A niche-ek kitöltésének szerepe a beporzók mezőgazdaságban történő kezelésében és a termesztésben

A beporzók diverzitásának szerepe a termesztésben

Tanulmányokban igazolták, hogy a beporzók rendszerének nagyobb diverzitása magasabb termésmennyiséget eredményez, valamint kevesebb hibás termés fordul elő, ami a gyengébb minőség miatt a kereskedelmi értéküket csökkentené. De az még nem tisztázott, mi a kapcsolat a fajok sokfélesége és a kevesebb hibás termés között. Az a néhány tanulmány, amely felfedezte a beporzótársulások, valamint a termésmennyiség és a beltartalom egymást segítő hatását, kimutatta, hogy a nem irányítottan megtermékenyített növények termésének magasabb a zsír- és E-vitamin-tartalma és jobb a kereskedelmi minősége a magasabb tömegnek, a kevesebb deformitásnak és a nagyobb értéknek köszönhetően, mint ahol csak egy faj végzi ezt a feladatot, vagy kézzel végzik a megtermékenyítést. Ráadásul kimutatták, hogy a vadméhek gazdasági haszna nemcsak a jobb minőségű termésben mutatkozik meg, hanem ezek hosszabb ideig elállnak és a gyümölcsnek alacsonyabb a sav-cukor aránya, aminek köszönhetően jobban tárolható.

Mi a jelentősége annak, hogy a beporzók egymás tevékenységét kiegészítik?

Korábbi kutatásban kimutatták, hogy ha egy növényt több beporzófaj is felkeres, az jobban eladható, piacosabb termést hoz. Ez főleg a különféle beporzófajok változatos morfológiájának, viselkedésének és látogatási gyakoriságának tulajdonítható. Ezen jellegzetességek és viselkedések közötti átfedést (niche-kitöltés) vélik annak magyarázatának, hogy a beporzók nagyobb diverzitása jobb és jobban eladható minőséget és nagyobb mennyiséget eredményez. A beporzótársulások közti „niche-kitöltés” többféle skálával jellemezhető, lehet térbeli, időbeli, szezonális és napi. A niche-kitöltés elősegítése, ahogy a beporzódiverzitás elősegítése is, tompítja annak hatását, hogy kevesebb beporzás történik a fajok számának csökkenése miatt.

A fajok közötti viselkedésben és a növények felkeresésében tapasztalható átfedés különösen értékessé válik a monokultúrában termesztett növényeknél, amelyek folyamatosan hoznak virágokat a szezon során (mint a szamóca). A magas diverzitású beporzótársulásokban nagyobb a változatosság a szezonalitásukban, ami biztosítja, hogy több virág termékenyüljön meg, aminek köszönhetően magasabb lesz a termésmennyiség a termesztés időszaka alatt, miközben nyilvánvalóvá válik a fajok közötti kölcsönhatás a rendelkezésre álló erőforrások iránti verseny helyett. Ráadásul a beporzók mérete és a testükön növő szőr mennyisége is kulcsfontosságú abban, hogy mennyire hatékonyak. A nagyobb méhfajok, mint a Xylocopa nemzetség, amely egyszerre nagyobb mennyiségű pollent tud begyűjteni és a virágban nagyobb felületet jár be, nagyobb eséllyel ér el megtermékenyítést egy-egy virág felkeresésekor. A beporzók a virágzat különböző szintjeit részesítik előnyben, minden virághoz máshogy férnek hozzá és más napszakban keresik fel. Az almáskertekben a poszméhek a lombkorona tetejét kedvelik, és felülről kezdik el felkeresni a virágokat, míg a zengőlegyek és vadméhek az alacsonyabb régiókat járják inkább be; ezek a beporzótársulások kisebb léptékekben és nagyobb területen is kiegészítik egymást. A fajok táplálékgyűjtő viselkedése a nap során is változik: leggyakrabban kora reggel és késő délután táplálkoznak a méhek, a másodlagos beporzók pedig reggel és napközben. Emiatt amikor arról döntünk, hogyan foglalkozzunk a jövőben a beporzókkal, vizsgálatokra van szükség, hogy közösségi szintű kezelési sémákat dolgozzunk ki, figyelembe véve a kiegészítő szerepek jelentőségét, és hogy a fajok közötti kapcsolatok hogyan használhatók fel a magasabb mennyiségű termés és minőség érdekében, és hogy van-e közvetlen kapcsolata mindennek a mikrotápanyag-összetétellel.

Jövőbeni fejlődési lehetőségek és célok

A legtöbb gyümölcsféle, amely gazdag mikrotápanyagokban, szintén beporzófüggő. A mikrotápanyag-hiánnyal kapcsolatban úgy vélik, hogy a helyzet az elkövetkező 20-30 évben sokkal súlyosabbá válik számos egymással összefüggő ok következtében, mint a klímaváltozás és az emberiség számának növekedése, ami miatt egyre nagyobb stressz nehezedik az élelmiszer-ellátási láncra és -termelésre. Ezek a kedvezőtlen hatások tovább fokozódnak azokon a területeken, ahol a mikrotápanyag-hiány már jelen van, és főleg a fejlődő országokban. Jelenleg a mikrotápanyagok, mint az A-vitamin és a vas hiánya háromszor nagyobb gyakorisággal fordul elő azokban a régiókban, ahol kevés a beporzó. Ha a beporzópopulációk száma és a biodiverzitás tovább csökken, annak negatív hatása lesz a tápanyagok elérhetőségére és ennek következtében az emberi egészségre. Emiatt szükség van olyan kutatásokra, amelyek fenntartható és nem invazív módon segítik elő a mikrotápanyagokban gazdag élelmiszer megtermelését úgy, hogy segítik, védik és integrálják a beporzókat a környezetkezelési stratégiákba. A következő néhány évben ennek a projektnek a célja megvizsgálni a kapcsolatot a különféle beporzók között és feltárni azt a mechanizmust, amely növeli a gyümölcsök és zöldségek mennyiségét, javítja a minőségét és mikrotápanyag-tartalmát. Remélik, hogy részévé válik a fenntartható mezőgazdasági eljárásokra vonatkozó stratégiának, és javítja a termelést a mikrotápanyagok elérhetőségének vonatkozásában és gazdasági szempontból.

Forrás: Agrow, Fotó: pixabay