TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 90.392,20 Ft (tonna)
Napraforgómag: 232.606,85 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 77.013,80 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 84.028,83 Ft (tonna)
Repcemag: 205.679,25 Ft (tonna)
Full-fat szója: 208.389,76 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 640 Ft
Benzin ára: 632 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 401,25
USD: 382,8
CHF: 424,48
GBP: 481,83
Hirdetés
Az őstermelő adózása - Új őstermelői szabályok 4. rész

Az őstermelő adózása - Új őstermelői szabályok 4. rész

Agrárgazdaság - 2022.06.30

Az előző három cikkben a családi gazdaságokról szóló 2020. CXXIII. törvény mezőgazdasági termelői tevékenységet újraszabályozó rendelkezéseit áttekintve felvázoltuk a három lehetséges őstermelői forma (a „klasszikus” őstermelő, az „őstermelők családi gazdasága”, illetve a „családi mezőgazdasági társulás”) szabályozását. Ezúttal ezen vállalkozási formák adózására, tevékenységük ellenőrzésére vonatkozó szabályokba adunk betekintést.

Az őstermelő adózása - Általános szabályok

2021. január 1-től az egyszerűbb, áttekinthetőbb adójogi szabályozás legfontosabb új szabálya az, hogy az őstermelői tevékenységre adott támogatások nem minősülnek adójogi szempontból bevételnek, azaz nem esnek adó alá, ezeket a tételeket nem kell számításba venni sem a bevételi értékhatások, sem pedig a jövedelem számításánál. Fontos általános szabály a választott adózási formától függetlenül az is, hogy a kiegészítő tevékenységekből származó bevételek csak akkor számítanak őstermelői tevékenységből származó bevételnek, ha annak aránya nem haladja meg az őstermelői tevékenységből származó bevétel 25%-át. (A különféle kiegészítő tevékenységekből származó bevételeket együttesen kell számításba venni ennek az aránynak a megállapításakor.) A 25%-os arány túllépése esetén a kiegészítő tevékenységből származó jövedelem önállóan adózik.

További általános érvényű szabály az, hogy bármilyen adózási lehetőséget választ is az őstermelő, a mindenkori minimálbér mértékadó az adókedvezmények és értékhatárok számításánál.

A „klasszikus” őstermelő adózási lehetőségei

Adómentes őstermelő lehet az alacsony bevételi szinttel rendelkező őstermelő, mégpedig a jogszabályokban meghatározott, a minimálbérhez igazodó mértékű bevételszint (értékhatár) alatt. Ez az értékhatárszint az éves minimálbér fele, amely alatt az őstermelő nem köteles személyi jövedelemadót fizetni. Amelyik őstermelő ezt a szintet átlépi, az a teljes évi árbevétel után (nemcsak az után a bevétel után, amivel átlépte az értékhatárt) köteles adózni. 

Átalányadózó őstermelő lehet az, akinek a bevétele az adóévre vonatkozó éves minimálbér tízszeresét nem haladja meg. (Ebből a bevételből adómentes viszont az éves minimálbér feléig számított bevétel.) A korábbi szabályozástól eltérő, fontos, új egyszerűsítő szabály, hogy egységesen 90%-os mértékű költségátalánnyal számolhatnak az őstermelők (míg korábban az állattenyésztésből, illetve az egyéb őstermelői tevékenységekből származó bevételek átalányadózása szempontjából a költségátalány százalékos aránya eltérő volt). Az ilyen adózási formát választó őstermelő tehát azzal számolhat, hogy minden külön tételes adminisztráció nélkül a bevételei 90%-át úgy tekintheti, mint a tevékenység végzésére fordított költséget, a fennmaradó 10%-os rész után kell adóznia. A jogszabály ezt az adózási formát tekinti a főszabálynak, ha az adózó az előző évi tevékenységre vonatkozó adóbevallási kötelezettségi időpontig nem jelenti be, hogy nem az átalányadózást választja, akkor az átalányadózás szabályait kell alkalmazni.

Tételes költségelszámolást végző őstermelő lehet az, akinek kedvezőbb tételesen elszámolni a költségeivel, mint akár a 90%-os átalányelszámolást alkalmazni. Logikusan ez azt jelenti, hogy a tényleges költségei a bevételek 90%-át is meghaladják. Ennek során alkalmazhatók a bevételt csökkentő kedvezmények és az amortizáció is. A tételes elszámolás feltétele természetesen az az adójogban általánosan irányadó szabály, hogy csak olyan költségeket lehet a bevétellel szemben, adóalapot csökkentő tételként elszámolni, amelyek az adott adóévben igazolhatóan az őstermelői tevékenységgel direkt összefüggésben, ténylegesen kifizetve és szabályosan bizonylatolva merültek fel. Ebben a körben nem számítható fel adóalapot csökkentő tételként az olyan költségszámla, illetve egyéb bizonylat (például szerződés), amely nem kizárólag az őstermelő bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódik, hanem egészben vagy részben az adózó vagy hozzátartozója személyes szükségleteinek kielégítésére szolgál (legyen az termék, szolgáltatás vagy vagyontárgy). Ez alól fontos kivétel az őstermelő lakásától elkülönült székhelyen, telephelyen végzett őstermelői tevékenységgel összefüggő tevékenységhez szükséges eszköz-, járműbeszerzés, munkaruházat. A tételes költségelszámolás keretében viszont érvényesíthető az őstermelői tevékenység megkezdését megelőző legfeljebb három évben a tevékenység folytatásához beszerzett vagy használható tárgyi eszközök, vagyontárgyak költségelszámolása (amortizáció felszámításával).

Amennyiben az őstermelő a tételes elszámolású adózást választja, és párhuzamosan az őstermelői tevékenységgel vállalkozói tevékenységet is folytat, akkor tételesen, pontosan el kell különíteni az egyes költségtételeket annak megfelelően, hogy azok az őstermelő mely tevékenységéhez kapcsolódnak. Ha az adott költség mindkét tevékenységhez kapcsolódik, akkor a tételes elszámolás során ezeket a költségeket adóalap-csökkentő tételként a kétféle tevékenységgel elért bevételek arányában kell elszámolni.

Az őstermelőnek negyedévente kell adóelőleget megállapítania és fizetnie. Az őstermelői adókedvezmény igénybevételéhez fel kell tüntetni az Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszerben kapott ügyfél-azonosítót.

A jogszabály ezt az átalányadózási formát tekinti a főszabálynak.

A társas formák adózása

Az őstermelők családi gazdaságának adózása lényegében ugyanazon szabályok szerint zajlik, mint a „klasszikus” őstermelő adózása, mivel több adózó személyről van szó, értelemszerű módosításokkal. Az az őstermelői családi gazdaság választhatja az átalányadózást, amelynek tárgyévi bevétele nem haladja meg az év utolsó napján aktuális minimálbér tízszeresének felét személyenként, legfeljebb azonban nem több, mint az év első napján aktuális minimálbér negyvenszerese. (Ez logikusan azt jelenti, hogy az átalányadózás kedvezményes lehetőségét teljes mértékben a legfeljebb 80 főből álló őstermelők családi gazdasága kaphatja meg.)

Mivel az őstermelők családi gazdasága nem önálló jogi személy, az adózással kapcsolatos ügyintézésben az egyes családtagok adózási kötelezettségüknek külön-külön tesznek eleget, de a korrekt adóbevalláshoz elég egy közös nyilvántartást vezetnie a családi gazdaságnak a közösség bevételeiről. Az ezzel kapcsolatos ügyintézés elveit a családi gazdaságot létrehozó alapító szerződés tartalmazza, amelyben a tagok rendelkeznek a költségviselés elveiről (például arról, hogy a költségeket egyenlő arányban viselik, a bevételeken egyenlő arányban osztoznak, avagy ettől eltérnek és a költségeket bevételarányosan viselik). Mivel egy őstermelői közösség együttműködéséről van szó, logikus, hogy a tevékenységhez kapcsolódó költségek számláit bármelyikük nevére is állítják ki, a közös elszámolásban fel lehet tüntetni közös költségelemként (függetlenül a bevétel-költség arány elszámolására lefektetett szerződéses arányoktól).

A többes tagságból értelemszerűen adódik, hogy a tagság megváltozásával, megszűnésével, új jogviszony keletkezésével kapcsolatban a tagoknak intézkedniük kell, logikusan a jogviszony fennállásának időtartamával arányában.

A családi mezőgazdasági társaság adózása attól függ, hogy az a vállalkozási forma (önálló jogi személy), amelyik ilyen tevékenység folytatására vállalkozik, milyen adózás alá esik. (Mint említettük a korábbi, a családi mezőgazdasági társaságról szóló cikkben, ez nem önálló társasági forma, hanem az egyébként adott gazdasági társaságok számára adott lehetőség az ilyen tevékenység folytatására.) A lényegi eltérés tehát nem a jogi személy adózásában van, hanem abban, hogy az ilyen tevékenységet folytató társaságok tagjai különféle kedvezményekre válnak jogosulttá. Adómentesen juthatnak hozzá a társaságnak használatra átengedett termőföld, illetve erdő ellenértékeként kifizetett összeghez, költségekre, fejlesztésre adott állami támogatási összeghez, termőföldvásárláshoz kapcsolódó jelzáloghitel-törlesztéshez vagy vásárláshoz kapcsolódóan nyújtott állami támogatási összeghez, legfeljebb évi 50 millió forint erejéig.

osterszab2

Akár a napi néhány tucat tojás eladása is lehet őstermelői – meghatározott értékhatár alatt adómentes – tevékenység




Szerző: Dr. Zeke László ügyvéd

Címkék: őstermelői szabályok
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

A zoonózisok terjedése az EU-ban – A listeriosisos esetek száma ...

A listeriosisos esetek száma 2007 óta a legmagasabb szintet érte el 2023-ban, míg a campylobacteriosis és a ...