Húsadóval a jobb jövőért? Hiánypótló elemzések a mezőgazdaság folyton változó világából

Kemény üzenet a sertésszektornak

Az Utrechti Egyetem friss tanulmánya szerint akár 60 százalékkal is emelni kellene a húsféleségek adóját annak érdekében, hogy az áruk tartalmazza a húselőállítás környezeti és egészségügyi terheit. Már az új német agrárminiszter is utalt rá, hogy növelni kell az élelmiszerek árát annak érdekében, hogy az előállítás költségei, jövedelme és környezeti terhei egyenletesebben oszoljanak el. „Az áraknak az ökológiai igazságot kell kifejezniük.”

„Nos, e megállapításoknak és terveknek eddig is ingoványos volt a talaja, de így aztán különösen azzá vált. Véleményem szerint egy jól felépített menetrendet látunk, amely a húsfogyasztás csökkenésének fog lendületet adni az EU-ban – fogalmaz az Erste-kommentár. – A húsadó egyre gyakoribb emlegetése kemény üzenet. Az amúgy is súlyos válságban lévő európai sertéstartás a maradék termelési kedvét is elveszítheti. Az állattartás elleni támadások Észak-Amerikában is fokozódnak. A minap az ismert gyorsétteremlánc egyik kistulajdonosa követelte a cégtől, hogy hagyjon fel a sertésekkel való kegyetlenkedéssel. Mit ad Isten, ugyanezen lánc éppen teszteli a húshelyettesítő termékeket. Ne azt firtassuk, hogy az érvek mennyire állják meg a helyüket! Inkább a jelenség következményeire készüljünk fel!”

A mesterterv másik vonulata a kialakuló piaci rés betöltése a természetes húsok alternatíváival. A piaci igény látványosan növekszik; a világ nagy húsipari csoportjai sorra vágnak bele portfóliójuk ilyen irányú bővítésébe, vagyis alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Nekünk is ezt kell tennünk.

A piaci igény a húsalternatívákra látványosan növekszik; a világ nagy húsipari csoportjai sorra vágnak bele portfóliójuk ilyen irányú bővítésébe, vagyis alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Nekünk is ezt kell tennünk.

Temessük-e a sertésszektort?

A hazai sertésszektor helyzetét a Statisztika rovatban elemzi az Erste AgrárSzemle szakírója. A gazdálkodási tényezők ilyen mértékű halmozott romlására még nem volt példa e sokat megélt szektorban. A kormányzat látható elkötelezettsége és erőfeszítései ellenére a helyzet nem javul, az EU tagjaként az eszközrendszer korlátozott. Ahhoz, hogy a kilátásokat felvillantsuk, előrejelzést tudjunk adni, néhány tény:

• A világpiaci problémák nem tornyosultak még fel ennyire. Egyrészről a sertéspestis megállíthatatlan terjedése a koronavírussal kiegészülve, másrészről a fogyasztói preferenciák gyorsuló átalakulása, az új típusú élelmiszerek, az állattartás egyre szigorúbb szabályozása és üldözése. Mindez megfűszerezve globális szállítási korlátokkal, elszálló tranzitdíjakkal, időjárási és energiapiaci változásokkal.
• Az EU-ban működik a világ legszigorúbb állatjóléti rendszere, amely kifejezetten fenyegető jövőképet vetít előre az állattartók számára. Az export tavalyi csökkenése főként a kínai piacról való kiszorulás eredménye, és középtávon folytatódni fog. Az egyéb piacok keresése viszont reményteljes.
• Itthon a termelési költségek emelkedése és a sertésárak szintje az országos átlagok szintjén veszteséget hozott 2021-ben. Az AKI kimutatásai is jelzik, hogyan már 2020-ban kezdett záródni a költség-ár olló, illetve 2019 után zuhanni kezdett az eredményesség.
• A legfrissebb statisztikai adatok szerint 2021 decemberében 2,726 millió sertés volt az országban, miközben a kocák száma 157 ezer volt. Ezek a számok 4,4, illetve 4,1 százalékos csökkenést jeleznek az egy évvel korábbi szinthez képest, és illeszkednek a tartós tendenciákhoz. A vágások száma nálunk is emelkedett tavaly.
• Az AKI szerint a nemzetközi piacon értékesített sertéshús mennyisége 9 százalékkal (149 ezer tonnára), értéke csaknem 3 százalékkal nőtt 2021 első tizenegy hónapjában a 2020. január–novemberihez képest.

Temessük-e a sertésszektort? Korántsem! Határozottan látszik, hogy a termelés koncentrálódása olyan szintet ér el akár már ezekben az években, hogy a hatékonyság javulása versenyképességi előrelépést fog eredményezni. 2010 és 2020 között kétharmaddal csökkent a sertéstartók száma, méghozzá leginkább a kisgazdaságok miatt. A folyamat tovább gyorsul. Ennek egyik következménye, hogy a hatékonysági mutatók átlagai is javulnak. Piaci oldalon a középtávú kilátások kedvezőek, a sertésárak terén az emelkedő trend erősödésére lehet számítani.

A holland jövőkép

Hollandiában a decemberben megalakult új négypárti koalíciós kormány közzétette a mezőgazdaságra és a kertészetre vonatkozó terveit, célkitűzéseit. „Van jövőképük. Ez nem evidens, hiszen adottságaikat már igen magas szinten használják ki, és a holland mezőgazdaságot már régóta »az utolsó kapcsolja le a villanyt« gondolat lengi be – így az Erste kommentár. – Ennek ellenére nemcsak él és virul, hanem rendkívüli innovációs képességével mutatja az irányt. Terveiket pedig átszövi a hozzáadott érték kihangsúlyozása. Ha csak e tervek kulcsszavait emeljük ki, megértjük, hogy merre kell gondolkodnunk, amikor a soha vissza nem térő mértékű fejlesztési forrásra pályázunk.”

• Üvegházi termesztés; 0%-os zöldség-gyümölcs áfakulcs; klímavédelem; napelem; precíziós gazdálkodás; fenntarthatóság; földbank a fiatal gazdák számára; körforgásos mezőgazdaság.
• A mezőgazdasági termelők helyzetének újraértékelése az élelmiszerláncban: megállapodások a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatóság, a lánc szereplői és a kormányzat között. A bankok, a beszállítók, a feldolgozók és a kiskereskedelem bevonása kötelezettségek kijelölésével. Átláthatóság a szupermarketek polcain fenntarthatósági és állatjóléti szempontokból.
• Új kereseti modellek a gazdálkodásban: a természet- és tájgazdálkodás elősegítése. A termékek egyéb felértékelése „bioalapú” építőanyagok, a nitrogén és a szén megkötéséért fizetett díjak révén. Vidéki térségek fejlesztése: 25 milliárd eurós átmeneti alap létrehozása. Ezek közül ez utóbbi az igazán újszerű.

Konzervipar

Meglepő fordulat: ezen a télen a zöldborsó és a csemegekukorica-termesztőket 50 százalék körüli áremeléssel „kínálták meg” a konzervgyárak és hűtőházak. A hűtő- és a konzervipar (is) két prés közé került, az alapanyagoldali válság egy időben érte a piaci válsággal. Így aztán megmérettetésre kerül az életképesség. Az amúgy is beszűkült termékpaletta éppen azt a veszélyt hordozza magában, amit most élnek meg. A termelés gerincét alkotó nagy magvú zöldségek termelőit nagyon nehéz motiválni, amikor a többi szántóföldi kultúra jövedelemtermelő képessége megugrik.

„Ahhoz, hogy megértsük, miért ajánlanak idén a feldolgozók több mint 50 százalékkal magasabb árakat, nem elég, ha a többi szántóföldi kultúrához mért versenyképesség-romlást nézzük – fejti ki a témát az Erste kommentár. – A feldolgozóiparban ugyanis eközben látványosan növekszik a gazdaságos üzemméret. Emiatt több beruházás is zajlik, illetve van tervezés alatt. Hat ilyen üzemről tudunk. A Vidékfejlesztési Program adta lehetőségek itt is erősítik a beruházási kedvet. Az ebből adódó nagyobb alapanyagigény bizony kemény kihívás a gyárak számára. Egyfajta licitháború indult el.”

A fenti képből süt a beavatkozási igény. A szűk keresztmetszet továbbra is az alapanyag-ellátás. Vélhetően az idei komolyan megemelt árajánlatok, illetve a gabonaféléknél várható árkorrekció a tartósítóipar segítségére lesz. Az integráció erősítése, az érdekeltség-egyensúly kialakítása és megőrzése azonban létkérdés.

Ezen a télen a zöldborsó és a csemegekukorica-termesztőket 50 százalék körüli áremeléssel „kínálták meg” a konzervgyárak és hűtőházak.

Forrás: Erste Agrár Szemle 2022. 2. száma, Fotó: Pixabay,