Terménypiacok a fegyverek szorításában – A háború hatása az élelmiszer-alapanyagok globális rendelkezésre állására

 Bizonytalan gabonapiac

A gabonafélék világpiacán a lokális kínálattal és a globális elosztással kapcsolatos aggodalmakat jelzi, hogy mind a chicagói, mind a párizsi árutőzsdén már egy ideje inverz piac uralkodik, azaz a későbbi lejáratra alacsonyabb áron jegyzik az ótermés határidős kontraktusait. Ebben a 2021. őszi betakarítási munkák elhúzódása a főbb termelő országokban ugyanúgy szerepet játszott, mint a déli féltekén az idei kukoricatermést övező bizonytalanságok, az északi féltekén az őszi vetésűek állapota, illetve a gazdák tavaszi vetési szándékaival kapcsolatos várakozások, találgatások mellett a termények nemzetközi kereskedelmét befolyásoló piaci beavatkozások. Azonban az áru- és tőkepiacok napjainkat jellemző instabilitásának elsődleges oka az Oroszország és Ukrajna közötti fegyveres konfliktus.

Miután Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, többek között a nemzetközi gabonapiac is turbulenssé vált. A búza legközelebbi lejáratra szóló jegyzése 14 éves csúcsra, a kukoricáé közel 10 éves csúcsra szökött a chicagói árutőzsdén március elején. A gabonafélék májusi szállításra szóló határidős kontraktusainak úgynevezett belső (implied) volatilitási mutatója, amely technikai indikátor, a tőzsdei szereplők jegyzésváltozásának nagyságrendjével kapcsolatos várakozását tükrözi, igen magas szinten mozgott: március végén a búza esetében 50 százalék, a kukorica esetében 37 százalék körüli értéket vett fel. A márciusi béketárgyalások látszólagos előrehaladása és az orosz csapatok visszavonulásának halvány reménye valamelyest csillapította a kedélyeket a terménypiacokon, azonban továbbra is a nagyfokú bizonytalanság jellemző. Mindeközben a párizsi árutőzsdén történelmi rekordot döntött a két gabonaféle fronthavi jegyzése.

De mi áll a fegyveres konfliktus globális gabonaellátási láncra gyakorolt rövid és középtávú hatásaival kapcsolatos aggályok hátterében?

Bezuhant az ukrán terményexport

Egyrészt az, hogy Ukrajnának, a világ egyik meghatározó gabonaexportőr országának (Ukrajna adja a globális kukorica- és árpaexport 14-14 százalékát, a búzaexport 9 százalékát) legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalait, az azovi- és a fekete-tengeri kikötőket orosz blokád alá vonták és/vagy lerombolták. Emiatt Ukrajna a szokásos, havi 4-5 millió tonna helyett a háború kitörése óta eltelt bő egy hónap alatt csupán néhány százezer tonna gabonát exportált.

Ugyan az ukrán vasút március második hetére felkészült arra, hogy a terményexportot a sínekre terelje Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország irányába, azonban becslések szerint havi átlagban legfeljebb 300-400 ezer tonna kiszállítására lehet képes. Az EU-tagországokkal közös határátkelőhelyek a humanitárius segélyszállítmányok miatt különösen nagy nyomás alatt vannak, az ukrán kormány pedig egyes élelmiszer-alapanyagok kivitelét élelmezésbiztonsági megfontolásból meg is tiltotta – ez azonban a búza, a kukorica és a napraforgóolaj esetében csupán átmeneti volt, március végén lekerültek a listáról.

A tengeri kikötők blokádja miatt Ukrajna a szokásos, havi 4-5 millió tonna helyett a háború kitörése óta eltelt bő egy hónap alatt csupán néhány százezer tonna gabonát exportált.

A kieső exportvolumen és az emelkedő nemzetközi élelmiszerárak (az ENSZ élelmiszerár-indexe rekordot döntött februárban) élelmezésügyi válsággal fenyegetnek a közép-ázsiai, közel-keleti és észak-afrikai régióban. Az ukrán és orosz gabona legfontosabb célpiacai, Észak-Afrika és a Közel-Kelet importigénye búzából (liszttel együtt) meghaladja a 66 millió tonnát (32 százalékos világpiaci részesedés), kukoricából megközelíti a 42 millió tonnát (22 százalékos világpiaci részesedés), árpából pedig a 16 millió tonnát (47 százalékos világpiaci részesedés) a folyó gazdasági évben. A meghatározó gabonaimportőr országok, mint például Egyiptom, Algéria, Irán, Marokkó, Szaúd-Arábia, kénytelenek – egymással versengve – új beszerzési forrásokat keresni, ami tovább gerjeszti a hiánypszichózist. Az orosz gabona ugyan elérhető a fekete-tengeri kikötőkön keresztül, a szállítás azonban igen kockázatos, a biztosítási és fuvardíjak megemelkedtek.

