MATE

Érdekes kísérlet lesz! – Létrejött a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem

A gödöllői székhelyű Szent István Egyetem (SZIE) Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) néven folytatja működését 2021. február 1-től. 
Az alapítványi fenntartásba kerülő, várhatóan megnövelt költségvetésű intézmény a január 31-én megszűnt Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) feladatainak nagy részét is átveszi.

mateHorn Peter Sonline fotoA gyökeres átalakítás célja, hogy a MATE egy évtizeden belül Kö­­zép-Európa egyik legjobb mezőgazdasági felsőoktatási intézménye legyen. De hogyan? Erről is beszélgetett velünk a kuratóriumi tagnak felkért Horn Péter akadémikus, rector emeritus, Széchenyi-díjas agrármérnök.

 

 

Ismert szakemberek az új egyetem élén

– Az alapítványi kuratórium január 25-én tartotta legelső ülését. Mi került napirendre?

 – Alapvetően az átalakulás utáni strukturális felállásról esett szó, a szervezeti és működési szabályzatokról, ezek rutinszerűek egy egyetem létrehozásakor. És persze messze legfontosabb feladatunk volt az alapító okirat átnézése és véleményezése, amelyet február 1-jén az egyetemi szenátus fogadott el. Ez tartalmazza a különféle tevékenységek körét, valamint az ingatlanjegyzéket, amely ennél az egyetemnél hosszú felsorolást jelentett, hiszen az egész országot átfogja a kutatóintézetekkel.

– Kiderült az is, mennyire gördülékenyen tudnak majd együtt dolgozni a kuratórium tagjai?

 – Ismerem más egyetemek kuratóriumait is, és véleményem szerint ez szakmai szempontból nagyon korrektül összeállt testület, amelynek tagjai már korábban is kapcsolatban álltak egymással. Én például hosszú ideje együtt dolgozom a Bonafarm Csoporttal, amelynél rendkívül fejlett agrárgazdasági rendszert és kiváló szakembereket ismertem meg, így természetesen Csányi Sándor kuratóriumi elnökkel is jó viszonyt ápolok. Mellettem Bedő Zoltán a másik akadémiai képviselő, aki hosszú ideig igazgatója volt a martonvásári akadémiai kutatóintézetnek, remek tudós a maga területén, és rendelkezik egyetemi oktatói háttérrel is. Köztünk van Nagy István agrárminiszter, akit még abból az időből ismerek, amikor a veszprémi Pannon Egyetem rektora voltam, ő ugyanis oktatóként dolgozott ott. Utána lett Mosonmagyaróvár polgármestere, illetve államtitkár, majd miniszter, tehát az agrárkötődéséhez és szakmai hátteréhez kétség sem férhet. Lázár Jánossal is többször találkoztam a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon, őt mindig is érdekelte a mezőgazdaság, és nemrégiben a mezőhegyesi ménesbirtok és tangazdaság kormánybiztosa lett. Széles rálátása van az agráriumra, és államigazgatási vezetőként alighanem hasznos tanácsokkal tud majd szolgálni a kuratóriumnak.

– Elhangzott, hogy egy évtizeden belül Közép-Európa legjobbjai közé emelnék az új egyetemet. Ezen a téren minden bizonnyal az alulfinanszírozottság jelenti majd a legnagyobb problémát, bár Csányi Sándor máris abban bízik, hogy az új rendszerben 30-35 százalékkal több pénz juthat az intézménynek.

 – Vitathatatlan, hogy a szomszédos országokhoz képest is alulfinanszírozott a magyar agrár-felsőoktatás. Emiatt az utóbbi időszakban kiváló szakembereket veszítettünk el, mert az alacsony fizetésekhez képest sokkal jobb ajánlatokat kapnak a vállalati szférából. Egy docensi fizetés ma nagyjából egy budapesti átlagfizetésnek felel meg, ami nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai versenyszférával összehasonlítva is rettentően alacsony. Így nem csoda, hogy a doktori képzésben részt vevő legtehetségesebb hallgatók java elment, nem tudtuk megtartani őket a rendszerben, pedig ők szolgálnák az oktatói kör utánpótlását. Az alulfinanszírozottság tehát nemcsak a működésre hat kedvezőtlenül, de a szellemi háttereink leromlása is ennek tulajdonítható. Ráadásul az agrárkutató intézmények száma is jelentősen csökkent, pedig 20-30 éve még onnan is nagyon sok jó szakembert tudtunk az egyetemekre csábítani.

matekuratorium

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagjai (balról jobbra): Bedő Zoltán, Nagy István, Csányi Sándor és Lázár János, valamint Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mb. rektora

Kevés az agrárérdeklődésű hallgató

– Az oktatók sűrűn panaszkodnak arra, hogy egyre gyengébb „diákanyag” érkezik az agrár-felsőoktatásba. Sokaknak semmi kötődése nincs a földhöz, a gazdálkodáshoz, és csak jobb híján választják ezt a képzést.

 – Valóban, a bekerülő hallgatók képzettségi szintje sokkal rosszabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Meglátszik, hogy a középiskolákban a természettudományok, reáltudományok oktatási színvonala nem megfelelő. Ha pedig idegennyelv-tudást is megkövetelnénk a felvételihez, akkor még nagyobb lenne a visszaesés a hallgatói létszámban és minőségben. Tudomásul kell venni, hogy ma azok tudnak középiskolában nyelvvizsgát szerezni, akiknél a családi háttér erre alkalmas. A tehetség ugyanakkor nem gazdagsághoz, jóléthez kötött, hanem véletlenszerűen jelentkezik a népességben, nekünk pedig kötelességünk, hogy esélyt kapjon a kibontakozásra, bárhová is születik. Mindettől függetlenül a hallgatók képzettségi szintje és motiváltsága – az átlagot tekintve – ma sokkal gyengébb, mint korábban. A hároméves BSc-képzésnél az alapképzési határidő is szűk, ami szintén hátrányt jelent. Sok hallgatóra ráférne plusz egy felzárkóztatási év, de ehhez is többletforrás kellene. Az agrárképzésre jelentkezők számának visszaesése egyébként Nyugaton is tendencia, lassan eljön az idő, amikor Amerikában és Európa gazdagabb felén Kínából importálnak agrármérnököket.

– A munkahelyek a kibocsátott hallgatókkal sincsenek maradéktalanul megelégedve, az elmélet és a gyakorlat ugyanis rendkívül messze áll egymástól, így egy pályakezdőnek munkába állva kell sok mindent megtanulnia. Elvárás lehet-e az, hogy sokoldalú, jól felkészített szakemberek kerüljenek ki a munkaerőpiacra?

 – Ez érdekes dolog, és mindig is vitatéma volt. A jó alapok és a kellően motivált személyiség a legtöbb esetben elegendőnek bizonyulhat, mindent az egyetem sohasem fog tudni megtanítani. Persze mindig van egy kisebbség, amely tudatosabban készül a valódi kihívásokra, nyári gyakorlatokra jár, ezért egy munkahelyen már nem éri meglepetés, de nem ez a jellemző. Régen okosan kezelték a problémát a gyakornoki évvel, ami arra szolgált, hogy egy friss végzős az általa választott helyen dolgozhasson, és egy év alatt szakavatott vezető mellett sajátítsa el mindazt, amit kell. Az orvosoknál megmaradt a rezidensi rendszer, miközben az agrárosoknál ez is megszűnt. Próbálják ugyan kompenzálni a duális rendszerrel, de az még nem túl hatékony. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a megszerezhető ismeretek terén egy agráros hallgató egyáltalán nincs hátrányban a más karokon végzettekkel szemben. Jó példa erre, hogy a 2000-es évek elején ellátogattam a holland Rabobank vezéréhez, mert kíváncsi lettem, miért vesznek fel évente 30-40 agrárvégzettségű fiatalt a wageningeni egyetemről. A válasz egyszerű volt: azért, mert rendkívül sokoldalú képzést kapnak, élettudományi, műszaki ismeretekkel rendelkeznek, értenek a számítógéphez és értenek a gazdák nyelvén is, így már csak „rabobankul” kell őket megtanítani egy két-három hónapos továbbképzésen.

Több forrás – jobb oktatók?

– A rendszerváltás után végrehajtott hallgatói létszámbővítéstől azt várták, hogy együtt jár majd az egyetemek anyagi helyzetének javulásával. De ez nem következett be, sőt a helyzet csak rosszabbá vált. Miért?

 – Sok karnál visszaestek a kutatási hátterek, de eltűntek a nagyüzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek is, amelyek gyakorlati oktatási funkciót is elláttak. Bábolnán és máshol kollégiumokat építettek a hallgatóknak, így a legjobb feltételeket biztosították a többnapos gyakorlatokhoz. A lemaradást növelte, hogy az utóbbi 15-20 évben óriásit fejlődött az agráriumban a legkorszerűbb tudományterületek alkalmazási mértéke és szükségessége, a traktorok és más agrárgépek hatalmas teljesítményűvé, borzasztóan komplikált műszaki és informatikai rendszerekkel felszereltekké váltak, ám ezekből csak nagyon kevés darab van az egyetemek birtokában. A megoldást a nagyvállalatokkal való együttműködési hálózatok bővítése jelentheti. Sok mindent elmulasztottunk, és ezt kellene valahogyan pótolnunk, hogy a versenyképességünket vissza tudjuk szerezni.

– Az elvesztett oktatókat hogyan lehet visszacsábítani?

 – A legfejlettebb országokban is bevett gyakorlattá vált, hogy nagyon sok külföldi szakembert, kutatót, professzort kénytelenek alkalmazni, mert egy-egy szakterületnek országon belül nincs mindig „ütőképes” képviselője. Kuratóriumként mi is bátorítani fogjuk ezt, és harcolunk majd azért, hogy erre több forrás jusson. Tudok konkrét példát is mondani: nemrég a precíziós állattenyésztésben jártas, kiváló ausztrál professzor érkezett volna hozzánk, aki magyar származásúként szívesen dolgozott volna nálunk. De évi 30 millió forintos fizetésben bízott, amit mi nem tudtunk biztosítani számára. Vérző szívvel így ő is elment a córdobai egyetemre, ahol 50 milliót fog keresni.

Az első alapítványi fenntartású agráregyetem

– Sokan bírálják, hogy a MATE közhasznú magánegyetemként, alapítványi fenntartásban működik tovább. Ez egyrészt előnyt jelent majd, hiszen gyorsabb és hatékonyabb döntéseket lehet hozni, másrészt viszont az oktatók és más dolgozók kiszolgáltatottabbá válnak, mert elveszítik közalkalmazotti státuszukat.

 – Az üzleti és orvosi tudományok terén már rég megszokott az alapítványi működési forma, de az ag­­­rár-felsőoktatásban erre valószínűleg az egész világon nincs példa. Érdekes kísérlet lesz tehát, és persze óriási kihívás. Magam is főként ezért vállaltam, a kura­tóriumi tagságomat egyfajta jó­­szolgálati funkcióként fogom fel. A mezőgazdasági felsőoktatás finanszírozásából egyébként nem véletlenül nem száll ki általában az állam, a mezőgazdasági termelés ugyanis mindenhol stratégiai kérdés, hiszen az élelmiszer-ellátás alapjairól van szó.

– Az új egyetem jövője biztosnak tűnik, de mi lesz a többi felsőoktatási intézménnyel? Az agrárium terén is nagy hagyományokkal rendelkező Debreceni Egyetem szenátusa például január 21-én szintén amellett döntött, hogy állami alapítású vagyonkezelő alapítvány által fenntartott egyetemmé alakuljon át.

 – Az agrárium sok tudományterületet összegző szakma, alighanem az egyik legkomplexebb, amely ráadásul a legmodernebb technológiákat, eszközöket használja. Élenjáró az újdonságokban, és emiatt gyakran érik támadások. Így volt ez, amikor az űrtechnológia felé nyitott, vagy amikor most a biotechnológiát hívja segítségül. De úgy gondolom, hogy ez a megfelelő út. Debrecen esetében a többi tudományterület szoros összefonódásban létezik az agrárkarral, ezért én az ottani felállást jónak tartom, mert adott egy kiváló multidiszciplináris háttér. Ez a környezet fejlődőképességet biztosít. A MATE is azért lesz működőképes, mert az egységei komplementer módon kiegészítik egymást a szakemberek, az infrastruktúra és a kísérleti háttér terén. Az alapítványi forma egyelőre ismeretlen terep, nincs rá bevált külföldi modell az agráriumhoz kapcsolódóan, de megpróbáljuk sikeressé tenni. Ez egy sokismeretlenes egyenlet, óriási kihívás, és nagyon remélem, hogy jól sikerül a kísérlet. Adni kell ennek egy esélyt.

A MATE azért lesz működőképes, mert az egységei komplementer módon kiegészítik egymást a szakemberek, az infrastruktúra és a kísérleti háttér terén.

Az alulfinanszírozottság nemcsak a működésre hat kedvezőtlenül, de a szellemi háttereink leromlása is ennek tulajdonítható.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: Szent István Egyetem, SZIE, MATE, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom