perjog

Egyszerűsödik a perjog

Az eredeti perrendtartás azt sújtotta, akinek az „érdekében” megalkották

Az AgrárUnió Magazinban megjelenő jogi témájú írásaim között az első „Ha pör, hát legyen pör!” címmel azzal foglalkozott, hogy amennyiben a polgári perrendtartás rendelkezéseit sürgősen meg nem változtatja a jogalkotó, ellehetetlenülhet a tisztességes bírósági eljáráshoz való hozzáférés joga. Nemrég az eredeti jogszabály – alkotói szerint minden idők legjobb polgári perrendtartása – komoly ráncfelvarráson esett át.

Elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a jogalkotónak is „leessen a tantusz” és gyakorlatilag egy új törvénynek megfelelő mennyiségű, több tucat változtatással megpróbálja normalizálni a perrendtartás szövegét, hogy a bíróságok folyosói ne néptelenedjenek el teljesen. (Megjegyzem: ezzel párhuzamosan ne kapjon előre a bűnözés egyik speciális „iparága”, az „önbíráskodási biznisz” mint igazságszolgáltatás.)

Professzionalizmus helyett kukacoskodás

Az első cikkben egy hasonlattal próbáltam meg érzékeltetni a helyzetet: mintha Robert de Nirónak az „Új Színjátszási Törvény” értelmében fél lábon állva, visszafelé kellene elmondania a szöveget. Az eredeti ideológia szerint ugyanis a perrendtartás magas színvonalú professzionalizmust várt el az ügyvédektől; ezzel szemben önkényes és teljességgel értelmetlen formakényszert erőltetett azokra a felekre, akik ügyvéddel kívánták magukat képviseltetni. Emiatt az ügyvédek bizonyos pertárgyérték alatt (nem reprezentatív felmérésem alapján ez egymillió forint körüli értékhatár volt) egyszerűen nem vállaltak peres megbízást, mert az ügyvéd munkadíja aránytalanul magas lett volna. Más esetben ügyfeleiket kérték meg arra, hogy a keresetüket ügyvéd nélkül, nyomtatványon terjesszék elő, s ha beáll a perindítás hatálya, akkor forduljanak ismét ügyvédhez. Érdekes módon a perindításhoz használatos nyomtatvány önmagában bizonyítja, hogy a pert el lehet elindítani fölösleges „körülményes kukacoskodás” nélkül is. A gyakorlatban ez számomra inkább jogellenes diszkriminációnak tűnik: azt a jogkereső állampolgárt bünteti a jogalkotó, aki ügyvédhez fordul. Pedig a tisztességes bírósági eljáráshoz való hozzáférés alapjogának része az is, hogy a jogkereső állampolgárok szakszerű jogi segítséghez jussanak.

A módosítások sora az alapproblémát persze nem oldotta meg. Az új felfogású eljárás perfelvételi szakaszában ugyanis mindenkinek „terítenie kell a lapokat”, nyílt kártyákkal kell folytatni a jogvitát. Képzeljenek el egy olyan büntetőeljárást, amelyben a nyomozás törvényességének előfeltétele, hogy a hatóság a gyanúsítottakkal előre közölje, hogy azt, amivel gyanúsítják, milyen milyen bizonyítékokkal kívánja alátámasztani. Így már belátható, hogy a hasonló módon zajló polgári per miért hibás.

A módosítások hosszú sora mégsem teljesen haszontalan. A teljesen abszurd butaságok kimaradtak a szövegből, illetve jelentősen módosultak. A legbosszantóbbak már a felsőbb bíróságok által kialakított gyakorlat során kibuktak, így például az a nevetséges elvárás, hogy a kereset kellékei a törvény által megkívánt sorrendben szerepeljenek az iratban, vagy hogy keresetenként, szóról szóra kelljen megismételni az irat tartalmát akár egy keresetlevélen belül több tucatszor, vagy hogy csak akkor elfogadható a kereset, ha annak szövege egyszerű másolással ítéletté alakítható. De azért maradt szép számmal butaság a törvény szövegében így is, amin csak törvénymódosítással lehetett változtatni. Ilyen például az elektronikus kapcsolattartás kényszere miatti abszurd gyakorlat: hiába megy el az ügyvéd a tárgyalásra, s ott a kezében a bizonyíték, nincs mód annak benyújtására. Menjen haza és közölje azt elektronikusan. Ez például megszűnt a módosítás utáni új törvényben.

