Nagy jövő előtt a juh- és kecsketartás – A Brexit pozitív irányba befolyásolta a termelési feltételeket

dr. Zöldréti Attila

Az online konferencia (mely egyébként a Magyar Közgazdasági Társaság Youtube-csatornáján bármikor visszanézhető) résztvevőit dr. Zöldréti Attila, a Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának elnöke köszöntötte, s elöljáróban elmondta, hogy kilépése előtt Nagy-Britannia az Európai Unió jelentős mezőgazdasági partnere volt. A kiválással azonban merőben új helyzet állt elő a kétoldalú kapcsolatokban, ami hatással van a juhágazatra is.

Ígéretes jövő

dr. Mezőszentgyörgyi Dávid

Azt már dr. Mezőszentgyörgyi Dávidtól hallhattuk, hogy ez a hatás nem elhanyagolható, ugyanis az ágazat részben ennek köszönhetően olyan átalakuláson megy keresztül, amely még közgazdasági szempontból is figyelemre méltó.

„Klasszikusan ma Magyarországon mi úgynevezett »könnyű«, azaz 13 kilogrammnál kisebb vágott testtömegű bárányt állítunk elő, ez élősúlyban 25-30 kilogramm közötti tömeget jelent – bocsátotta előre a szakmaközi egyesület elnöke. – Ezt a kategóriát döntően Olaszországba értékesítjük. Az elmúlt egy évhez viszonyítva, az inflációt is figyelembe véve ezen a piacon minimálisan 10 százalékos árnövekedés tapasztalható, amiről azt gondolom, nagyon jelentős. Látjuk, hogy ez a növekedés 2019 elején kezdődött és azóta is tart, mi több, tendenciája dinamikusnak mondható. A Brexit hatására pedig a könnyű és a nehéz bárány ára is még inkább felfelé halad, az árnövekedés ma már eléri a 30 százalékot, ami azt jelenti, hogy 500 eurós árról indultunk 100 kilogrammonként és jelenleg 750 eurónál járunk. Ez részben a Brexit hatásának köszönhető, mert Nagy-Britannia kilépésével a forgalomképes bárányok száma egyharmaddal csökkent.

Az elmúlt egy évben az inflációt is figyelembe véve a 13 kg-nál kisebb vágott tömegű bárányok piacán jelentős, minimálisan 10 százalékos árnövekedés tapasztalható.

A szakember elmondta: ezzel párhuzamosan Európa több, a juhpiac szempontjából jelentős államában – és természetesen a szigetországban is – megjelent egy új fogyasztói réteg, a muszlimok. Ők, akárcsak a juhpiac többi fogyasztója, elutasítják a fagyasztott termékeket, helyettük az előhűtött juhhúst preferálják. Ebbe az irányba hat az is, hogy mivel a Brexittel Anglia EU-n kívüli ország lett, bár a juhhús vámmentességet élvez, az adminisztrációt ettől függetlenül el kell végezni, ami miatt jelentősen nőtt a szállítási idő (akár 24 órára is), s ez az élő állatok esetében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A másik meghatározó piaci folyamat, hogy a korábban Anglián át Európába szállított ausztrál és új-zélandi fagyasztott bárányhús útját szintén megnehezítették az új, életbe lépő vámeljárások, s a jelenség az érkező hús mennyiségének jelentős csökkenéséhez vezetett.

„Eközben például Spanyolországban 11,3 százalékkal nőtt a helyi vágások száma, hasonló tendencia figyelhető meg Olaszországban is, Németországban pedig – ahova elkezdtünk beszállítani – 25 százalékkal csökkent, ami fontos momentum – jelezte dr. Mezőszentgyörgyi Dávid. – Meg kell jegyezni, hogy 2011 óta Európa-szerte zsugorodott a juhállomány. Míg abban az évben 64 049 állatot számláltunk, addig ez a szám tavaly 58 551 volt. Ez az esés lassulni, inkább stagnálni látszik az utóbbi időszakban, amiben nyilván a számunkra pozitív piaci folyamatoknak is szerepük van. Sőt, idén már újra 60 ezer fölé került az állomány, az önellátás azonban még így sem valósul meg. Ha távolabbra tekintünk, Szaúd-Arábiában és Jordániában is két számjegyű mértékben nőtt a juhhúsfogyasztás, elsősorban vallási okokból. A világpiac tehát jelentős perspektívát kínál az ágazat számára, amelyről bizton állíthatom, nagy fejlődés előtt áll.”

A világpiac jelentős perspektívát kínál az ágazat számára, amely nagy fejlődés előtt áll.

Mi lesz a gyapjúval?

Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid hozzátette: a Covid-korlátozások hatásaként viszont a gyapjúpiac sajnos leállt, hiszen a világ textiliparának 90 százaléka Kínában található, ebből következően az ázsiai ország a legnagyobb gyapjúfelvásárló is.

„A Covid miatt mindenki otthon maradt, az emberek kényelmes ruházatban ültek a tévé előtt, ami a ruhaneműk kereskedelmét erősen visszavetette, ennek a következményéről beszélünk most – jelezte a szakember. – Ez a világtendencia, de a hazai sem jobb, mert hazánkban nincs gyapjúmosó, ezért mi finomságban nem tudunk versenyezni például az ausztrál konkurenciával. Magyarországon éves szinten 3500 tonna gyapjút állítunk elő, ennek a feldolgozását kellene megoldani – Balmazújvárosban most épül egy feldolgozó, ahol a gyapjúból trágyát állítanak elő, de lehetne használni az építőiparban szigetelésként vagy az autógyártásban posztóként, vannak tehát lehetőségek.”

Sok a lehetőség a kecske- és juhtejben

A szakember arról is beszélt: az európai árak a világpiaci árakkal azonos, de inkább magasabb szinten vannak. Azt is hangsúlyozta, ha bárányt szeretnénk enni, ragaszkodjunk a magyar bárányhúshoz, és ne dőljünk be az új-zélandi bárányhús az éttermek egy részében megfigyelhető agyonsztárolásának, mert az egyrészt fagyasztva érkezik az országba, másrészt nem hús típusú birka adja az alapanyagot, hanem kettős hasznú vagy gyapjúhasznosítású fajta, amely nyilván nem ugyanaz a minőség.

„Ami pedig a juhtejből készült termékeket illeti, miközben tehéntejből évi 2 milliárd litert fejünk, a juh- és kecsketej ügyében azt mondhatom, hogy ez a szám elenyésző, mindössze 400 ezer liter” – fogalmazott dr. Mezőszentgyörgyi Dávid. Gyakorlatilag nincs az a tejmennyiség, amit az ország ne tudna felhasználni, főleg a bryndza típusú sajtok iránt mutatkozik jelentős kereslet – jelentette ki az elnök, aki szerint a tejtermelés mint ágazat igen nagy perspektívát kínál.

A szakember azt is elmondta: fontos lenne növelni a juhtenyésztők szakmai felkészültségét és tudását is, valamint felvenni a juh- és kecsketenyésztést a kiemelt termékpályák közé, mert ezek nélkül nem lehet teljes a jövőkép.

Népszerűsítenék a hazait

Az elnök beszélt a versenyképesség érdekében elengedhetetlen intézkedésekről is, ezek sorában a juh- és a kecsketejtermelés esetében azt szeretnék, ha a kistermelőkhöz is kerülnének fejőgépek és tejhűtők, ha a döntéshozók növelnék a kecsketej-feldolgozó kapacitást, a húsfeldolgozás vonatkozásában pedig legalizálnák az otthoni vágást. Utóbbi azért is fontos, mert a hazai juh- és kecskehúsfogyasztás messze elmarad az uniós átlagtól, csupán 0,13 kg/fő, ennek növeléséhez népszerűsítő kampányokra van szükség. Emellett folyik három regionális húsfeldolgozó tervezése. A gyapjúpiacon szintén saját feldolgozásra kell berendezkednünk, ami részben már megkezdődött.