magyar vidék

Reform előtt a magyar vidék – Az ágazat 9 ezer milliárd forinthoz jut, elkezdődik-e a fejlődés?

A következő ciklusban, 2021–2027 között az Európai Unió Közösségi Agrárpolitikája (KAP) második pillérének keretéhez 80 százalékos nemzeti társfinanszírozást biztosít a magyar kormány. Ennek eredményeként az agrár- és vidékfejlesztésre szánt összeg eléri a 9 ezer milliárd forintot, amivel az ágazat megismételhetetlen fejlődési pályára állhat.

Kulcsfontosságú a források hatékony elköltése, a komplex és felelős döntéshozatal a támogatott ágazatokat és gazdákat illetően. Ennek érdekében került sor a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem keretein belül a KÁN Egyetemi Napok rendezvényén megrendezett Vidékfejlesztési Konferenciára Kaposváron.

Magyarország – Dánia és Írország után – a harmadik helyen áll a területén lévő termőföld nagyságát illetően – mutatott rá a magyar agrárvilág kapcsán oly sokat emlegetett „komparatív előnyök” egyikére vitaindító előadásában Kapronczai István agrárszakértő. Mint kifejtette, talán a pandémiás helyzet világított rá igazán: olyan potenciális erőforrásokkal rendelkezünk, amelyek egyre inkább értékké válnak. taAz élelmiszer-termelés stratégiai ágazat és nemzetbiztonsági kérdés lett. Ahhoz viszont, hogy hatékony is legyen, anyagi ráfordítás is szükséges, amivel kapcsolatban szerencsés helyzetben vagyunk. Az Európai Unió döntése alapján a következő hét évben a második pilléres forrásokat 80 százalékig ki lehet egészíteni nemzeti támogatással, amit a magyar kormány maradéktalanul rendelkezésre is bocsát. Ez a támogatás, a vállalatok részéről hozzáadott hányaddal kiegészítve, 9 ezer milliárd forint elköltését jelenti. „Ekkora összegből hússzor lehetett volna megépíteni a négyes metrót” – hívta fel a figyelmet az előadó.

A több pénz azonban nagyobb felelősséget jelent. Első lépésként tehát érdemes megfogalmazni azokat a fajsúlyos kérdéseket, amelyekre okos és célirányos válaszok szükségesek. Ez volt a Kaposváron megrendezett Vidékfejlesztési Konferencia fő célja.

Kihívások előtt

Hatékony agrár- és vidékpolitika szükséges ahhoz, hogy az esélyekkel Magyarország élni tudjon – hangoztatta Kapronczai István, hozzátéve: az agrárpolitikát a társadalom szolgálatába kell állítani. Emellett azonban – hangsúlyozta – a racionális politikai igény és a társadalmi elvárás egyaránt azt indokolja, hogy elmúlt éveket jellemző agrárpolitikát néhány területen megerősítsük, módosítsuk vagy újragondoljuk. A szakértő előadásában rávilágított arra is, hogy támogatást „osztani” önmagában nem elég: sokkal inkább komplex agrárpolitikában érdemes gondolkodni. Ez azt jelenti, hogy a fent említett, hatalmas összegű ráfordítás akkor lehet igazán hatékony, ha ehhez releváns intézményrendszer, valamint az ágazatok ösztönzését megalapozó szabályozási rendszer illeszkedik. Mindemellett az első pillér döntései is kulcsfontosságúak, hiszen ezek teszik lehetővé a második pillér hatékonyságát.

A várakozásom, hogy egy támogatás nélküli, a munkánkat, szaktudásunkat értékelő piacon és gazdasági körülmények között keressünk annyit, hogy mindenki meg tudjon élni a mezőgazdaságból és fejleszteni tudjon.

Az egész ágazat versenyképessége múlik azon, hogyan tudunk javítani a nemzetközi jelenlétünkön.

