Traktornézőben Renneréknél – Hiánypótlóvá válhat a sokoldalú, igénytelen erőgép

Jánoshalmán tett látogatásunkkor a tervező-konstruktőr Renner Tamás fogadott bennünket, és elmondta, hogy a traktor éppen az előző tesztek után „pihen”, majd rövidesen indul is a következő helyszínre. Miközben a traktorhoz igyekeztünk, Tamás elmondta, a próbák alapján úgy tűnik, hogy a Renner 5044 igazolja a hozzá fűzött reményeket, a sokat hangsúlyozott egyszerűség nem megy a minőség rovására. „Természetesen egy univerzális traktor létrehozása csak bizonyos kompromisszumokkal lehetséges, hiszen nem lehet egyszerre minden ágazat igényeit maximálisan kielégíteni. A jelenlegi, ötven lóerős prototípus véleményem szerint leginkább könnyű földmunkákra és kommunális feladatokra alkalmas, a még fejlesztés alatt álló »nagytestvér« felhasználhatósága várhatóan ennél jóval szélesebb körű lesz.” Mielőtt továbbkérdezhetnék erről a bizonyos nagytestvérről, megérkezünk a célunkhoz.

És íme, a Renner!

A traktort megpillantva az első és legerősebb benyomás a dinamikus egyszerűsége és még a nem szakmabeliek számára is a nagy elődöt, a Dutrát idéző külseje: az egyforma méretű első és hátsó kerekek és a hosszan túlnyúló orr. A hosszú első túlnyúlás azért felel, hogy a gép üresen orrnehéz legyen, ezért valódi összkerék-, és nem csak segédmellsőkerék-hajtású. Mint megtudtuk, az orr túlnyúlása a meghajtásra gyakorolt pozitív hatása mellett a gép fordulékonyságát nem befolyásolja negatívan, a traktor fordulóköre 4,8 méter, de a tervező szerint lesz ennél kevesebb is, a kisebb korrigálásokat követően. 
A 4 hengeres, 2,8 l össz-lökettérfogatú Kubota szívó dízelmotor 50 LE teljesítményét a cég által fejlesztett és gyártott öntvényházon keresztül kapja meg a Carraro nevével fémjelzett hajtómű. A létraváz és az öntvény kezeskedik a traktor szilárdságáról, teherbírásáról.
A meghajtás és ennek megfelelően a kezelőszervek is egyszerűek, jól áttekinthetőek. A 2x4 előre és a 2x4 hátrafokozat között egyszerű irányváltó biztosítja a könnyű kezelést, és személyautósan kapcsolhatóak, köszönhetően a szinkronizált előrefokozatoknak. A kezelőszerveket a hátsó hidraulikus felfüggesztés, a már említett összkerékhajtás és a hagyományosan sarokkal taposható, a hátsó tengelyre ható differenciálzár tesz teljessé. 
Az elektrohidraulikus kormánymű a legbonyolultabb részegysége a gépnek, de ez is teljességgel átlátható, mentes a fölösleges megoldásoktól. A gép hátulján egyszerű szerkezetű hárompont-felfüggesztésen kapcsolódhatnak a munkagépek a traktorhoz, illetve az 540, 540E, 1000 1/min fordulatszámú teljesítményleadó tengelyhez. Mint Tamás elmondja, ahhoz, hogy a gép optimálisan kihasználható legyen az állattenyésztésben és a kommunális ágazatban, készül már a homlokrakodó, de egyelőre első TLT nem várható. A 11.20 R28 méretezésű gumiabroncsok, illetve a gép szélessége (jobban mondva inkább keskenysége: szélesség: 1850 mm, magasság: 2450 mm, hosszúság: 3860 mm) kiválóan alkalmassá teszik ültetvénymunkákra, illetve az alföldi erdőgazdálkodásban elterjedt 2,5 méter sortávolságú erdők sorközi művelésére is.

Az általunk látott prototípus még fülke nélküli, de Tamástól megtudjuk, hogy lesz zárt, légkondicionált kabinos változat, amely teljes mértékben lehetővé teszi a vegyszeres növényvédelmi munkákat is. Viszonylag gyakori probléma a kabinüveg sérülése, ez a bosszúságon túl tetemes kiadást is jelent a gazdának. Ezért a tervező úgy fogja a fülkét megtervezni, hogy ne kelljen egy használt traktor árát költeni a betört hajlított kabinüvegre. Apropó, árak: a Renner 5044-es hatmillió forint körül összegért lesz hazavihető, amely természetesen felszereltség arányában növekedhet.

Készül a benzin-gáz 
 motoros változat is

Miután az első élmények leülepedtek, a korábbi kérdés újra felmerül: mi is van, illetve lesz azzal a bizonyos nagytestvérrel? Azok – válaszol Tamás –, akiknek az 50 LE kevésnek tűnik, de szeretnének a „magyar traktor” tulajdonosai lenni, nem kell kompromisszumot kötniük. A cég 2018 januárjában a 90 LE-s, benzin-gáz motoros meghajtású gyártását is szeretné elkezdeni, ez év tavaszán ugyanis Németországban, a Bauma kiállításon a Kubota bemutatta új fejlesztését, a benzin-gáz üzemű traktormotorját. Tamás szerint pedig ez a jövő, a dízelmotorok kiszorulnak a mezőgazdasági gépek gyártásából. A dízelrendszereknek a jelenlegi egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírásoknak is meg kell felelniük, amelyek az előállítást annyira drágává teszik, hogy a motor majdnem annyiba kerül, mint maga az erőgép.

„Azt gondolom, hogy az elektromos és a gázmeghajtású traktoroké a jövő. 
A gázüzeműek hamarabb fognak elterjedni, hiszen ezeket egyszerűbb gyártani és üzemeltetni, mint az elektromos változatot, a dízelmotorok háttérbe szorulása három-négy év múlva megtörténik” – vélekedik a konstruktőr. A jelenlegi tervek szerint tehát a sorozatgyártás elindításakor mindkét modellel, maximum 250 darabbal szeretnének megjelenni a piacon. A 90 LE-s Renner megközelítőleg nyolcmillió forintért lesz elérhető, természeten a felszereltség függvényében.

A gépkereskedők egyelőre nem tolonganak, hogy Rennert árusíthassanak, de ez nem nyugtalanítja az ötletgazdát, úgy gondolja, a mögöttr álló vállalat kapcsolatrendszere megfelelő hátteret biztosít az értékesítéshez. Már most számos megkeresés érkezett a céghez, belföldről többen jelezték, hogy lehet rájuk vevőként számítani. Vélhetőleg az érdeklődés akkor ugrik majd meg komolyan, és válik a tervezett gyártási szám szűkössé, amikor a géptámogatások megszűnnek, illetve a gazdaságokban az olyan megbecsült „igáslovak”, mint a Dutra, végképp köregednek. A külföldi megjelenéssel kapcsolatban Tamás elmondta, bár alapvetően a magyar piacra tervezett gépet, jelenleg Észak-Afrika országaiból érkező érdeklődőkkel tárgyal, ahol óriási szükség lenne egy jól szervizelhető, egyszerű technológiájú erőgépre – és szerencsére pont van egy ilyen magyar traktor...

A nagy előd, a Dutra múltja

Magyarországon 1957-ben született meg az U–28 traktorcsalád, amelynek erőforrása a Csepel DT–213-as motor volt, sebességváltója 2x3 fokozatú, szorzó rendszerű, mászó sebességfokozattal. Mivel a nagy vonóerejű lánctalpas traktorok a homokos talajokon az erős kopások miatt sorra kudarcot vallottak, a tervezők az orrnehéz kivitelű, gumikerekes, négykerék-meghajtású traktorcsalád kialakítása mellett döntöttek, amely az UE–28 típusjelzést kapta. Ez az erőgép lett a Dutra U–28 típuscsalád legnépszerűbb tagja. 1963-ban elkészült a hathengeres Csepel motorral szerelt D4K-B traktor prototípusa, amely külsőre még nagyon hasonlított elődjére, és 1965-től váltotta fel teljesen a korábbi típust. 1966-ban az összkerék-meghajtású traktorcsaládot az 55–60 lóerős kategóriában, az UE–40-es kísérleti traktorokkal folytatott vizsgálatok eredményeként, új taggal bővítették. A Dutra 4400 UE–50 típust 4 hengeres Csepel dízelmotor hajtotta, és teljesen új, szögletes motorházteteje volt. Ez az új négykerék-meghajtású traktor kifejezetten a magyar igények kielégítésére készült, és csak nagyon kis darabszámban exportálták.

1968-ban újabb, eddig féltve őrzött fejlesztéseket mutattak be, mint például a Dutra–Steyr 110 magyar–osztrák együttműködésben készült traktor, amelyet Steyr gyártmányú, hathengeres motor hajtott. A traktor alapvetően a D4K-B típus egyik továbbfejlesztett változata volt, többtárcsás TLT-kapcsolóval és Steyr–Bosch fejlesztésű hidraulikarendszerrel. Közben történtek az alap D4K-B traktoron is változtatások: új hárompont-függesztésű vonókeret, módosított első híd, új műszerfal, TLT-hajtás, többféle motorváltozat (Perkins, Leyland-Pezetel) jelent meg. Megépítették a D4K-B traktorok hátsókerék-hajtású változatait is Dutra 4652 és 4654 típusjelzéssel. 1970-től aztán politikai, pártállami intézkedések miatt elkezdték a leépítést a Vörös Csillag Traktorgyárban. 1975-ben pedig befejezték a Dutra traktortípusok gyártását.

Szerző: AgrárUnió