TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 68.435,53 Ft (tonna)
Napraforgómag: 143.567,17 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 68.437,43 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 55.382,91 Ft (tonna)
Repcemag: 173.966,47 Ft (tonna)
Full-fat szója: 220.650,66 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 623 Ft
Benzin ára: 616 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 390,06000
USD: 358,25000
CHF: 403,53000
GBP: 463,15000
Hirdetés
Egy hihetetlenül tragikus év a mezőgazdaságban – Interjú Raskó György agrárközgazdásszal

Egy hihetetlenül tragikus év a mezőgazdaságban – Interjú Raskó György agrárközgazdásszal

Agrárgazdaság - 2024.03.02

A szakember szerint a mezőgazdasági termelésnek igenis van jövője, tisztességesen meg lehet belőle élni, de nem a jelenlegi struktúrában. A gazdálkodók összefogására, innovációkra, gépesítésre és a birtokméretek növelésére mindenképpen szükség van az előrelépéshez, és nem az uniós pénzek hozzák el a megváltást az ágazatban.

Egy hihetetlenül tragikus év a mezőgazdaságban – Interjú Raskó György agrárközgazdásszal Dr. Raskó György agrárközgazdász, gazdálkodó

„A termelők számára 2023 hihetetlenül tragikus év volt nemcsak nálunk, de azokban az országokban is, ahol épp tüntetnek, és azokban is, ahol egyelőre csendesebbek a gazdák. Sorra szűnnek meg a farmok és mezőgazdasági vállalkozások, a jövedelem-visszaesés uniós átlagban 30% körüli. Évtizedek óta nem volt ilyenre példa. Mindeközben a magyar gazdák az állattenyésztésről szinte teljesen leszoktak, a szövetkezéstől pedig úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől” – fogalmaz Raskó György agrárközgazdász, akit többek között a mezőgazdasági üzemek nagymértékű megszűnéséről, a szükséges reformokról, hazai előítéletekről és nyugati mintákról kérdeztünk.

Egész Európában tragikus évnek bizonyult a tavalyi

A KSH adatai szerint 2023-ban alig 200 ezer mezőgazdasági üzem működött az országban, 10 év alatt 100 ezer gazdaság szűnt meg, egy év alatt minden ötödik. Mit gondol, mi lehet az oka?

Sajnos ez nemcsak hazai, de uniós szinten is „trend”, hatalmas hullámban zárnak be a farmok, mezőgazdasági vállalkozások. A tavalyi hihetetlenül tragikus év volt a termelők számára, megszűnt a jövedelmezőség, nemcsak itt, de Németországban, Franciaországban ugyanúgy, és valószínűleg azokban az országokban is, ahol egyelőre csendesebbek a termelők. A jövedelem-visszaesés uniós átlagban 30 százalék körül van. Harminc éve gazdálkodom, de azóta ilyenre még nem volt példa.

A mezőgazdaságban a jövedelem-visszaesés uniós átlagban 30 százalék körül van, amire harminc éve nem volt példa.

Mi lehet mindennek az oka? Sokan az ukrán helyzetet emlegetik, mások az időjárást okolják.

2022-ben a háborús spekuláció részeként a mezőgazdasági inputanyagok árai elképesztő módon megdrágultak, a műtrágya ára több mint négyszeresére, a vetőmagé a duplájára, a vegyszerek, egyéb kiegészítő premixek, tápanyagok ára szintén 60-80 százalékkal emelkedett. Ehhez jött az üzemanyag, a villamos energia, illetve a gáz drágulása. Vagyis inputoldalon volt egy óriási emelkedés, ami miatt a növénytermelésben a hektáronkénti költségek átlagban 60-70 százalékkal mentek föl. Egészen addig nem volt ezzel gond, amíg extra magas árak voltak a világpiacon és itthon is. 2022 nyarán azonban a globális nyersanyagár-emelkedés megállt, majd csökkenő trendre váltott, ami mind a mai napig tart. Az inputanyagok árszintje azonban fennragadt az égben, így a termelők hatalmas cserearányromlást szenvedtek: magas inputanyag- és energiaköltség, alacsony átvételi árak. Az áresés a gabonafélék esetében 40-60%, kukoricánál több mint 60% volt, de hasonló a helyzet a napraforgó és repcemag esetében is. Amit a magyar termelők szántóföldi növényként termelnek – márpedig ez körülbelül az összes szántóterület 85%-át érinti –, azon termények mindegyikénél legalább 50% körüli az áresés napjainkig. Hiába voltak 2023-ban magas termésátlagok gabonából, olajos magokból egyaránt, az önköltség a magas inputárak miatt alig tudott csökkenni, miközben az eladási árak a felére zuhantak az egy évvel korábbihoz képest.

Egyedül a sertéságazat volt nyereséges

Várható-e fellendülés 2024-ben?

Az inputanyagok árszintje – például a műtrágyáé – kezd visszamenni, mert másként nem tudnak eladni. De az látható, hogy 2024-ben a globális piacokon a mezőgazdasági nyersanyagok árszintje nem fog emelkedni. Annak is örülhetünk, ha az elmúlt másfél évben trendszerűen zajló árcsökkenés megáll. Abban bízhatunk, hogy talán nyár közepén, végén újra elkezdődik egy lassú ütemű áremelkedés.

Melyik ágazat sínylette meg leginkább a fenti folyamatokat?

Az állattenyésztési termékeknél a takarmányköltségek elképesztő mértékben emelkedtek. A baromfi- vagy sertéstenyésztésben a takarmányköltség 65-70% körüli. E termékek jövedelmezőségét is nagyon komolyan rontotta a mezőgazdasági nyersanyagár-robbanás. Legjobban a tej- és a baromfiágazatot érintette ez. Mivel Ukrajna az Európai Unió nagy beszállítója lett, leszorította a csirkemell árát az európai piacokon. Egyedül a sertésnél nem következett be fordulat, mert az állománycsökkenés miatt sertéshúsból keresleti piac van Magyarországon és Európában egyaránt. A vágósertés, sertéshús ára az utóbbi időben az egyetlen olyan termék, amelynek a fogyasztói ára is emelkedett. 2023-ban Németországban egyetlen ágazat zárt nyereséggel, ez a sertés, minden más állattenyésztési ágazat és a teljes növénytermesztés veszteséggel zárt. De nemcsak ott, hanem szinte egész Európában. Emiatt tüntetnek a termelők Franciaországtól kezdve Belgiumon át Romániáig, mert ekkora mértékű jövedelemzuhanást nagyon nehéz kivédeni. Ráadásul nagyon sok esetben családi gazdaságokról van szó, vagyis nemcsak a gazdálkodás eredménye lényeges, hanem egyáltalán a családok fennmaradása, megélhetése.

Mindeközben a fogyasztók sok esetben mégis azt tapasztalják, hogy egyre drágább az élelmiszer.

Igen, ugyanakkor ez nem a gazdák bevételét növeli. Mondok egy példát. Egy olasz gazda számítása alapján 100 kg búzából 109 kg kenyeret lehet előállítani. A 100 kg búza ára, amikor még jó ára volt a búzának, mindössze 15%-a volt a kenyér fogyasztói árának, vagyis ennyit kapott a gazda 2022-ben, majd 2023-ban már csak 7-8% jutott neki a brutális búzaáresés miatt. Akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy hova tűnt a többi. Nyilván a kiskereskedelem, a csomagolás, az áfa, a rendkívüli adók és környezetvédelmi díjak stb. elviszik. Ez Magyarországon, Németországban és sok más helyen is így van. A múlt század végén a gazdák még átlagban 40%-kal részesedtek a végtermék értékéből, ma örülhetnek, ha 15-20% jut nekik. Vagyis miközben a termelők részesedési aránya egyre csökken, a járulékos költségek, amelyek a fogyasztókat terhelik, egyre nőnek. Ez világtendencia, ami miatt felül kellene vizsgálni e politikát, de nem mindenki ért egyet ezzel.

A gazdák örülhetnek, ha 15-20%-kal részesednek a végtermék árából. Vagyis miközben a részesedési arányuk csökken, a járulékos költségek, amelyek a fogyasztókat terhelik, egyre nőnek.

Az olcsó élelmiszer környezeti kárt okoz

A német agrárminiszter, Özdemír, aki a Zöldek pártjának egyik vezetője, azt mondja, hogy az élelmiszert meg kell becsülni, az élelmiszer legyen drága, az embereknek értékelniük kell, hogy élelmiszert fogyasztanak. Az olcsó élelmiszer olyan környezetikár-okozás, amit az uniónak meg kell szüntetnie.

A pazarlással persze valóban környezeti kárt okozunk, de azért ez egy nagyon összetett kérdés, régiónként óriásiak az eltérések. Németországban most, az infláció utáni időszakban is az átlagos német háztartás élelmiszer-fogyasztásra kiadott hányada alacsonynak mondható: 10 százalékról felment 11-re, Írországban ez 7%, Angliában 8%. Nálunk 25–27%-ra ment fel 19%-ról két év leforgása alatt. A fejlődő országokban viszont már 45-50% körül van, az ottani családoknak ruházkodásra, utazásra alig marad valami. Vagyis az a cél, hogy „legyen drága az élelmiszer”, csak a fejlett nyugati államokban elfogadható, pontosabban ott nem okoz társadalmi feszültséget. A globális élelmiszerárszint-emelkedés teljesen másként érinti a fejlett országok polgárait és másként a fejlődő, illetve a szegény országokét. Utóbbiak esetében társadalmi válsághelyzet állhatna elő ennek következményeként.

Ha már különbségekről beszélünk: az említett tendenciák mennyiben függnek attól, hogy mekkora méretű gazdaságot üzemeltet egy gazda? Nálunk még mindig az öt hektár alatti gazdaságok vannak túlsúlyban, Nyugaton ezek egyre inkább megszűnnek, illetve egyre kevesebb kézben koncentrálódnak egyre nagyobb területek. Miért van erre szükség? Mekkora területen lehet nyereségesen gazdálkodni?

Magyarországon egyedülálló módon párhuzamosan vannak mikroméretű gazdaságok és óriásgazdaságok. Európa mezőgazdaságára ez nem jellemző, az unión belül ilyen szélsőséges birtokméret-különbségek nincsenek, mint nálunk. Itt van 20 ezer hektáros birtok is, és sok tízezer olyan, ami öt hektárnál, sőt egy hektárnál is kisebb. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbiból nem lehet megélni, legfeljebb ha valaki intenzív üvegházat működtet. Noha nem ennyire, mint nálunk, de európai szinten is gond ez. Egyszerűen az a probléma, hogy az európai mezőgazdaságban a birtokméretek kicsik. Nem azért él rosszul a kisparaszt Nyugat-Európában, mert nem ért a gazdálkodáshoz vagy mert nem hatékony, hanem mert a birtokmérete olyan kicsi, ami nem teszi lehetővé a szükséges jövedelem elérését. Ez egy strukturális probléma. Az Egyesült Államokban azóta, hogy a birtokméret elérte a megfelelő nagyságot (az átlag most az árutermelő birtokok esetében ott 400 hektár közelében van), nincs gond. Európában az átlag jelenleg 25 hektár körüli. Az Egyesült Államok mezőgazdasága semmivel sem hatékonyabb, mint a német vagy a francia, egyszerűen a méret elegendő ahhoz, hogy már tud akkora jövedelmet generálni, ami az amerikai jövedelmi kategóriákban is jó közepes éves jövedelemnek számít. Ez most 75-80 ezer dollár körül van, szemben az európai 25-30 ezer euróval. Vagyis az amerikai családi farm nettó jövedelme minimum háromszor akkora, mint egy uniósé.

Az Egyesült Államok mezőgazdasága semmivel sem hatékonyabb, mint az európai, egyszerűen a méret elegendő ahhoz, hogy már tud egy jó közepes éves jövedelmet generálni.

A magyar gazdák az állattenyésztésről szinte teljesen leszoktak

Mekkora az a birtokméret, ami Magyarországon a megélhetést lehetővé tenné?

Ha csak szántóföldi növényekkel foglalkozik a termelő, akkor minimum 100 hektár. Kertészettel és állattenyésztéssel lehetne növelni a birtok jövedelemszintjét, de a magyar gazdák az állattenyésztésről szinte teljesen leszoktak. Állat már csak nagyüzemekben van. Az viszont egy más kategória. Lassan ott tartunk, hogy az ezer kocánál kisebb sertéstenyésztő telep már nem gazdaságos, baromfinál sok tízezres állomány az alsó határ, és tejelőtehenészetekben is legalább 600-1000 tehén kell ahhoz, hogy jövedelmező termelést lehessen folytatni.

Ön szerint mivel lehetne segíteni, illetve ösztönözni a magyar gazdákat? A birtokösszevonások, gazdaságátadást támogató pályázatok segíthetnek?

Ha olyan okosak lennénk, mint az olaszok, akkor szövetkezetekbe tömörülnénk. Ez hatalmas segítség. Olaszországban a zöldségtermesztés 90%-ban szövetkezeti hálózatokon keresztül működik, de így dolgoznak a finnek, hollandok, dánok, belgák is. Náluk magas szinten van a magasabb hozzáadott érték előállításában való részvétel, ami nálunk például rendkívül alacsony. A magyar gazdák egyszerűen félnek a szövetkezeti formától, a rossz emlékű téeszekre gondolnak, és elzárkóznak ettől. A magyar gazdák úgy félnek a szövetkezéstől, mint ördög a tömjénfüsttől.

A fiatalok nem akarnak gürizni

Ezen esetleg a generációváltás segíthetne, hiszen a fiataloknak már nincsenek ilyen emlékeik. Mégis egyre kevesebben akarnak gazdálkodni, sorra hagyják el a családi gazdaságokat is, nemhogy újat alapítanának.

A családi minta döntő. Az okos, értelmes utódok elmennek mérnöknek, orvosnak stb. A fiatalok azt látják vidéken, hogy apjuk, anyjuk hülyére melózza magát, nincs semmire idejük, és ők nem akarnak már így élni. Ez egy kontraszelekció, amivel egyelőre nehéz mit kezdeni, de ez sem pusztán hazai, hanem egész Európára jellemző probléma. Az Egyesült Államokban akkora az elérhető jövedelem, hogy azok a fiatalok, akiknek szimpatikus ez az életforma, egyetem után visszamennek gazdálkodni, mert jól meg lehet élni abból a gazdaságból, hiszen a birtokméret ezt biztosítja. De lassan nálunk is változik a helyzet, már itthon is elképesztő a koncentráció. Amikor államtitkár voltam, 967 ezer mezőgazdasági háztartás volt, most kevesebb mint 200 ezer. Kevesebb kézbe tömörül ugyanaz a terület, és ez a koncentráció elengedhetetlen. Ma már olyan az élelmiszeripar és a kereskedelem helyzete, hogy csak a nagyoknak éri meg.

A fiatalok azt látják vidéken, hogy apjuk, anyjuk hülyére melózza magát, és ők nem akarnak így élni. Ez egy kontraszelekció, és nem pusztán hazai, hanem egész Európára jellemző probléma.

De mi lesz a kisebb gazdaságokkal?

Egyrészt kihal az érintett korosztály, a fiatalok pedig vagy már elmentek, vagy elmennek. De részben ez a technológiai fejlődéssel is együtt jár. A mezőgazdasági dolgozók aránya az összes foglalkoztatottból az Egyesült Államokban 0,9%. Már nem éri el az egy százalékot. Miközben nemhogy a saját országukat látják el élelmiszerrel, hanem eszméletlen mennyiségben exportálnak is. Vagyis minden automatizált, robotizált. Nem kell ma már sok ember a munkához, és ezt lassan itthon is követjük. Ma már egy 1200 kocás sertéstenyésztő telepen kevesebb mint 10 fő dolgozik. 30 évvel ezelőtt egy ekkora telepre legalább 30 ember kellett.

A kisgazdaságok támogatása a szociális segélyezés egy formája

Ezek alapján megszűnik a kisgazdaságok létjogosultsága. A kérdést akkor úgy lehet feltenni: kell-e egyáltalán támogatni a kisgazdaságokat?

A kisgazdaságok támogatása már régóta szociális megfontolásból történik. Ez a szociális segélyezés egy formája, nemcsak nálunk, az unióban is. Szerintem ez szociális kérdés, és nem gazdasági. Ráadásul az uniós támogatási rendszert, pont azáltal, hogy ekkorát nőtt a koncentráció, felül kellene vizsgálni, mert a jelenlegi formájában kontraproduktív. Ma a támogatási pénzek egyre inkább a nagyokhoz mennek, de amikor az alapkonstrukciót kidolgozták, még rengeteg kisgazdaság működött. Azt gondolom, külön kellene választani a szociális támogatást, amit azért kellene nyújtani, hogy a kisgazda ottmaradjon a tanyán és ott tartson rendet, a környezetvédelmi szempontokat tartsa be. Ezért fizetnék egy átalányösszeget. de azt nem kötném semmiféle mezőgazdasági termeléshez, arra nincs szükség.

A kisgazdaságok zöme hangtalanul megszűnik, a nagyobbak viszont most sorra tüntetésbe kezdtek Európa-szerte. Ön szerint hogyan lehetne segíteni őket?

Az uniós kassza kifogyóban, a hazai úgyszintén. Látható, hogy ahol tüntetnek, ott egyik ország minisztere sem kínál anyagi megoldást, mert nem tud. Türelmet kérnek. Pénzhiány van sajnos, és ennek a súlyos jövedelemhiánynak már nálunk is érezhetők a következményei: a földárak csökkennek, a földbérleti díjak megálltak. Látható, hogy nagyon sokan finanszírozási, jövedelmezési problémákkal küzdenek, és rengeteg üzem eladósorba került, vevő pedig nincs. Egyre gyakrabban hívnak, hogy van eladó nagygazdaság, ezer és még több hektár területtel rendelkező. Gondolom, még több kisgazdaság is eladó, de nem érdemes ilyenbe invesztálni, mert életképtelen egység. Persze a szomszéd gazdának azért jól jöhet plusz 5-10 ha is.

A nagyokat megvenné? Azt még megéri?

Annak a termelőnek, aki ért a gazdálkodáshoz, és a felkínált gazdaság nincs nagyon távol a saját központjától, még most is megéri. Így a birtokkoncentráció nagy sebességgel halad előre még e nehéz időkben is.




Szerző: AgrárUnió

Címkék: mezőgazdaság, sertéságazat, élelmiszer
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Az étkezési búza termelői ára 12 százalékkal emelkedett

Az étkezési búzával átlagosan 72,4 ezer forint/tonna áfa és szállítási költség nélküli termelői áron kereskedtek ...