A 2007-től 2014-ig tartó ciklus adatai azt mutatják, hogy az az agrár­ágazatba bejuttatott támogatások 80 százaléka jövedelempótló volt, és csupán 20 százaléknyit költöttek a gazdák fejlesztésre. Ezek jellemzően a további munkavégzést tették lehetővé, és az amortizáció miatt következtek be, az innováció kevésbé játszott szerepet a célkitűzésekben – emlékeztetett a konferencián Lázár János, aki több ügyben is kormánybiztos. Az ő véleménye szerint „világosan látszik”, hogy a korábbi trendekkel fel kell hagynunk, és olyan agráriumot kell teremtenünk, amelyekben a támogatás léte vagy nemléte a megélhetést nem befolyásolja. Lázár János úgy véli, hogy az ezt követő hét év értékelése pozitívabb lesz, ám messze nem ideális. A 2021-től kezdődő éra legnagyobb kérdése pedig a következő: van-e annyi fogadókészség, kreativitás és innováció Magyarországon, hogy újra tudja szervezni a vidékfejlesztést, az agráripart, az élelmiszeripart és mindent, ami ehhez kapcsolódik? „Ha az állattenyésztésnek ilyen körülmények között kell végeznie a dolgát, akkor 10 év múlva már nem fogunk olyan húst enni és olyan tejet inni, amelyet belföldön állítunk elő” – tette hozzá a kormánybiztos.

Nagy kérdést lát Lázár János abban is, hogyan tud szerveződni a jövőben a 163 ezer támogatásra jogosult – kicsi és nagy együtt –, annak érdekében, hogy megvédje a saját támogatási kasszáját és a következő kormányzati politikába belekényszerítse a vidékpárti és vidékfejlesztési politika meglétét. „Ezt azért látom kiemelt fontosságúnak, mert ez a 163 ezer támogatásra jogosult a korábbi 180 vagy 220 ezerrel szemben csökkenő társadalmi bázist jelent” – indokolta. Gazdálkodókból tehát egyre kevesebb van: a legoptimistább becslések szerint az 5 millió munkavállalóból 500 ezer kötődik az agráriumhoz. Éppen ezért a „80 vagy 20” és a „kicsi vagy nagy” kérdése lassan értelmét veszti, hiszen a kicsinek szüksége lesz a nagy érdekérvényesítő képességére, a saját maga megmaradása érdekében – magyarázta.

A 2021-től kezdődő éra legnagyobb kérdése: van-e annyi fogadókészség, kreativitás és innováció Magyarországon, hogy újra tudja szervezni a vidékfejlesztést, az agráripart, az élelmiszeripart és mindent, ami ehhez kapcsolódik?

Ideális körülmények felé

Molnár István, az Agrár-Béta Kft. ügyvezetője gazdálkodói oldalról világított rá az aktualitásokra. Arra a kérdésre, hogyan értékeli az elmúlt ciklust, kiemelte, hogy az akkori körülmények figyelembevétele nélkül ezt nem lehet korrekten megtenni. Fontos azonban látni szerinte, hogy jelenleg a mezőgazdaság támogatásból él. Ha pedig az agrártámogatás csökkenni fog, akkor sok helyütt finanszírozási problémákra kell felkészülni, hiszen ezek a pénzek jellemzően jövedelempótló támogatások. Az ügyvezető szerint az elkövetkezendő hét évet az alapanyagárak, a támogatási rendszer irányvonala és a stratégia határozza majd meg, ám azt egyelőre nehéz megmondani, hogy ezek mely pontja fogja segíteni vagy éppen hátráltatni az ágazat szereplőit.

„A várakozásom, hogy egy támogatás nélküli, a munkánkat, szaktudásunkat értékelő piacon és gazdasági körülmények között keressünk annyit, hogy mindenki meg tudjon élni a mezőgazdaságból és fejleszteni tudjon. Ám ez sokkal inkább vágyálom, mint reális elképzelés, hiszen jelenleg az egyszerűsített újratermelést alig tudjuk megoldani” – fogalmazott Molnár István. Jelenleg az látszik – tette hozzá –, hogy mindenki várakozó állásponton van: pozitívan nézi azt a mennyiségű pénzt és lehetőséget, ami most előttünk áll. Sokan túl optimistán szemlélnek és gyakorta olyan illúziókat kergetnek, amelyek megvalósulása valójában „kidobott pénz” lenne. Ez szintén egy lehetséges veszélyforrás – hangsúlyozta az agrárszakember.