Súlyos tavaszi kételyek

Ukrajnában a tavaszi munkákat övező kilátások sem biztatóak. A terményexport ellehetetlenülése miatt eddig legkevesebb 1,5 milliárd USD árbevételtől esett el az ország, ami részben a szántóföldi munkák elvégzéséhez is szükséges pénzügyi fedezetet biztosította volna. Ukrajna területi megszállása, egyes térségekben a szántóföldek katonai műveletek során elszenvedett károsodása és szennyeződése, illetve a mezőgazdasági gépek rongálódása, az ellátási láncok leállása (a már megrendelt és kifizetett vetőmag- és növényvédőszer-szállítmányok nem érkeztek meg), de különösen a hajtóanyagok hiánya (a tartalékokat a hadsereg használja fel) miatt a gazdák a korábbi években megszokottnál 30-35 százalékkal kisebb területen lesznek képesek elvégezni a tavaszi vetést, és az őszi kultúrák betakarítható területe is hasonló mértékben csökken. A hírek szerint a jövedelmezőbb növények (például kukorica, napraforgó) vetése háttérbe szorul az egyszerűbben termeszthető, de a belföldi élelmezésbiztonság szempontjából fontos kultúrák (például borsó, tavaszi árpa, zab) javára. Az ukrán mezőgazdasági minisztérium becslése szerint a műtrágyaszükséglet 70 százaléka áll rendelkezésre (a nitrogénműtrágyák április és június közötti kivitelét 210 ezer tonnában maximalizálta az ukrán kormány), a növényvédő szerekből legfeljebb 50 százalék lehet készleten. Mindezek alapján a jelenleg legoptimistább előrejelzések szerint harmadával kevesebb gabona terem az idén Ukrajnában, ami hosszabb távon is árfelhajtó hatású lehet: az ENSZ a nemzetközi élelmiszer- és takarmányárak további növekedését vetíti előre a közeljövőben.

A jelenleg legoptimistább előrejelzések szerint harmadával kevesebb gabona terem az idén Ukrajnában, ami hosszabb távon is árfelhajtó hatású.

A világ búzakészleteinek megcsappanása, az exportárualap korlátozott elérhetősége és a vonzó árak megnövelték a gazdák búzavetési kedvét a meghatározó termelő országokban. Az Amerikai Egyesült Államokban például nő a növény (őszi, tavaszi, durum együttvéve) termőterülete 2022-ben, és most már az őszi vetések állapota is bizakodásra ad okot, miután a tartós szárazságot követően megérkezett a csapadék a középső és déli termőkörzetekbe. Kanadában a tavalyinál várhatóan 5 százalékkal nagyobb területen, 7,6 millió hektáron kerül a földbe búzavetőmag (zömmel tavaszi). Oroszországban a termelési kilátások egyelőre ígéretesek, az orosz gazdák várakozások szerint összesen mintegy 81 millió hektáron takarítanak majd be szántóföldi növényeket, ami 1,4 millió hektárral több, mint az előző évben. A búza termőterülete 820 ezer hektárral nő, megközelíti a 30 millió hektárt.

Az Európai Unióban a várakozások szerint nem lesz számottevő változás a búza (durum nélkül) termőterületében, az a tavalyihoz hasonlóan 21,6 millió hektár körül alakul. Az őszi vetések állapota a csapadékszegény téli időjárás ellenére még megnyugtató volt március elején. Ha azonban nem történik hamarosan változás, akkor szertefoszlik a remény a 2021. évit megközelítő termésmennyiség elérésére. Ráadásul a magas műtrágyaárak előreláthatóan az inputok visszafogására késztetik a gazdákat. Az európai búzaexport egyelőre pörög, 2021. július eleje és 2022. március vége között már 19,9 millió tonna búza (durum nélkül) került harmadik országokba. Ebből 5,9 millió tonnát Franciaországban, 5,3 millió tonnát Romániában adtak fel, elsősorban Algériába, Egyiptomba és Kínába.

Stabil kínai kereslet

Kína gabonaimportja – amit növekvő takarmányigénye hajt – a 2021/2022. gazdasági évben is rendkívülinek ígérkezik. Búzából, kukoricából és egyéb gabonafélékből közel 57 millió tonnát vásárolhat a világpiacról, a 2019/2020. szezonban behajózott mennyiség két és félszeresét. Az ázsiai ország, az ukrán búza, árpa és kukorica egyik nagy vásárlója, még február elején feloldotta az orosz búza importjának korlátozását, amelyet korábban gombafertőzés kockázatára hivatkozva rendelt el, és a háború kitörése óta most vasúton viszi be Oroszországból a búzát és az árpát (és egyéb nyersanyagokat), amivel valamelyest ellensúlyozza a Moszkvával szemben foganatosított nyugati szankciókat.

Kiemelendő továbbá, hogy India a világ egyik vezető búzatermelő országaként soha nem látott volumenű, 12 millió tonna kenyérgabonát exportálhat a következő, 2022/2023. gazdasági évben. A 36 millió tonna körüli, rekordot döntő ausztráliai búzatermésből pedig 27 millió tonna kerülhet exportra az idei naptári évben.

Mindezek mellett a világ jó eséllyel példátlanul nagy kukoricaterméssel zárhatja a 2021/2022. gazdasági évet, ami az előrejelzések szerint éppen fedezi a szintén soha nem látott szintű felhasználást, így a készletek akár nőhetnek valamelyest. Az optimista kilátásokat ez esetben egyelőre árnyalja, hogy Brazíliában a vártnál kevesebb első vetésű kukorica termett, ugyanakkor a termés zömét kitevő második vetésűből (safriñha) várakozások szerint akár 86 millió tonnát is betakaríthatnak majd május végétől, ami mindenkori rekord lenne, és valamelyest enyhítené a kukoricapiaci nyomást.

Csökkenő tartalékok növényolajokból

A növényolajok iránti kereslet az Oroszország és Ukrajna közötti fegyveres konfliktust megelőzően a globális pandémiával, a járvány újabb és újabb hullámaival összefüggésben bevezetett korlátozások ellenére rendkívül élénk maradt, amit az olajos magvak árának alakulása híven tükrözött. A háztartások közvetlen fogyasztása jócskán megugrott, de a kényelmi, kész élelmiszertermékek népszerűsége is töretlenül ívelt felfelé, amelyeknek a növényolajok alapvető összetevői. A kőolaj világpiaci árának emelkedésével a biodízelipar étvágya ugyancsak megnőtt a növényolajok iránt, aminek most a kormányzatok a világ több országában a gyártás korlátozásával igyekeznek határt szabni és ezzel a növényolajok árának emelkedését fékezni. Erre az Európai Unióban is van kezdeményezés, ahol jelenleg nagyon erős a verseny a repceolajért az élelmiszeripar és a biodízelgyártók között.

A növényolajok iránti kereslet rendkívül élénk maradt, amit az olajos magvak árának alakulása híven tükrözött.

A napraforgó betakarítása Ukrajnában és Oroszországban is elhúzódott tavaly ősszel, és bár mindkét országban csúcsot döntött a raktárakba került mennyiség, a termelők az infláció miatt nem siettek túladni a terményen. Ezért a napraforgómag feldolgozásának üteme jócskán elmaradt a megszokottól, és a terményből – a korábbi várakozások alapján – eladási hullám volt valószínűsíthető a tél végén és a tavaszi hónapokban. Elemzők szerint Ukrajna részesedése megközelítette volna a 49 százalékot, míg Oroszországé elérte volna a 28 százalékot a napraforgóolaj globális kiviteléből a folyó, 2021/2022. szezonban. Noha egyes beszámolók szerint Ukrajna nyugati felében a belföldi terményforgalom részben helyreállt március közepére, és több növényolajgyár is folytatta a napraforgómag feldolgozását, biztosra vehető, hogy mind a termelés, mind a kivitel messze elmarad a potenciálistól, ami rányomja bélyegét a világ növényolajpiacára, ahol egyébként is mindinkább a kereslet kerül túlsúlyba.

Elemzők szerint Ukrajna részesedése megközelítette volna a 49 százalékot, míg Oroszországé elérte volna a 28 százalékot a napraforgóolaj globális kiviteléből a folyó, 2021/2022. szezonban.

Hiszen miközben a repceolaj termelésében a gyenge repcetermés miatt erős visszaesés tapasztalható a 2021/2022. szezonban, a déli félteke szójatermésével kapcsolatos várakozások decembertől egyre borúsabbak… A Dél-Amerikát a téli hónapokban sújtó szárazság miatt az idén tavasszal összességében 22,4 millió tonnával kevesebb szójabab betakarításával lehet számolni Argentínában, Brazíliában és Paraguayban az előző évihez képest, míg Dél-Amerika egészén a termésveszteség eddig összesen mintegy 31 millió tonnára tehető. A szójabab korlátozott világpiaci elérhetősége ellenére az észak-amerikai farmerek – előrejelzések szerint – alig 1 százalékkal növelik a szója vetésterületét idén tavasszal, ami a kukorica és a búza árának szárnyalásával magyarázható.

Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a világ pálmaolaj-termelésének növekedése az idén messze elmarad a korábban remélttől. Ennek elsődleges oka, hogy a maláj kormánynak mintegy 32 ezer külföldi munkás beutazását kellene engedélyeznie, akik az olajpálma-ültetvényeken dolgoznának, a koronavírus-járvánnyal összefüggésben még életben lévő korlátozások miatt azonban erre egyelőre kevés az esély.

Szerző: Potori Norbert – Molnár Zsuzsa AKI Agrárközgazdasági Intézet Nkft.