Az állattartók állnak a zöldpártiak célkeresztjében

2023 egyik nagy kérdése, hogy az uniós és nemzeti agrártámogatások mennyire bizonyulnak hatékonynak a még nagyobb válság elkerüléséhez. Az előttünk álló év jelentős átalakulást hoz az európai agrárpolitikában, mert a támogatások kifizetéséhez ökológiai, fenntartható termelést előmozdító vállalásokat kell végrehajtaniuk a gazdáknak. S várhatóan arról is tovább élesedik a politikai-ideológiai vita, hogy a hús fogyasztásáról leszokjon-e Európa, és vajon beáldozható-e a környezeti, éghajlati célok érdekében a jólét.

Az egyik legnagyobb politikai és ideológiai vitát azonban az állattartás fenntarthatóságának kérdése okozza. Noha a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának legnagyobb részét valóban a haszonállattartás teszi ki, összességében a közlekedés, vagy az ipar súlyához képest nem jelentős a szennyezés. A zöldpártok szerint ezért is le kell számolni a húsfogyasztással és az állati fehérjék helyett a fenntarthatóbb, növényi eredetű fehérjékre kellene áttérniük az embereknek. A zöldek radikális politikáját ráadásul az óriásira nőtt állatvédő lobbi is segíti. Emellett nehéz helyzetbe hozza az állattartókat a tovább szigorodó állatjólét, amennyiben az import termékekre nem vezet be korlátozásokat az EU.

 A zöld álmokból a realitás felé mozdult el a német kormánykoalíció, melyen belül a zöldpárt felel a mezőgazdaságért és az élelmiszeriparért. Jelenleg a nyáron bemutatott élelmiszerreform tervezete borzolja a kedélyeket a kontinens legnagyobb mezőgazdasági termelő országában. A legbefolyásosabb német gazdaszövetség, a Deutscher Bauernverband (DVB) összességében az egészséges táplálkozásra ösztönzést és szerepének növelését az oktatásban jónak tartja. Azt a tervet ugyanakkor elutasítja, hogy a lakosságot a politika szoktassa le a húsfogyasztásról, például az ágazatot terhelő különadók bevezetésével, ezzel megdrágítva a hagyományos húsféléket.

A német gazdák szerint a zöldpárti, állattartást ellenző lobbit egyelőre fékezik az üzleti érdekek. Amúgy bármilyen radikális lépéssel csak azt érnék el a politikusok, hogy az állattartó cégek más EU-s országba, vagy az unión kívülre helyeznék át tevékenységüket.

Kevesebb ideológia, több realitás kellene

A gazdaszövetség bírálta a kormány agrárpolitikai döntéseit, mivel azok szerintük a háború által jelentősen megváltozott geopolitikai helyzethez még mindig nem igazodnak. Ahogy fogalmaztak: „kevesebb ideológiára, és több realitásra van még szükség ahhoz, hogy a német és az európai mezőgazdaság ne járjon úgy, mint a német foci.”

Az Európai Bizottság Farm to fork nevű, az élelmiszerrendszert és a táplálkozási szokásokat megreformálni hivatott uniós stratégiájában egyebek mellett a növényvédő szerek, az antibiotikum használatának csökkentése és a növényi alapú fehérjeforrások támogatása szerepel, miközben a hagyományos állati fehérjék fogyasztását visszaszorítaná.

A nagyobb probléma az átmenettel van: a 2030-ig kitűzött korlátozások akár 50-80 százalékos élelmiszerár-emelkedéssel is járhatnak, miközben az EU nettó exportőrből élelmiszer-importőrré válna. Az erről szóló bizottsági hatásvizsgálat szerint minden az aktuális politikai döntésektől függ, végrehajtása ilyen rövid idő alatt ráadásul a tagállamok szerint sem lehetséges.

Az Európai Bizottság legfrissebb, e hónapban publikált, 2032-ig szóló jelentésében még nem is számol az élelmiszer-stratégiákban foglalt radikális intézkedésekkel. Az előrejelzés szerint 2032-re a tejtermelés 2 százalékkal csökken, 9,1 százalékkal csökken a szarvasmarha tartás és 10 százalékkal esik vissza a sertéstartás.

A változások a baromfitartás növekedését hozhatják, főleg, mert Európa jelenleg sem önellátó szárnyas húsból és tojásból, jelentős importra szorul.

A szántóföldi növénytermesztésbe vont terület nem változik érdemben a következő évtized elejére, miközben a gabonafélék súlya az emberi táplálkozásban 3,9 százalékkal nő, de az állati takarmány alapanyagigénye 6,1 százalékkal visszaesik. Az olajosmagvak termesztése 9,1 százalékkal nő, viszont visszaesik a fehérjenövények és a hüvelyesek behozatala. A 2020-as években lezajló élelmiszer-reform a számítások szerint 2-15 százalék között csökkentheti a mezőgazdaságban az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ugyanakkor szakpolitikai intézkedések nélkül is csökkenne a kibocsátás, köszönhetően a technológiai fejlődésnek és a fenntarthatóbb gazdálkodási módoknak.

Európában bezárul egy ajtó, de máshol kinyílik egy újabb

A tanulmányok arra is figyelmeztetnek, az EU-ban elért „eredmények” a kibocsátás növekedését hoznák a világ más részein. Globálisan nő az állattartás szerepe, illetve a népességnövekedés és a globális jövedelmek emelkedése is a nagyobb agrárkibocsátást jelzi előre - emellett a fejlődő országokban továbbra sincs jele a fenntarthatóságnak. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) szerint is indokolatlan korlátozásokat hoznának az uniós zöldcélok, ami az egész világgazdaságra kedvezőtlenül hatna.

Egyébként Amerika is elmozdult a fenntarthatóság irányába, ugyanakkor a demokrata és republikánus párt között egyetértés mutatkozik abban, hogy az európai modell helyett az agrárinnováció, és a kutatás-fejlesztés csökkentheti a mezőgazdaság kibocsátását, ráadásul növekvő hozamok mellett. 

Forrás: Napi.hu