Abban azonban a felszólalók egyetértettek, hogy a fent említett mértékű támogatással rendbe lehet rakni a magyar feldolgozóipart, ami önellátó rendszert eredményezne Magyarországon.

Az oktatás kulcskérdés

Megfelelő szakember-utánpótlás nélkül nincs ágazati jövőkép sem – mutatott rá a rendezvényen Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora. Rávilágított: ahogyan a jövő agráriumát az innováció és az újhoz való alkalmazkodási képesség határozza meg, úgy kell a szektorhoz kapcsolódó képzési programot is átalakítani, reformálni. „A feladat adott: olyan szakembereket kell képeznünk, akik a magyar adottságokat minél hatékonyabban tudják használni. Ezeket ugyanis jelenleg nem becsüljük meg eléggé. Pedig a világ országainak mindössze öt százaléka képes arra, hogy teljes egészében ellássa önmagát élelmiszerrel. Mindemellett olyanok, akik exportra is tudnak termelni az önellátáson túl, még ennél is kevesebben vannak. Fel kell ismernünk, hogy ez érték, kincs és egyben lehetőség” – fejtette ki a rektor.

Gyuricza Csaba a legnagyobb problémát abban látja, hogy a felsőoktatás nem követte le az agrárium léptékszerű fejlődését. Ez is oka az oktatási anyagok reformjának. „Átalakítjuk a képzéseket és azok tartalmát. Alapvetően két irányt különböztethetünk meg: az egyiket azok a képzések jelentik, amelyeket társadalmi igények generálnak (úgy mint például a természetvédelmi vagy a vadgazda mérnöki képzés). Ezekben nem állunk rosszul, és most is világszínvonalon vagyunk a struktúrájukban. Ám van egy másik terület, amit elsősorban a piaci igények generálnak (például agármérnök, növénytermesztő, állattenyésztő). Ezeken a területeken drasztikus átalakításra van szükség, hiszen felméréseink alapján az agrármérnökök 12 százaléka végez ma úgy, hogy tanulmányai során egyáltalán hall a közös agrárpolitikáról vagy annak fogalmáról. Ez elfogadhatatlan” – fogalmazott a MATE rektora.

Az exportnak fejlődnie kell

Az egész ágazat versenyképessége múlik azon, hogyan tudunk javítani a nemzetközi jelenlétünkön. Felmérések szerint a magyar élelmiszer-gazdaság exportképessége meglehetősen alacsony. A feldolgozott élelmiszerek aránya a legalacsonyabbak közé tartozik az exportunkban a V4-országok között is. Ennek egyik oka lehet, hogy tömegtermék-jellegű árucikkek (friss tőkehús, dobozos tej, félkemény sajt) kapcsán nemzetközileg versenyképes méretű és hatékonyságú üzemek nem alakultak Magyarországon. Mindemellett a kis méretben és mennyiségben előállított termékek gyakorta drágák és nem versenyképesek nemzetközi szinten. Ez az ok állhat egyrészt a hazai termékek polcokon való térvesztése mögött is: 2014–2020 között ugyanis 7 százalékos csökkenés volt megfigyelhető.

„A méret mellett a másik nagy probléma a technológiai lemaradás. Az élelmiszeriparban az elmúlt két évtizedben gyakran előfordult, hogy a beruházásokra költött összegek nagysága elmaradt az amortizáció szintjétől” – hívta fel a figyelmet a konferencián Stumpf István, a felsőoktatási modellváltással megbízott kormánybiztos. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy mindemellett a „mérettől függetlenítés” nagy előrelépés a pályázatokban. „Azt gondolom, hogy érdemes volna létrehozni azoknak az élelmiszereknek a kosarát, amiket megéri promotálni külföldön. Mindezek segítségével pedig erősíthető a magyar termékek nemzetközi jelenléte, ezáltal pedig az egész ágazat versenyképessége” – tette hozzá Stumpf István.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: vidékfejlesztés, KAP, magyar vidék

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom