Takarónövényes tanulságok a Dunántúlról

Sokat beszélünk mostanában a talajok védelméről és azok javításának fontosságáról, azonban a gyakorlati módszerekről megoszlanak a vélemények. Mindeközben napjainkban az egyre szélsőségesebb időjárás és a megnövekedett inputanyag árak gondolkodásra késztetik a gazdálkodókat.

Éppen ezért szerveztük meg tematikus rendezvény-sorozatunkat 2022 novemberében, rögtön három különböző helyszínen is; Somogysárdon, Csákváron és Zalaegerszegen. A három helyszínen különböző takarónövény-keverékek kerültek elvetésre kísérleti jelleggel, amely kísérletek közös koncepciója a következő volt: sávokban vetettük egymás mellé a keverékeket, mindegyiket legalább két, eltérően művelt sávba. Az ingyenes szakmai napok során ezeknek a kísérleti területeknek a szemlézésére és kiértékelésére bocsátkoztunk a helyszínek házigazdái és felkért szakértők segítségével, akik végigvezették a résztvevőket a talajmegújítás elméletén és a technológiai átállás kezdő lépésein.

Első alkalommal Somogysárdon, a Tóth család 600 hektáros gazdaságában gyűltünk össze, ahol Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának professzora és egyben a Magyar Talajtani Társaság elnöke volt vendégelőadónk. A professzor úr először kiértékelte a kísérleti területen nyitott talajszelvényünket, majd beszélt a talajok változatosságáról, amelyre érdemes figyelnünk, mivel akár tábla szinten is megmutatkozhat. Kiemelte, hogy mennyire leromlott általánosságban a talajok szerkezete az egész országban a rosszul, rossz időben elvégzett művelés következtében. Kiemelte, hogy a túlművelés egyrészt komoly szerepet játszik a klímaváltozásban, másrészt a termőföld gyors pusztulásához vezet.

Dr. Dobos Endre teljes előadása a témában a Talajreform 2022-es téli szemináriumán

A legfontosabb, amit a talaj javításáért tehetünk, ha kímélően műveljük, minimális bolygatással, és az eke helyett minél inkább az élő gyökerekre hagyatkozunk. Takarónövényekkel, zöldtrágyával, köztes vetéssel, zöldítéssel, ökológiai másodvetéssel – hívjuk ahogy akarjuk – csak az élő növények és talaj-ökoszisztémák képesek úgy javítani a szerkezetet és a talaj vízháztartását, hogy közben nem csökken, hanem éppen hogy emelkedik annak szervesanyag-tartalma.

Második helyszínünket egy héttel később látogattuk meg, ahol Czvikli Balázs családi gazdálkodó volt a házigazdánk a Fejér megyei Csákváron. Itt már évek óta kísérleteznek, próbálják megtalálni a területeiken legjobban működő takarónövény-keveréket, valamint 2017 óta alkalmazzák a strip-till (sávművelés) gyakorlatát. Szakmai előadóként Bellai Tamás, a KITE Zrt. fejlesztő mérnöke mutatta be a talajkímélő művelés gépi megoldásait.

Bellai Tamás teljes előadása a témában a Talajreform 2022-es téli szemináriumán

Mivel ebben a gazdaságban már bevett gyakorlat volt a sávművelés alkalmazása, így ennek bemutatása kapta a legnagyobb hangsúlyt. A délután során egy sávművelő gép munkáját is megtekinthették a résztvevők, méghozzá álló takarónövény állományban, aminek a fejleményeiről jövő tavasszal fogunk beszámolni.

Harmadik állomásunk Zalaegerszeg volt, ahol a Zala Group Agrár Kft. adta a kísérleti helyszínt. A 2000 hektáros gazdaság vezetősége is úgy határozott, hogy elindulnak a talajmegújítás útján, ennek nyitányaként egy 112 hektáros táblát különítettek el a takarónövény-keverékek és különböző talajkímélő művelési módok kipróbálására, amin belül 5 hektár volt kijelölve egy különösen komplex kísérletnek. Itt több, mint 25 féle művelési mód, tápanyag-utánpótlás és zöldtrágya-keverék kombinációja volt egymás mellett tesztelve. A rendezvény során megtekintettük ezt a területet, és Dr. Vona Márton talajtani szakértő értékelte ki a talaj adottságait és a korábban vett talajminták eredményeit.

A szemlézést akadályozta, hogy egy nappal a rendezvényünk előtt 50 mm csapadék esett le, de még így is jó hangulatban és tanulságosan zajlott le a szakmai nap. A csapadék-többlet miatt az is nagyon szépen látszott, hogy a talaj vízbefogadó-képessége milyen rohamosan javult a növényi borítás hatására. A takarónövényes tábla ugyan saras volt, de felvette a vizet, amíg a szomszéd szántott táblákon állt a felszínen a víz, valamint oldalra folyva vitte le magával a termőréteget. Ez is azt mutatta, hogy milyen nagy szerepük van a takarónövényeknek a csapadékosabb időszakban is.

A három kísérleti helyszín a takarónövények fejlődése szempontjából nem mutatott jelentős különbséget. A minél diverzebb, azaz sok komponensű keverékek erélyesebben növekedtek, mivel minél több féle növény található egy mixben, annál nagyobb az esély rá, hogy lesz olyan, amelyik jól érzi magát a változó időjárási körülmények között is. Ahogy várhattuk, legjobban a több, mint 20 féle vetőmagból álló Botond keverék teljesített az összes kísérleti területen.

A legkisebb zöldtömeget a Sarolt keverékünk hozta, ami olajlent, négermagot és szegletes ledneket tartalmaz. Emiatt viszont pont ideális választás lehet két kalászos közé vetve, így nem kell aggódni amiatt, hogy kiszárítaná a talajt, miközben a pillangósvirágú összetevői mégis megkötnek valamennyi nitrogént a következő főnövény számára. Ebben egyébként a kísérletekben szintén résztvevő Nitrofix keverékünk jeleskedett, ami szépen kelt, teli nitrogénkötő komponenssel. Ugyanilyen szempontból ajánljuk az Attila PK kilenc összetevőjű, és az Emese Álma nyolc komponensű kevékeket is, amik a biológia nitrogénkötés mellett változatosságuk révén mindig szép állományokat eredményeznek. Ezeken kívül kipróbáltuk még a Boróka csillagfürtöt tartalmazó keveréket is, ami szintén szépen szerepelt, és kiváló választás lehet savanyú és homokos talajokra. A csillagfürt ezeken a területeken érzi igazán jól magát, és pillangós lévén köti a nitrogént. A csákvári kísérleti terület például enyhén lúgos kémhatású volt, éppen ezért ott nem érezte jól magát a csillagfürt.

Az eltérő művelések hatása jól kivehetően különbözött a kísérleti helyszíneken. Somogysárdon látványosan szebbek voltak a lazított területeken vetett keverékek, mint a tárcsázott részeken. Csákváron a tárcsázott területek állományai voltak élettelibbek, mint a grúberezett táblákéi, de ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem hagyott annyira jó magágyat az ott használt művelőeszköz. Zalaegerszegen viszont szinte nem volt különbség a két művelési mélység között, legalábbis egy szezon alatt, ránézésre nem látszott – valószínűleg hosszabb távon folytatva a kísérletet jobban elválnának.

Elvitelre levonható tanulság, hogy minden esetben érdemes tájékozódnunk a talajaink állapotáról, mielőtt meghatározzuk a művelés módszereit és eszközeit. A tömörödöttség, annak rétegei (eketalp, stb), a nedvesség tartalom, és megannyi tényező befolyásolhatja munkánk sikerét. Nem érdemes megszokásból dolgozni, valószínűleg ami tavaly működött, az idén ugyanakkor, ugyanazokkal a beállításokkal máshogy fog sikerülni. Előfordulhat, hogy a legjobb, ha éppen nem is csinálunk semmit a talajjal, ennek viszont mindig utána kell járni.

A rendezvények célja az volt, hogy felhívjuk a környékbeli gazdálkodók figyelmét a talajdegradáció problémakörére és elindítsuk a talajmegújító módszerekről szóló párbeszédet. Egy tudásintenzív technológia adaptálása nehéz lehet, hiszen nincs kész recept, a gazdaságok egyéni adottságaihoz kell alkalmazkodnia a gyakorlatnak, ez pedig folyamatos kísérletezést, és a korábbi módszerek felülbírálatát kívánja. Azonban azt is látjuk, hogy aki az elején beleteszi a kellő munkát és tapasztalati úton is gyűjti a tudását, annak az ideje bőven megtérül.

Általános kiinduló pontnak pedig használjuk a talajegészség 5 alapelvét. Ha az ötből négyet teljesíteni tudunk, azzal már nagyot léptünk előre talajunk javításának érdekében.

Schumicky Péter okleveles növényorvos, a rendezvény-sorozat szervezőjének beszámolója.