MEGHÜLYÍTETT VILÁG?

A mindent behálózó chipkorszak elérte az agrárvilágot is. Sokan többet néznek képernyőket, kijelzőket, mint növényeket vagy élőlényeket. Erre gondoltam a címválasztásnál, és az én válaszom a kérdésre – az igen. Nem kétséges persze, hogy vannak jó IT-agrártechnológiák is, de – mivel gazdaságokról beszélünk – mindennek ár-érték arányaiban is jónak kell lennie.

A tisztánlátáshoz néhány alapvető dolgot/szempontot/elvet érdemes sorba venni. Melyek ezek?

1. Az adatnak és információnak ára van, nem is kevés. Az új traktorok eladói mondják, hogy a precíziós eszközök szuperek. Pont annyi műtrágyát juttatnak ki, mint amennyi kell… Hát ez tényleg jól hangzik, de nézzük a részleteket. Van például egy 5000 hektáros gazdaságunk, amit néhány évente fel kellene mérni. 6000 forintért megteszik ezt hektáronként, tehát ez 2-3 évente 30 millió forint. Kapunk (szerencsés esetben) okos adatokat, például NPK-elemekről pontosan hova mit kell pótolni, vagy hogy a humusz leamortizálása az egyoldalú, sokéves műtrágyázás után hogy áll. Itt jegyzem meg, hogy a talaj vízmegtartó és szervestápanyag-szolgáltató képessége lepusztulásáért főleg az egyoldalú műtrágyázás a felelős, amire a precíziós adatok/információk szintén műtrágyát javasolnak gyógyszerként. Elgondolkoztató ez a műtrágyaárak miatt duplán is, mert mókuskerékbe hajtják bele a gazdaságokat, ráadásul olyan gyógymóddal, amely ökológiai szempontból megkérdőjelezhető.

2. A gyenge láncszem elve is jól ismert, a műtrágyázás kapcsán különösen (Liebig-féle minimum törvény). A példánál maradva a precíziós térképpel 30 millióért nincs megoldva semmi, csak információhoz jutottunk. A következő láncszem a traktor, az ISOBUS-os rendszerrel, majd a műtrágyaszóró, ami megbízhatóan azt csinálja, amit kell, stb. A összes láncszem ismerete után tudunk döntést hozni, mert a leggyengébb láncszem lesz a döntő, és ha valamelyik gyenge, akkor akár gazdasági kárt is okozhatunk magunknak!

3. A témában nagyon lényeges a felhasználó informatikai kompetenciája, alkalmassága. Ez készség, adottság és tanulható folyamat egyben. Az agrárium jelentős részben a középső és idősebb korosztály műfaja, tehát ez az informatikai munka nem a fő erősségük. Természetesen aki nem barátkozik meg az okostelefonjával, nagy valószínűség szerint nem fog beleszeretni a precíziós gazdálkodás IT-rendszereibe sem.

4. A precíziós és erősen IT-alapú gazdálkodás munkaeszközei (hardver és szoftver is) a magyar mezőgazdasági viszonyokhoz mérten még kifejezetten drágák. Hogy megéri-e, ár-érték arányaiban értelmes beruházás-e, ez nagyon relatív – táblamérettől, termőképességtől, hozamoktól, pénztárcától, táblahomogenitástól, megfelelően képzett kollégáktól, sok mindentől függ. A rendszer erőgépenkénti, kombájnonkénti „agya” minimum 2-3 ezer euró, és ehhez jönnek még a csatolt munkaeszközönkénti hardverköltségek. Ezek is újabb euróezrek. A rendszerszoftverek jogtisztán szintén kemény pénzek. Ha minden megvan, de elromlik, mert például a gyerkőc játékprogramját a tablet nem díjazta, az se olcsóság. Egy lementés, újratelepítés kiszállással benne lehet akár negyedmillió forintban. Természetesen a fejlesztők odafigyelnek, hogy a szoftver a frissítések során szépen kinője a hardvert, 4-5, maximum 10 év, és elavul.

5. Természetesen van pozitív, bevételi és hasznos oldal is. Lehet műtrágyaspórolás, az önvezető gépekben akár netezni is lehet. Betakarításkor 20x20 m táblarészenként tudnak adatokat, és GPS vezérli a vetésnél a tőszámot. Hogy ez kinek mennyire hasznos, mit hoz a konyhára, egyáltalán megéri e, azt mindenki maga döntse el.

6. A technológiáknak van időmérlege is, mert az idő pénz. Egyelőre nem láttam, hogy GPS-szel gyorsabb lenne a szántás, vetés… de olyat azért igen, hogy órák, napok mentek el kontakthibák keresésére, rendszerhibákra.

Nagy üzlet ez, és várhatóan ezek a rendszerek olcsóbbak is lesznek. Az energiaár és az aszály szintén jó tesz majd a fejlődésnek.

Szilágyi János,