Nagy munkában – Matematikus és történelemtanár a földeken: a sokszínű Szahajda család

NÉVA

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkisebb városa dinamikusan fejlődő település, sikerét elsősorban a Mária-kegyhelynek köszönheti. Az itteni gazdáknak nemigen adatott meg a zsíros föld, ezért olyan növényeket kellett találniuk, amelyek megélnek a homokon is. Maradt a dohány, a krumpli, az akác, némi pillangós növény, a kicsit jobb helyeken esetleg zöldségek. Itt élnek Szahajda Jánosék, akiknek fóliarengetegét már a Máriapócsra bevezető útról is azonnal meglátja az átutazó.

Szahajda János és fiai, Gergely, Ákos, Kristóf, valamint felesége, Judit a 90-es évek óta saját földjükön gazdálkodnak. Összesen 2700 négyzetméter fóliafelületen foglalkoznak palántaneveléssel, elsősorban káposztaféléket – korai, közép- és kései érésű fejes káposztát, karfiolt, brokkolit, karalábét, kelkáposztát stb. –, illetve dohánypalántát, paprika- és uborkapalántát állítanak elő, nemcsak értékesítésre, de saját felhasználásra is.

palánta nevelésRégi hagyományokkal
Ottjártamkor nagy munkában találom őket, az asszonyokkal éppen dohánypalántákat szednek ki a fóliából és adják tovább azoknak, akik arra várnak, hogy elültethessék.
„Nincs az mindig úgy, ha megtermeljük a szép árut, hogy pénzt is hoz a házhoz!” – magyarázza a gazda, akinek tavaly sok mázsa káposztát kellett betárcsáznia a talajba, mert nem volt értékesítési lehetőség. S noha a szívük szakadt meg a szép káposztákért, nem adták fel. A Szahajda családnál mindenki ezzel foglalkozik.
„Egyéni vállalkozóként 20 hektáron gazdálkodunk, ebből 13 hektáron van dohány, Burley és Virginia, ez utóbbi dominál – sorolja a gazda. – A két fiam is itt dolgozik nálam (a harmadik még tanul), mindketten végzik a soron következő munkákat. A jelenlegi termelési szerkezet mellett, amely intenzív palántanevelés, dohánytermesztés és zöldségnövények, elsősorban káposztafélék termesztése, nagyon is érezném a hiányukat, örülök, hogy magam mellett tudhatom őket, hiszen így nekik is biztos megélhetést tud nyújtani ez a földterület. Ráadásul már a nagyszülők is dohánnyal foglalkoztak, nagyon sokáig, évtizedekig. Máriapócson régi hagyománya van a dohánytermesztésnek. Innen lestem el a szakmai titkokat, s a továbbtanulásomat is ez határozta meg, Debrecenben, 1981-ben, a híres és nagy múltú dohányipari iskolában végeztem.”


A végeredmény a lényeg
Nemrég éppen Máriapócson jelentette be a parlamenti államtitkár a dohánytámogatást. János azonban azt állítja, szívesebben dolgoznának támogatási összeg nélkül, csak fizessék meg. Ehhez persze megfelelő felvásárlási ár kellene, ami mellett megérné termelni. „Sajnos az nagyon alacsony, bár hogy miért, azt nem tudom – próbálja a választ keresni a gazda. – 
A most bejelentett támogatással be kell érnünk, de ki tudja, jövőre mi lesz. Bizonytalansággal lehet jellemezni a kialakult helyzetet. A dohánytermesztésnél a végeredmény a lényeg. Év végén, amikor az ember számot vet, kitűnik, megérte-e vagy sem. A lényeg, hogy a felvásárlási árnak és a támogatási összegnek nyereséget kell képeznie – ami jelenleg nincs meg. Ám a termesztéshez használt technológiai eszközöket, berendezéseket nem lehet egyik napról a másikra lecserélni, másra használni. Valakinek tisztáznia kellene, hogy egyáltalán Magyarországon kell-e, szükség van-e a dohánytermesztésre. Ez a mostani támogatás is azt jelentheti, hogy fontos az országnak ez az ágazat. Reménykedünk abban, hogy év közben rendeződik a helyzet, máskülönben egy olyan ágazat szűnhet meg, amelyben sok ember mindennapi megélhetése volt biztosítva. Ráadásul ebbe sok minden beleszólhat, ebben az ágazatban vannak „harmadik” országok, ahol sokkal olcsóbban tudnak termelni, energiaköltség nélkül, nem kell fűteni, hiszen eleve meleg van, vagy például lényegesen olcsóbb a munkaerő.”


Görcsös-tag
János csak Görcsös-tagnak nevezi azt a táblát, ahol nagyobbik fia dolgozik teljesen önállóan. Gergely 28 éves programozó matematikus, ennek ellenére beszélgetésünkkor is épp a traktoron ül. Persze ezt ő már gyerekkorában így látta, és folyamatosan megtanult minden tennivalót, amit egy mezőgazdásznak tudnia kell. Most is rója a sorokat, a kétsoros ültetőgépen káposztapalántákat ültetnek az asszonyokkal, 2,5 hektáron. „Az Ambrózia káposztából savanyúkáposzta lesz majd, már ha lesz piaca. Sajnos manapság könnyen megeshet, hogy nincs hová eladni a terményt, ráadásul itthon a feldolgozói háttér nincs meg, hiányoznak a savanyítók – magyarázza Gergely, aki a frissen szerzett diplomával fél évet dolgozott Budapesten, aztán hazatért. – Nem volt számomra nyerő a nagyvárosi élet. A szívem hazahúzott, nem is tudtam volna ott megszokni, sokkal másabbak itt vidéken az emberek, közvetlenebbek, mindenki ismer mindenkit. Azóta megnősültem, a kisfiam, Mátyás éppen 1 éves. Próbálok persze pályázni is támogatásra, most a fiatal gazda páláyzatot adtam be. Sajnos sokan kijátsszák a pályázat kijátszható részeit, én szeretnék becsületesen nyerni. Kitartó leszek, addig fogok újra és újra pályázni, amíg nem sikerül. Ugyanakkor nem bántam meg, hogy a földet választottam, azt gondolom, itt biztos jövőt tudok a családomnak teremteni. Ennivalóra mindig szükség lesz. Az ambícióim hosszú távon a mezőgazdasághoz kötnek, most harmadéves vagyok a Nyíregyházi Főiskola mezőgazdasági mérnökképző szakán.”

fóliasátorGergely optimizmusa mellett kritikus is, jól látja, min kellene változtatni a mezőgazdaságban. Úgy véli, a piacra például nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert ez a bizonytalanság egyik fő oka. A feldolgozói háttér is jobban beindulna, ha a piaci viszonyok rendeződnének.
Az uniós újítások közül a nitrátérzékeny talajok ügyét emeli ki, szerinte ez ugyanis komolyabb gondokat fog okozni. „Máriapócson a talajok mind ilyenek – magyarázza –, mi évek óta már környezetbarát tápanyag-utánpótlást alkalmazunk, de sokan nem tesznek ennek eleget. Pedig erre minden gazdának oda kell figyelnie.”

Történelem helyett
A Szahajda családban a fóliarengeteg inkább az Ákos birodalma. A középső fiú eleinte rendőrnek készült, de végül történelem szakra ment. Ám ahogyan fogalmaz, igazából már amikor elvégezte a főiskolát, már eldöntötte, hogy az édesapja vállalkozásában marad. „12 éves korom óta folyamatosan benne vagyok a mezőgazdaságban, minden gépen tudok dolgozni – részletezi a 26 éves Ákos, aki már vőlegény, s nyáron ő is családot alapít. – Apa irányítása mellett önállóan dolgozunk, a bátyámmal is nagyon jól megértjük egymást. Szeretem ezt a munkát, mert szabad vagyok, a magam gazdája vagyok azon a területen, amit rám bíztak. Nehéz dolog, de nem igazán vállalnék más munkát, én itt vagyok boldog. Van hátránya is persze, hogy nem 8-tól 4-ig dolgozunk, de bár ilyenkor tavasztól őszig kemény hajtás van, télen azért kevesebb a munka.”
A Szahajda család korábban foglalkozott virágok hajtatásával is, amit saját virágboltjukban értékesítettek, ám ezeket a tevékenységeket már megszüntették. A családban a nők: a feleség és a nagymamák otthonról, a tűzhely mellől tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy minden jól menjen, sikeres legyen, és mindenki a legjobban végezhesse munkáját. 
A Szahajda családban ugyanis nagyon fontos az összetartás, a megbecsülés és a tisztelet.

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom