Pintér Zsoltné Györgyi

Anyaként teljesíti be álmait

Egy sokoldalú asszony, akit a család és a munka tesz boldoggá

„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” – tartja a mondás. Amikor Pintér Zsoltné Györgyivel beszélgetek, az jut eszembe, hogy ő ez a bizonyos nő, de rá egy kis módosítással igaz 
a mondás, mégpedig valahogy így: minden sikeres férfi mellett áll egy szintén sikeres nő.

Györgyi ugyanis amellett, hogy három gyermek édesanyjaként biztos otthont teremt férjének, Pintér Zsoltnak, az AXIÁL Kft. ügyvezetőjének, többek között lovardát igazgat és bort is népszerűsít. Hogyan képes ennyi mindennek egyszerre megfelelni? – tehetjük fel a kérdést, de mindezt már inkább mesélje el ő maga...

Elsősorban a férjét támogatja

„Elsősorban három gyermek édesanyja vagyok – mondja Györgyi, amikor azt kérem tőle, hogy mondjon magáról és arról néhány szót, melyik tevékenységét tartja a legfontosabbnak. – Férjemmel szinte gyermekfejjel ismerkedtünk meg, ő tizenhét éves volt akkor, én pedig tizenöt. A kamaszszerelemből aztán házasság lett, és elérkezett az a pont a fiunk születésekor, amikor választanom kellett, hogy önmegvalósítom magam a szakmámban én is, mint ő, vagy egy kicsit hátrébb lépve biztosítom férjemnek a megfelelő hátteret, és a mérlegképes könyvelői végzettségemet arra használom, hogy ez számára biztos segítséget nyújtson.

Ez utóbbit választottam, és a mai napig nem bántam meg a döntésemet, mert a hagyományos családmodellt tartom követendő példának. Azt, hogy mindez a napjainkban is fenntartható életforma, mi sem példázza jobban, mint hogy mihelyt a gyerme­kek és a mindennapok so­­­­­rán végzett feladataim mel­­­­­­lett lehetővé vált, elkezdtem azokkal a dolgokkal is foglalkozni, amik mindig is érdekeltek.”

Melyek ezek? Erről így mesél Györgyi: „Borász barátaink hatására lépésről lépésre is­­merkedtem meg a ha­­­zai borkultúrával. Mára ez az ér­­deklődésen túlmutató elfoglaltságommá vált, hiszen a Bajai Borbarát Club tagja, borbíráló, a Hajósi Szent Orbán Borlovagrend bordámája és egyben nagykövete vagyok, és természetesen feladatomhoz tartozik a Hajós-Bajai borvidék borainak a népszerűsítése.”

Van bőven mit tenni ezen a területen, mondja Györgyi, hiszen borvidékük hírnevét alaposan megtépázta a 90-es évek második felében a földrajzi közelségben (arany háromszög) történt borhamisítás. Pedig érdemes fejben tartani ezt a borvidéket is, hiszen számos kiváló borász tevékenykedik itt, közülük is kiemelkedik Koch Csaba, aki sikert sikerre halmoz, és kiváló minőségű borok kerülnek ki a pincészetéből, emlékeztet Györgyi.


Borok, borászatok, feladatok

Azért, hogy ez a negatív felhang mindörökre eltűnjön az emberek gondolkodásából, számos területen tesz erőfeszítéseket beszélgetőtársam szintén elkötelezett társaival. Többek között egy borászati konferencia és borfesztivál szervezésén munkálkodnak, amelynek Baja adna otthont. „A kultúra és a bor összekapcsolásával is azt akarjuk szimbolizálni, hogy az itteni borok magas színvonalúak, maguk is művészeti alkotások. A területnek igen kedvező a klímája és talajadottsága a szőlő- és bortermeléshez. Az elmúlt évek klimatikus változásai az itteni ültetvényekre pozitívan hatottak. A magas hőmérséklet és a napos órák megnövekedett száma idén is kedvezett a szőlőnek, elképzelhető, hogy sikerül megismételni a 2015-ös év sikerét. Kevesen tudják, hogy borvidékükön található Európa legnagyobb összefüggő pincefaluja, Hajós településtől mindegy három kilométerre. 24 hangulatos utcácskájával és mintegy 1200 borospincéjével a népi építészet egyedülálló ékköve. Minden év kiemelkedő eseménye a májusi Orbán Napi Borünnep és az évente több alkalommal megrendezésre kerülő Nyitott Pince Napok.”

Pinterné Györgyi

Antal Zsuzsannával (az AntalVin tulajdonosa) és Dr. Schieber-Horváth Anitával (a szekszárdi Schieber Pincészet tulajdonosa). Mindhárman bordámák és okleveles borbírálók.

Felmerül a kérdés, hogy annak, aki ilyen elkötelezetten rajong a borászatért, a borkultúráért, miért nincs saját pincészete. Györgyi elmondja, hogy pár éve még megfordult a fejében, de mára elhessegette a gondolatát is. „Egy borászat működtetése megfelelő szaktudást, rengeteg időt és egyben nagyon komoly anyagi ráfordítást is igényel. Én a munka időtakarékosabb és könnyebbik oldalát választottam. Véleményezem a készterméket.”

Úgy gondolja, szükség van a sokat bírált, befektetésalapon működő borászatokra is. „Tisztelem és nagyon nagyra tartom a többgenerációs borászatokat, de azt gondolom, létjogosultsága van a befektetésalapúaknak is. Lehetőséget biztosítanak azoknak a fiatal, tehetséges szakembereknek, akik kellő anyagi háttérrel és borász felmenőkkel nem rendelkeznek. Ezek a fiatalok megfelelő motivációval csodákra képesek.”

Van viszont egy másik tevékenysége, amely egykor hobbinak indult, mára azonban már komoly munkával, befektetéssel járó vállalkozássá nőtte ki magát, ez pedig a lovarda.

Mert kell egy hely

„Hobbinak indult, a kislányom kezdett el lovagolni, és az első időszak után látszott, hogy nem egy múló szeszélyről van szó, hanem komoly szerelemről. Tavaly nyílt lehetőségünk arra, hogy egy kis lovardát megvásároljunk. Döntésünkben az is közrejátszott, hogy nagyobbik fiunk, aki Gödöllőn tanult, hazaköltözött, így 
a lovarda vezetése is megoldódott. Ebben a szerteágazó feladattengerben pedig elsősorban én vagyok a segítsége. 
A létesítményt szerettünk volna kibővíteni, modernizálni, így jelenleg is folyamatosak a fejlesztési, építkezési munkálatok. Ez egy családi vállalkozás, így a marketingmunkát is a családunk egy tagja, kisebbik fiunk látja el. Igaz, ő Budapesten él, de ahogy ideje engedi, hazajön, és segít 
a napi teendőkben is.

A bővülő infrastruktúrához megfelelő lóállományra is szükség volt, illetve megfelelően képzett és motivált kollégákra. Kollégákat mondok, mert szerintem ma Magyarországon az a vállalkozás, amely nem kollégaként tekint a munkatársakra és nem biztosít versenyképes fizetést, előbb-utóbb munkaerő-problémával fog küzdeni. Mi jó helyzetben vagyunk, jelenleg két szakképzett edzőnk is van, lovászunk pedig Bábolnán végzett. És meg kell említenem azt a fiatalembert is, aki tavaly nyári munkára jött hozzánk, aztán itt maradt, levelezőn végzi tanulmányait.

Természetesen a kollégák mellett én is, a gyerekek is, sőt, ha ideje engedi, a férjem is besegít az itt folyó munkába. Zsolt ötvenhez közeledve tanult meg lovagolni, azt gondolom, ez jól mutatja azt, hogy nem kell lemondani fiatalkori álmainkról.

Visszatérve a munkaerőhiányra, tudni kell, hogy a mi térségünkben is komoly probléma ez, nagyon sokan mennek külföldre munkát vállalni. Aztán tapasztalatom szerint gond van a fiatalok munkavégzési moráljával is, a tévé, az internet hamis képet közvetít, elhiteti velük, hogy pillanatok alatt minimális munkával meg lehet gazdagodni. Azt gondolom, sokuk számára elképzelhetetlen az, ami a mi generációnk számára természetes volt. 
A magunk példáját tudom felhozni, amikor férjemmel összeköltöztünk és elkezdtünk a közös életünket, volt, hogy napi tizenöt-tizennyolc órát dolgoztunk, szó szerint alvásra sem jutott elég idő.

Az internet és a digitális világ káros hatásait nemcsak ebben látom, hanem abban is, hogy elvonja a mai gyerekeket a természettől, a hagyományos értékektől, elszemélyteleníti őket. Nem vagyok fejlődésellenes, szükség van ezekre 
a dol­­­gokra, csak azt hiszem, sok esetben túlnőttek rajtunk. Pótszerré váltak, a beszélgetéseket, az emberi kapcsolatokat helyettesítik. Én ezen igyekszem változtatni. Szeretném, ha a lovardánk olyan központ lenne, ahol a gyerekek a szimpla lovasoktatáson túl közösségre találnának, amely egyfajta alternatívát nyújt számukra, és példát mutatna arra vonatkozóan, hogy tisztelni kell a társainkat, az állatokat és a bennünket körülvevő világot és természetet. A héten egy rendezvényen vettünk részt, ahol Rúzsa Magdi lépett fel. Egy mondata most is a fülembe cseng: A hagyományainkat ne csak megőrizni akarjuk, hanem éljük is meg!”

Mindezen saját projektek mellett pedig továbbra is adottak az anya és feleség hivatásából adódó sokrétű feladatok: „Férjem Beleden ügyvezetője, résztulajdonosa egy gazdaságnak is. Az itt megtermelt tej, elveinknek megfelelően, magyar feldolgozóhoz kerül. Ebben a vállalkozásban konkrét tevékenységem nincs, de férjemmel az aktuális tennivalókat megbeszéljük. Lányunk, aki még csak tizenhárom éves, szintén számos elfoglaltságot biztosít számomra. Ha a férjem itthon tartózkodik, általában ő viszi iskolába. 
A délutánok nagy részét autóban töltöm. Zsófi a Bajai Fiatalok Színházának tagja. Dráma- és énekórára jár, két darabban is próbálnak. Emellett nyelvórákat vesz és mindennap kint van a lovardában. Sokszor este hét és nyolc között érünk haza. Az elfoglaltságai közti időt kihasználva próbálom én is elintézni napi teendőimet. Bevásárolok, hivatalos ügyeket intézek, építésszel, ügyvéddel, kivitelezővel egyeztetek az aktuális feladatokról. Nem mindig könnyű, de számomra ez nem teher, úgy érzem, helyén van az életem.”

Igyekszem megmutatni, 
hogy tisztelni kell 
a társainkat, az állatokat, 
a bennünket körülvevő világot és természetet.

Szerző: AgrárUnió

Kapcsolódó cikkek

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom