Apáról fiúra száll a karácsonyfa-termelés hagyománya

Nemespátró Nagykanizsától húsz kilométerre, Zákány és Surd közelében fekvő település. A húszas években a Zichy grófok főerdésze, Petrezilka (később Pagonyra magyarosította a nevét) Károly a kaukázusi hadifogságból hozott haza a kabátja bélésébe rejtve fenyőmagokat, s kiderült, hogy a környék agyagos talaja igencsak jó a hűvös, párás klímát kedvelő tűlevelűeknek.

Egyre többen kezdtek el fenyőtermeléssel foglalkozni a vidéken, amikor kiderült, hogy a szép, jó kinézetű fák karácsony előtt magas áron értékesíthetők a piacon. Ma már Surdon, Beleznán, Liszón és Nemespátrón a fenyőtermesztés nyújt jelentős mellék-, vagy akár fő kereseti lehetőséget szinte minden családnak, innét kerül ki a magyar karácsonyfák hetven százaléka.

Nemespátrón – akárcsak a többi településen – a fiatal polgármester, Győrfy Balázs is karácsonyfa-termeléssel foglalkozik a testvérével, Patrikkal együtt. Mint mesélte, itt apáról fiúra száll a hagyomány – bár afelől van némi kétsége, hogy az utánuk jövők folytatják-e a munkát. A fiatalok ugyanis a városba költöznek, s ugyan haza-hazajárnak segíteni szüleiknek, de önálló termelésbe nemigen fognak. A „műfaj” ugyanis rendkívül munkaigényes, ráadásul a klímaváltozás sem a termelők malmára hajtja a vizet.

• A dédszüleink kezdtek el fenyőfát termelni, s ez generációról generációra hagyományozódott, most már az 5.-6. generációnál tartunk – hallottuk Győrfy Balázstól. – A jelenlegi méretre mi fejlesztettük fel a termelést, de fontos hangsúlyozni, hogy ha a dédszülők és nagyszülők, szülők nem raknak le jó alapokat, mi nem tarthatnánk itt. Jelenleg 13 hektáron termelünk karácsonyfát, de összesen 20 hektár áll rendelkezésünkre, amit az őseink gyűjtöttek össze vásárlás, illetve kárpótlás útján, ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. A fennmaradó 7 hektáron szántóföldi növényeket termesztünk és rétgazdálkodást folytatunk, de szeretnénk ezt is fenyővel beültetni. Hogy ez hány fenyőt jelent? Egy hektárra 7-7500 darab fa ültethető, így már könnyen ki lehet számolni, hogy közel százezer tűlevelű díszlik a területeinken. Többségében nordmann fenyőt termelünk, körülbelül 20 százalék a lucfenyő aránya és idén ültettünk először kis mennyiségben ezüstfenyőt. Attól függetlenül, hogy a nordmann fenyő a legdrágább, ez a legkeresettebb, valószínűleg azért, mert ez tartja a legtovább a tűleveleit. A termelő szemszögéből pedig azt tudom mondani: ezzel van a legtöbb munka is és egy kétméteres nordmann fenyő termelési költsége a többszöröse egy ugyanekkora lucfenyőének. Egy nordmann 10 év alatt nő meg ekkorára, egy lucfenyő pedig 5-6.

Balázsék fáit kereskedők szállítják el nagy teherautókkal, illetve a család Tatabányára viszi a karácsonyfákat és ott maguk árusítják. Egyébként az is hagyomány errefelé, hogy december elején gyakorlatilag kiürülnek a falvak, a családok távoli, akár fővárosi piacokra is elviszik a fáikat, ahol sokkal jobb áron lehet azokat értékesíteni, mint amennyit a kereskedő fizet értük.

• Ha a piacon valakinek megtetszik egy szép fa, akkor nem sajnálja rá a pénzt, megadja, amit kérünk érte, nem kezd alkudozni – árulta el a fiatal termelő. – Idén hozzávetőleg 20 százalékkal kerül majd többe a karácsonyfa, mint tavaly, nagyot drágultak az input anyagok, sajnos, ezt kénytelenek vagyunk mi is beépíteni az árainkba. Ennek megfelelően a nordmann métere olyan 8-10 ezer, az ezüstfenyőé 6-7 ezer, a lucfenyőé pedig 5 ezer forintba kerül majd. Ez méterenként 1500-2000 forintos drágulást jelent, ami még mindig nem fedezi teljes egészében a termelési költségeink növekedését, de attól tartunk, hogy a piac nem bírt volna el nagyobb emelést.

Győrfy Balázstól megtudtuk: Nemespátró 270 lelkes település és aki még tud mozogni, az fenyőt termel. A 70-80 éves idős papák, mamák is részt vesznek a munkában, nehezen tudnak elszakadni tőle, hiszen ebben élték le az egész életüket. A fiatalok is segítenek a családnak, a szülőknek, de egyre kevesebben fognak önálló termelésbe. Ennek nemcsak az az oka, hogy a karácsonyfa-termelés nagy odafigyelést és sok kézi munkát követel, hanem az is, hogy egyre nehezebb kisegítő munkaerőt találni, valahogy kiveszett az emberekből a kétkezi munka iránti alázat. Így inkább abba az irányba halad a dolog, hogy a családok egymásnak segítenek. S a klímaváltozás sem könnyíti meg a gazdák életét, habár idén talán ez a térség volt az egyetlen az országban, ahol kellő mennyiségű csapadék hullt, viszont roppant egyenetlen eloszlásban. Ezért fordulhat elő, hogy a fiatal csemeték tűlevelei sárgulnak, majd bevörösödnek és lehullanak, csak a pőre ágak maradnak, a fák egyszerűen elszáradnak. S ez még - úgymond – a jobbik eset, Balázsnak száradt el kétméteres, már értékesítésre szánt nordmann fája is. Ha ez tömegesen fordul elő, az nagyon nagy baj és jelentős anyagi veszteség.

Ebben az időszakban már javában zajlik, pontosabban a végéhez közeledik a kitermelés, ilyenkor minden napot a karácsonyfatelepeken töltenek a családok a fák kitermelésével, hálózásával, depózásával.

Kint a területen találkoztunk Zöldvári Ákossal, akinek aznap Balázs és öccse, Patrik is segédkezett a kitermelésben.

Sajnos, ma már a karácsonyfa-piacot is a túlkínálat jellemzi, a dán karácsonyfák elárasztják Európát – panaszolta a férfi. – Ezért próbáltam más irányba nyitni, s némi segítséggel sikerült kijutnom az olaszországi piacra. Speciális szegmense a piacnak ez, nagy méretű, 8-10 méter magas fenyőket állítunk elő, melyek városok főtereire, hotelekbe, bevásárló központokba, plázákba, nagy aulával rendelkező közintézményekbe kerülnek. A fákat darusautó segítségével termeljük ki és hálózzuk be. Egy kamionba 8-10 fa fér, két-három kamionnyi tételt viszünk ki általában Trevisoba, Nápoly mellé és Szíciliába, az ár pedig egyedi A traktor teljesítményleadó tengelyéről működtetik azt a vontatott eszközt, amely a hálóba húzza a fákat, mentesítve ezzel a kitermelést végzőket egy korábban kézzel végzett, nehéz munkafázistól. A gép háromféle átmérőt bír kezelni. Képünkön munkában Győrfy Patrik, Balázs és Zöldvári Ákos

Szerző: Horváth Attila