Már nem kell mindent szájba rágni

E cikk terjedelme miatt csak a perindítással kapcsolatos, a legtöbb embert érintő változásokat mutatom be fő vonalakban. Nagy öröm, hogy a bíróság nem kérheti olyan adat igazolását, amelyet közhiteles nyilvántartás tartalmaz. Mentesültünk tehát például annak perrendszerű igazolásától, hogy cégkivonattal bizonyítsuk az OTP létezését. Nem kérheti tőlünk a törvényszéken folyó perben a bíróság, hogy tőle magától szerezzünk be igazolást arról, hogy amely céget előtte bepereltük, azt éppen ő vette nyilvántartásba.

Mentesültünk az alól is, hogy jogszabály megjelölésével kelljen elmagyaráznunk az eljáró bírónak, hogy miért ő illetékes a perben dönteni, elég az illetékesség okára hivatkozni. (Nekem korábban Debrecen létezésére utaló tényekre is kellett hivatkoznom az illetékesség megállapítása érdekében.) Nem kell már a konkrét jogszabályokat a bíró „szájába rágni” a különféle költség-, illetékkedvezmények esetében sem, a jogalkotó immár bízik abban, hogy a bírók megtalálják ezeket a paragrafusokat. Elég ilyen esetekben is a kérelmet megalapozó tényekre hivatkozni. Keresethalmazat esetén nem kell megismételni minden kereset esetében külön-külön mindent, elegendő egyszer leírni a lényeget, csak az egyes követelések közötti különbségekre kell utalni.

Hiánypótlás lehetséges, okvetlenkedésre nincs mód

A keresetindítás körében leghasznosabb módosítás a ke­­­­­­­­­­­­­­reset-visszautasítás lehetőségének visszaszorítása, ez okozta ugyanis a legtöbb problémát. Eredeti formájában kifejezetten „bicskanyitogató” hatású volt. A hírhedt 176. § j) pontját azonban hatályon kívül helyezte a jogalkotó, amely a keresetlevél bármely tartalmi kellékének vagy mellékletének a hiánya esetén ezt a szigorú szankciót engedte alkalmazni a bírónak. (Elég volt a keresetből kifelejteni az ügyvéd telefonszámát – hiába volt ott a meghatalmazás fejlécén –, máris visszautasították a keresetet.) Ugyancsak kikerült ez a szigorú szankció azokkal szemben is, akik laikusként, ügyvéd nélkül akartak pert indítani olyan ügyekben, ahol ezt – ügyvédkényszer miatt – nem tehették volna meg. Marad az „épeszű”, méltányos megoldás: a hiánypótlás.

Rendkívül bosszantó volt az a bírói gyakorlat, ami a keresetlevél érdemi részében foglalt állításokkal, érveléssel, kérelmekkel kapcsolatos előzetes okvetetlenkedésből állt. Egyes bírák ebben a körben kezdtek el gyakorlatilag érdemben foglalkozni a kereseti követeléssel, és ha ott nem tetszett nekik valami, akkor visszautasították a keresetet (például a felperes nem fejtette ki elég világosan a jogi érveit). Mivel ezeknek az érveknek, indítványoknak, kérelmeknek az értékelése a per érdemi tárgyalásának témája kell, hogy legyen, így teljes joggal zárta ki a törvénymódosítás a jogszabály szövegéből annak lehetőségét, hogy a bíró a keresetet visszautasíthassa ilyen indokkal még a tárgyalások megkezdése előtt.

Mindez csupán egy kis bevezető ízelítő a 2021. január 1. napjától hatályos módosításokból, de talán alapot ad a reménykedésre. A korábbi állapot nemcsak a notórius pereskedők kedvét vette el a bírósági jogvitáktól, hanem gyakorlatilag mindenkiét. A mostani módosítás talán picit jobban megteremti annak lehetőségét, hogy aki okkal keresi a jogérvényesítés lehetőségét, az meg is kaphassa azt.

Szerző: Zeke László

Tags: perrendtartás, jog, perjog

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom