Tovább drágulhat az élelmiszer

„Az elmúlt négy hónapot tekintve nem túlzás azt állítani, hogy történelmi árrobbanás volt tapasztalható a takarmány-alapanyagok árában. Olyan korábban is előfordult már, hogy például 
a kukorica ára 70 forint fölé kúszott fel, a szója pedig megközelítette a 200 forintot, olyat azonban az elmúlt nagyjából 15 évben nem láttunk, hogy a drágulás a takarmánygyártás teljes vertikumát érintse. Most azonban éppen ezt látjuk: minden egyszerre drágult, és nemcsak a búza, a kukorica vagy a szója, hanem 
a takarmánygyártáshoz szükséges egyéb alapanyagok, így a vitaminok, a mikroelemek és az aminosavak ára is meredeken és egyszerre nőtt. Az utóbbi alapanyagokat külföldről szerezzük be, így itt a forint euróhoz képest vett gyengülése is belejátszott az árak növekedésébe. A másik ok pedig Kínának az utóbbi időben megnövekedett kereslete, ami például az aminosavak esetén 30-50 százalékos árdrágulást okozott. A fehérjehordozók – szója, repcedara, napraforgó – esetében 50-60 százalékos az árdrágulás. Mindezek mellett a búza ára 50-ről 70 forintra, a kukorica ára pedig 45-ről 75 forintra nőtt, emellett a szójánál, a repcénél és a napraforgónál is erőteljes áremelkedés történt. A takarmány-árak átlagosan 30 százalékos – vagy akár ennél is magasabb, 50 százalékos – növekedése az összes állattenyésztési ágazatban komoly önköltség-növekedést jelent, a tejtermelésben, valamint a sertés- és a baromfihús előállításában egyaránt” – hangsúlyozza Kulik Zoltán.

A fogyasztók is többet fizetnek

A takarmányárak csökkenésére egyelőre nincs remény, a magas árak minden jel szerint még egy darabig maradnak. Az önköltség növekedését a termékek árában kell érvényesíteni, máskülönben a termelők tönkremennének. Ezért aztán elkerülhetetlen 
a felvásárlási árak emelése. Ez pedig a fogyasztói árakban is meg fog jelenni, vagy már meg is jelent, mint például a füstölthús-termékek esetében, amelyek március közepéig átlagosan 10-15 százalékkal drágultak a tavalyi árukhoz képest.

„Itt most sajnos nemcsak alkalomszerű drágulásról van szó. 
A következő, hosszabb időszakban arra kell berendezkednünk, hogy bár előfordulhatnak árcsökkenések is, az élelmiszerárak az elmúlt évekhez képest jóval magasabban lesznek pozicionálva. Ez sajnos teljesen egyértelmű” – mondja 
a szakember.

Olyat az elmúlt nagyjából 15 évben nem láttunk, hogy a drágulás a takarmánygyártás teljes vertikumát érintse. Most azonban éppen ezt látjuk: minden egyszerre drágult.

Kína vs. világpiac

A takarmányalapanyag-árak fentebb említett drágulási folyamatainak okai igen összetettek, mindenképp ki kell azonban emelni Kína szerepét. A sertéspestis 2018-as megjelenését követően jóval kevesebb takarmányra lett szükség, a korábbi csaknem 430 milliós sertésállománynak (ez a Föld nagyjából 900 milliós állományának valamivel kevesebb, mint fele) ugyanis nagyjából a harmada, mintegy 120 millió állat esett ki a termelésből. 
Az ország ekkor eladta például korábbi kukoricakészleteinek egy jelentős részét, ami komoly árlenyomó hatással bírt az egész gabonapiacra. A sertéstenyésztés újbóli beindulásával azonban ismét szükség lett a kukorica korábbi mennyiségére, a hirtelen beinduló gyors készletfeltöltés pedig elkezdte meredeken felfelé vinni az árakat.
„A sertések újratelepítését követően – ma már ismét mintegy 400 milliós állatállományról beszélhetünk – hirtelen több tízmillió tonnával nőtt a kínai takarmányigény. Hozzá kell tenni azt is, hogy a kelet-közép-európai gabonatermelőknél 2020-ban nem volt túl jó termés, Ukrajna exportképessége idén például lényegesen alacsonyabb, mint tavaly. A világpiacon jelenleg tehát 
az elsősorban Kínában mutatkozó nagyobb kereslet mellett van jelen a vártnál alacsonyabb kínálat. A terménytőzsdén megjelenő spekulációs hatás is jelen lehetett, valószínűleg ezek a tényezők együttesen idézték elő a takarmányárak hirtelen történő nagymértékű növekedését” – mondja Kulik Zoltán.

A szakember szerint egyáltalán nem valószínű, hogy a takarmányárak a közeljövőben a korábbi szintre essenek vissza. Ehelyett inkább arra kell berendezkedni, hogy a következő 2-3 évben velünk maradnak majd a bőven 50 forint feletti kukoricaárak, ahogyan a többi takarmány-alapanyag árai is magasabb szintre állnak be.

A termésátlagokkal nem lesz baj

„Hogy legyen valami jó hír is, nemrég került nyilvánosságra a világ idei termésbecslése, és ez azt mutatja, hogy a termésátlagok jók lesznek. 60-65 millió tonnával több búza, kukorica, szója és napraforgó várható idén, mint a tavalyi évben, az áremelkedések hátterében így nem a környezeti hatások állnak” – mondja a szakember.

Az élelmiszereket tekintve egyébként nemcsak a következő néhány évben várhatóak magasabb árak, hanem a következő évtizedekben folyamatosan. Ez sajnos nem elkerülhető, 
a népesség ugyanis folyamatos ütemben nő a világban, a megnövekedett kereslet pedig szintén áremelkedést generál. Konkrét számokkal szemléltetve: a világ húsfogyasztása az elkövetkező 30 évben 317 millió tonnáról 470 millió tonnára növekedhet, ami 48 százalékos emelkedést jelent.

„A mostani járványhelyzet miatt az élelmiszerárak emelkedése akár komolyabb társadalmi feszültségeket is generálhat, hiszen sokaknak éppen most csökkent a bevételük. Sajnos azonban a mostani áremelés aligha lesz elkerülhető. Ha az egyes állattenyésztési ágazatok szerint nézzük, akkor a következőképpen alakultak az alapanyagár-növekedések által okozott önköltség-növekedések: a tejtermelésben 8-10 százalékos, a hízósertés-tenyésztésben 12-15 százalékos, a brojlertenyésztésben pedig 16-18 százalékos a növekedés. A veszteséges tevékenységüket felszámoló vállalkozások ritkán szokták újraindítani azt, ezért mindenképp negatívan befolyásolná az élelmiszer-ellátásunkat, ha rövid időn belül nem emelkednének a felvásárlási és átvételi árak” – zárta gondolatait Kulik Zoltán.

A tejtermelésben 8-10 százalékos, a hízósertés-tenyésztésben 12-15 százalékos, a brojlertenyésztésben pedig 16-18 százalékos az önköltség-növekedés.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió