A földtől a fogyasztóig ér a drágulás – Hiánypótló elemzések a mezőgazdaság folyton változó világából

Tovább nő a tej és tejtermékek ára

Felfelé kúszik a tej fogyasztói ára, rendre drágul a vaj, mivel a tej átvételi árával igyekeznek a termelési költségek növekedésének nyomába érni. „A költségemelkedések a tejtermelőknek is keményen odacsaptak 2021-ben, és az idei kilátások is vegyesek. Aki mostanában például vajat vásárol, biztosan elkerekedett szemekkel teszi azt. Elképesztő áremelkedéseket lehet tapasztalni – fogalmaz az Erste AgrárSzemle idei első számában az Agrárpiacok rovatának egyik kommentárja. – A kilátások globálisan kedvezőek abból a szempontból, hogy a tejárak az előttünk álló hónapban, sőt években is folytatni tudják emelkedésüket. Ez olyan időszak, ami teret ad a fejlesztések gyorsítására, miközben a koncentráció növekedését is tovább fogja fokozni.” A tejtermelők a magas takarmányárak mellett a megfelelő minőségű tömegtakarmányok előállításával is megküzdöttek. Erre jött az energia, a munkaerő, a szállítás költségeinek emelkedése. Bár régóta hatékonyságnövelési kényszerben élnek, a jövedelemtermelő képességük alacsony. Hogy mégsem látni lépten-nyomon eladó, bezárt vagy felszámolt tehenészeteket, annak az az oka, hogy a szektornak nagy a tehetetlensége, hatalmas a tőkeigénye, és a termelők szakmai elkötelezettsége is példaértékű. Az állatlétszám lassan csökken, tovább fog koncentrálódni a tejszektor. A tejpiaci helyzet romlására a szaktárca is reagált: a tejhasznú támogatás és a nemzeti támogatás kifizetésének gyorsítása, a pályázatok kedvezőbb kezelése hozzájárul ahhoz, hogy a tejtermelők kitartsanak.

„A képlet egyszerű: magasabb tejárra van szükség. Ezt el kell juttatni a fogyasztóig, a keletkező jövedelmen pedig arányosabban kell osztozkodniuk az értéklánc szereplőinek, mint eddig. Meglátásom szerint erre a jelenlegi piaci környezet jobb lehetőséget biztosít, mint korábban – véli a szakember. – Az árváltozások a fogyasztók szintjén is magasak, az emelkedést könnyebben elfogadják. Ez egyébként nem a tejértéklánc sajátja.”

Magasabb tejárra van szükség. Ezt el kell juttatni a fogyasztóig, a keletkező jövedelmen pedig arányosabban kell osztozkodniuk az értéklánc szereplőinek.

Búzapiaci gondok

A búzapiacot érzékenyen érinti az orosz és ukrán katonai konfliktus fokozódása a világ búzakereskedelmének mintegy harminc százalékát képviselő Oroszország és Ukrajna között. A fekete-tengeri térség ármeghatározó a világpiacon, így az ottani árumozgás zavarának lehetősége aggodalmakat gerjeszt, áremelkedést generál. A két nemzet összesen mintegy 60 millió tonna búzát exportál, aminek megakadása komoly gondok forrása lehet.

A fekete-tengeri válsággóc mellett a búzapiacra az USDA decemberi jelentése volt hatással. Ebben a világ búzatermelésének előrejelzését – az ausztrál rekordtermésnek köszönhetően – 2,6 millióval 777,9 millió tonnára emelték (+0,3% év/év).

A megnövekedett takarmányigény okán a becsült felhasználás 1,9 millióval nőhet, 789,4 millió tonnára (+0,9% év/év). Így a zárókészletek ugyan az előző előrejelzéshez képest 2,4 millióval 278,2 millió tonnára emelkedtek (–4,0% év/év), de így is az elmúlt öt év legalacsonyabb értékét mutatják. A készletek 60,8 százaléka egyébként Kínában és Indiában található.

Az USA vetéseinek állapota is felfelé mozdított az árakon, az áremelkedést azonban lassítja Argentína rekordbúzatermése.

A piaci bizonytalanságokat nem lehet megszokni. Az Erste Agrár következtetése szerint „az egyetlen, amit tehetünk, hogy próbálunk folyamatosan képben maradni és felkészülni a változásokra. Ennek biztos jele, hogy jelenleg a hazai tavalyi termés jelentős része még a gazdák raktáraiban ül, várva a még jobb árakat. Úgy néz ki, hogy ezek meg is fognak jönni, illetve nem múlnak el.”

A hazai tavalyi búzatermés jelentős része még a gazdák raktáraiban ül, várva a még jobb árakat. Úgy néz ki, hogy ezek meg is fognak jönni, illetve nem múlnak el.

Változások a globális terménypiacon

A mezőgazdaságban soha nincs két egyforma év, az elmúlt két év különösen sajátos gazdálkodási körülményei pedig egészen új világba sodortak minket. Ebben a világban pedig egy új költség-ár egyensúly van kialakulóban – vezeti fel a témát az Erste Agrár elemzője. Előrejelzése szerint – 2021-gyel ellentétben – idén a ráfordítások jobban emelkednek, mint a terményárak, ágazati szinten a jövedelmezőség tehát várhatóan szűkül. Ezt elkerülendő, ki kell lépni a megszokások gyűrűjéből, és például a vetésforgón is változtatni.

Az elemző felsorol néhány területet, ahol idén kemény döntések várnak mindenkire:

- egyes pilléres támogatások jövő évtől várható szerkezete;

- ezzel párhuzamosan a fenntarthatósági kérdések;

- pályázatok időzítése, finanszírozása, rendelések, költségmódosítás beadása stb.;

-tápanyag-gazdálkodás kontra műtrágyaárak;

-talajművelési mód;

- készletezés input és termék oldalán egyaránt.

A tavaly tapasztalt általános és lendületes áremelkedések a terménypiacokon 2022-ben sokkal differenciáltabbak lesznek, a nagy kultúráink körében értékesítési problémákra idén sem kell számítani. Mind eladható lesz, ha az árak alakulása terén elég felkészültek vagyunk – szögezi le a szakember, sorra véve a főbb növénykultúrákat.

Kilátások 2022-re

Szója. Az olajos magoknál vonzóbb árak várhatók, mint a gabonaféléknél. „Komolyabb figyelmet érdemel például a szója, és nem csak a GMO-mentessége miatt. Mindannyian tudjuk, hogy az olajos magok piacai szorosan összefüggnek. Nyilván a szója az, ami mutatja az irányt a világpiacon, de a többi évét is értékelni kell ahhoz, hogy a tavaszi vetéseket helyesen készítsük elő, és helyesen döntsünk a raktáron lévő készletek sorsáról.” Arra lehet számítani, hogy az ártrendek és a sikeres évek nyomán itthon tavasszal nőni fog a szója és a napraforgó vetésterülete. A műtrágyaárak szárnyalása és a gyakorlatilag végtelen piaci kereslet népszerűbbé teheti itthon a szójatermelést.

Repce. Ezzel szemben célszerű átgondolni, hogy csökkentsük a repce jelentőségét, mert a nitrogénigénye nagyon jelentős, és a szabályozás is nehezíti termesztését. Az EU-ban a repce ugyan meghatározó olajos mag, azonban kínálata folyamatosan csökken. Repcemagtermelésünk 90 százaléka kerül exportra, ennek mintegy 90 százaléka landol a közösség piacán. A repceterület jelentős csökkenésének oka a neonikotinoidok tilalma.

Napraforgó. A napraforgóban még mindig látni tartalékokat, azzal együtt, hogy magas tápanyagszükséglete igénybe veszi a talajt. A napraforgót a piac felfelé értékeli, ami az előttünk álló években csak gyorsulni fog, hiszen a növényi olajok iránti igény emelkedik, miközben a pálmaolajra egyre nagyobb nyomás nehezedik, a repce pedig nehezen birkózik meg az időjárás szélsőséges változásaival. A napraforgó ennek a folyamatnak a nyertese.

Kalászosok. Ha a nitrogénigény oldaláról nézzük, akkor érdemes elgondolkodni az árpa, rozs, tritikálé területének növelésén. Ugyanakkor a fő tényező a termelési színvonal. Ha a nagy termésre „gyúrunk”, akkor sok nitrogénre lesz szükség. Újra erősödhet a hazai fajták iránti – egyébként a piac által pozitívan visszajelzett – igény.

Kukorica. A nitrogénárak nagyon komolyan érintik a kukoricát. A piaci viszonyai stabilak, és ehhez a nagy hazai feldolgozókapacitások is hozzájárulnak. Ugyanakkor a termelés színvonala még sok szempontból javítható. A szektor nagyfokú tehetetlenségének, lassú változásának tudható be, hogy ebben az évben sem számítunk kukoricafronton jelentős változásokra, bár a cirokkal való helyettesítés egyre több termelőben merül fel.

Mindent egybevetve, vannak lehetőségek a vetésszerkezet változtatására, de a gyakorlatban ez nem lesz jelentős.

A napraforgót a piac felfelé értékeli, hiszen a növényi olajok iránti igény emelkedik, miközben a pálmaolajra egyre nagyobb nyomás nehezedik, a repce pedig nehezen birkózik meg a szélsőséges időjárással.

Forrás: Forrás: Erste AgrárSzemle 2022. 1. száma