Állandó szerelem – A Béres Szőlőbirtok ezer szála

Tevékenysége nem egyszerűen csak a birtok – teljes nevén Béres Szőlőbirtok és Pincészet – vezetésére koncentrálódik, hanem aktív részese a tokaj-hegyaljai mindennapoknak is. Mindez egyértelmű lehet egy borász família leszármazottja esetében, de közel sem magától értetődő egy Budapesten élő fiatal közgazdásznál, akinek karrierje a családja tulajdonában lévő gyógyszercégnél indult el. Regéczy-Béres Melinda erdőbényei birtokukon fogadott minket.


„Nagyapám, a híres feltaláló, a Béres csepp megalkotója, ezer szállal kötődött a mezőgazdasághoz és Hegyaljához is. Innen nem túl messze, Kisvárdán élt, és tudományos tevékenysége mellett – bár csak hobbi szinten – nagy szeretettel nevelt néhány tőke szőlőt is a kiskertjében, amiből olykor még bort is készített – meséli Melinda, aki egyben a gazdaság ügyvezetője is. – Nagyapám kedvelte a jó borokat, különösen, ha azok Tokaj-Hegyaljáról származtak. A természet, az agrárium szeretetét biztos, hogy neki is köszönhetjük. Ez a szeretet és a rendszerváltozás után megújuló borászatokból kikerülő remek borok, illetve a borászok iránt érzett tisztelet nagy szerepet játszott abban, hogy szüleim 2002-ben a Béres cégcsoport addigi profiljától eltérő tevékenységbe, egy borászat létrehozásába kezdtek. Az odafigyelés, a magas minőség garantálása, ahogy a gyógyszergyárban, a borászatunkban is alapvető követelmény. A birtok megvásárlása nem volt előre tervezett, szüleimet – mondjuk így – a jó sors vezette el Erdőbényére, ahol azonnal beleszerettek a táj szépségébe. Az ide látogatónak nehéz elképzelni, hogy a most 45 hektáros, rendezett szőlőföld nem is olyan régen bokrokkal, vad fákkal sűrűn benőtt terület volt. A modern birtokközpont pedig úgy simul a tájba, mintha mindig is ott állt volna, a gondosan megművelt dűlőkkel körülvéve.”

„Igazán szerencsésnek
érzem magam, amiért
ennek a csodának –
az aszú készítésének és népszerűsítésének –
részese lehetek.”

A környezethez idomulva
Amikor Melinda szülei megvásárolták a birtokot, csupán egy régi tanya romjai álltak ezen a helyen. A jelenlegi épület a hazánkban élő ausztrál származású kitűnő építész, Anthony Gall tervei alapján valósult meg. A kivitelezésben kiemelt szerepet kapott, hogy helyi anyagok felhasználásával, a környezethez idomuló borászat szülessen, mely ugyanakkor a funkcióját is maximálisan betölti. Ennek egyik példája – mutatja Melinda –, hogy az alapanyagok mozgatása gravitációs elven működik: a szőlő és a szőlőlé a feldolgozás során mindig egyre lejjebb kerül, míg végül megérkezik a pincébe. Azt, hogy a funkció nem szorította háttérbe a szépséget, nem csak a látogatók visszajelzései igazolják, hanem az építész szakma elismerése is: az épület elnyerte az Építőipari Nívódíjat. No, és a Bor és Piac szaklap által meghirdetett Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka nevű versenyen már kétszer is másodikok lettek.

Béres Szőlőbirtok
„Adott volt tehát egy borászat a családom tulajdonában – kanyarodik vissza a kezdetekhez Melinda –, ahol 2010-ben megüresedett az ügyvezetői poszt, és az igazgatótanács részéről felmerült a gondolat: vállaljam el én, hiszen van affinitásom hozzá, és így a családunk is szorosabb, operatív kapcsolatba kerülhet az itt zajló munkával. Nem gondolkodtam sokat, nagy kihívásnak, izgalmas feladatnak tartottam. Egyikben sem tévedtem. Az biztos, hogy soha nem unatkozom: mint minden mezőgazdasági ágazat, a borászat is ki van szolgáltatva rajtunk kívül álló tényezőknek és a vidék általános nehézségeinek. Ami rajtam múlik, mindent igyekszem megtenni annak érdekében, hogy ezek mellett is sikeres cég lehessünk. Ugyanakkor tisztában vagyok a korlátaimmal is, hiszen nem vagyok borász, és korábban a mezőgazdaság is távol állt tőlem. Viszont remek szakembereket tudhatok magam mellett: kiváló főborászunk és szőlészünk van, a mindennapi döntéshozatalban pedig óriási segítséget nyújt férjem, Regéczy Dávid, aki a borászat kereskedelmi vezetője. Rengeteg segítséget kapunk az anyavállalattól, és természetesen én is folyamatosan képzem magam.”


A birtok csúcsai
A Béres Szőlőbirtok viszonylag nagy méretű, mégis szinte minden, a szőlőtőkét érintő munkát kézzel végeznek el. A pincében is kézzel végzik a műveletek nagy részét, ugyanakkor a méretekből fakadóan ez már nem tekinthető klasszikus értelemben vett kézműves borászatnak. Melinda úgy érzi, az utóbbi időben túlzott hangsúlyt kapott ez a fogalom, ahogyan mondja: olykor igazságtalanul kirekesztő, és sajnos gyakran valós minőségi tartalom nélkül való is. „Mert nem attól lesz minőségi a bor, hogy kicsi a birtokméret – magyarázza. – Nálunk is megtalálhatóak a kézművesnek tekinthető borok, kis tételben állítjuk elő, hordós erjesztéssel és érleléssel. Ezek a birtok csúcsborai. Ugyanakkor szükségünk van nagyobb volumenben is borokra, amelyekkel képesek vagyunk megteremteni a gazdaságos működést. A piac igényeihez is igazodunk, készítünk acéltartályos, könnyedebb tokaji borokat is. A kiváló minőség azonban minden borunknál egyforma követelmény! Az elnyert rangos nemzetközi díjak sora, a piacon betöltött helyzetük azt mutatja, jó úton járunk.”

Karitatív tevékenység
A Béres cégcsoport karitatív tevékenysége közismert. A Béres Alapítvány tevékenységén túl a borászat is szerepet tölt be ebben: több mint 30 családnak biztosítanak állandó megélhetést az országnak e hátrányos helyzetű részén, mindezt pedig úgy, hogy a borászatnak egyelőre a mögötte álló Béres cégcsoport biztosítja a stabil hátteret. A szőlőben jelenleg tizenöt alkalmi munkavállaló dolgozik, de előfordul, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek. „Volt olyan szüreti nap – meséli Melinda –, amikor a szükséges létszám fele sem volt meg. A térség jellemzője, hogy a fiatalok, illetve a megfelelő képzettséggel vagy munkakedvvel rendelkezők jelentős része elköltözött innen. Vannak azért örömteli, pozitív tendenciák is. Ilyen például az, hogy a tájegység egyre kedveltebb célpontja lett a turizmusnak. A civil kezdeményezéseknek itt óriási szerepük van, a rendszerváltást követően számos szervezet jött létre, amelyeknek közös célja Tokaj-Hegyalja értékeinek megóvása. Érthető módon kiemelkedő szerep jut ebben a helyi borász közösségnek.”
Ezen a téren Melinda legnagyobb eredménynek a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű telepítésének a megakadályozását tartja. Ez a fenyegető esemény egyesítette a borvidék különböző szereplőit és arra késztette a helyi közösséget, hogy azt is megfogalmazza, milyen jövőképet tud elképzelni Tokaj-Hegyaljának. Az összefogásnak köszönhetően számos eredményt sikerült elérni, például hosszú várakozás után megszületett a világörökségi törvény, amely ma kézzelfogható védelmet biztosít a területnek. A helyi borász közösség fogalmazta meg azokat az elképzeléseket is, amelyek mentén Tokaj-Hegyalja kiemelt térségként célzott támogatásokhoz juthat a következő években. Mint Melinda elmondja, ebben a munkában pótolhatatlan szerepe volt Takács Andrásnak, aki sajnos nagyon fiatalon elhunyt. A borvidéki borász egyesületeket összefogó Bor-Vidék Tokaj-Hegyalja Társaság az ő emlékére alapította meg 2014-ben azt a díjat, melyet minden évben az a személy kap, aki legtöbbet tett a tokaji borvidék világörökségi értékeinek védelméért.


Egy kedves történet
A tavalyi év a borászok számára emlékezetes marad, hiszen az időjárás mindent megtett azért, hogy ne jelentsen gondot a többlettermelés. De mi történik, ha szőlőtől roskadoznak a tőkék? „Egy minőségi borászatban soha nem roskadozhatnak a tőkék, hiszen a minőség érdekében jelentős terméskorlátozással kell termelni – tér át Melinda a szakmai területre. – Mi minden év elején az igényekhez szabva egyéves tervet készítünk, amit aztán persze olykor módosítani kell, hiszen az időjárás hatását előre nehéz megjósolni. Az értékesítési terv és a készleteink alapján döntjük el, hogy az adott évben mire helyezzük a hangsúlyt a termelésben, és már a metszéstől kezdve ennek megfelelően végezzük el a szőlészeti munkálatokat. Azokban az években, amikor a biztonsággal értékesíthetőnél gazdagabb termés köszönt be, a felesleget szőlőként eladjuk. Árfekvés tekintetében a prémium szegmenshez tartozunk, de a megfizethető kategóriában vannak a boraink. Ez forintosítva azt jelenti, hogy boraink többsége 1000 és 3000 forint közti áron kapható. A borainkat körülbelül fele-fele arányban itthon és külföldön értékesítjük, az export nemcsak azért fontos számunkra, mert a magyar piac viszonylag kicsi, hanem mert mindig is fontosnak tartottuk a tokaji borok népszerűsítését a világban. A külföldi piacok fontos szerepet töltenek be az aszúborok értékesítésében is. Remélem, hogy a magyar fogyasztók körében is egyre kedveltebb lesz az aszú, mivel szerintem ez a legcsodálatosabb, legnemesebb bor a világon! Több kedvencem is van persze, ami évszakonként is változhat. Tavasszal-nyáron például nagyon szeretem a friss, üde, száraz sárga muskotályunkat. Az aszú viszont állandó szerelem, valóban elixírnek tartom, ami a szó szoros értelmében vett hungarikum. Igazán szerencsésnek érzem magam, amiért ennek a csodának – az aszú készítésének és népszerűsítésének – részese lehetek” – zárja Melinda, elárulva még egy utolsó titkot: régóta dédelgetett ötlete, egy könyv is alakulóban van. Ahogyan fogalmaz: lassan formát ölt egy kedves történet, ami Tokaj-Hegyaljához kötődik, és amiben természetesen a bor is főszerepet kap.

 

Szerző: AgrárUnió ©

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom