzemanyagból.

„Van saját töltőhelyünk, de hatósági áron nem szállít ki a forgalmazó – magyarázta a cégvezető. – Ezért traktorral a kúton tankolunk 480 forintos literenkénti áron, de a kombájnnal nem nem férünk be. Tartállyal pedig nem szolgálnak ki. Reméljük, nem tart sokáig ez a helyzet, mert ha nem tudunk árbevétel-növekedést elérni, akkor baj lesz. Ugyanis nagyon nehéz most értékesíteni is a gabonát, »eltűntek« a vevők, a magas árak miatt mindenki kivár. A kereskedők kisebb tételeket keresnek, a feldolgozók pedig ilyen drága gabonából nem tárolnak be.”

Címképen: Milei Cintia és Katona Kornélia éppen címkéz a borsfai savanyítóüzemben. Az üveg is drágult

Szerző: AgrárUnió