Biomin

Hogyan őrizhető meg a máj egészsége tejelő szarvasmarhákban?

A máj egy alapvető fontosságú szerv a tehenek egészségének megőrzése szempontjából, ezért érdemes odafigyelni rá, hogy minél egészségesebben működjön. A BIOMIN szakértői, Juan Ignacio Artavia és Andrea Urbanella, a cég webinárjának legújabb részében arról beszéltek, hogy milyen tényezők veszélyeztetik a májat, és mit kell tenniük a gazdáknak annak érdekében, hogy a máj az állatok teljes élete során megfelelően funkcionáljon.

A máj a méregtelenítésen kívül is számos alapvető élettani funkciót lát el, így részt vesz például a sejtekben lebomló fehérjék újakkal történő pótlásában, a zsírsavak és ketogén aminosavak lebontásában, a húgysav, a foszfolipidek és a koleszterin szintézisében, a lipoproteinek, plazmafehérjék és peptidhormonok felszabadításában, a plazmafehérjék lebontásában, valamint az epe szintézisében. Bár a szerv a test súlyának mindössze 1-2 százalékát teszi ki, a szervezet teljes energiafelhasználásának már 25 százalékát köti le a májműködés – akár úgy is tekinthetünk erre a szervre, mint az állatok életfolyamatainak egyik fő motorjára.

A tejelő szarvasmarhák egészsége szempontjából kritikus időszakot jelent a tranzíciós, vagyis az ellés előtti és utáni időszak: a tehén szervezete és anyagcseréje ilyenkor szokik hozzá a termelés arányában történő tápanyagfelvételhez és ennek megfelelő arányú hasznosításához. A máj egészségének megőrzése érdekében kiemelten fontos, hogy ebben az időszakban ne alakuljon ki negatív energiaegyensúly, amikor az állat a növekvő mértékű tejtermelés érdekében a zsírraktárait kezdi el felélni, és így veszít a testsúlyából. A zsírszövet ilyenkor nem észterezett vagy más néven szabad zsírrá (NEFA) alakul, majd a véráramból a májba jut, ahol egyrészt ketontestek keletkeznek és energia szabadul fel, a szabad zsírok egy része pedig zsírszövetként rakódik le a májban. Az ellés előtt álló teheneket emiatt nem szabad jelentős súlytöbblettel ellátni (túlkondicionálni), így az ellést követően elkerülhető, hogy az állat szervezete a nagy mennyiségű felhalmozódott zsír bontásából próbálja meg fedezni a meginduló tejtermelés energiaszükségleteit.

Amennyiben a vérben mégis megnövekedne a ketontestek és a szabad zsírsavak koncentrációja, az rontani fogja a máj fentebb már említett élettani funkcióit: a sejtek glükózfelvétele lecsökken, így az állat kevesebb tejet fog adni, romlik továbbá az immunrendszer működése is, ami a fertőzések gyakoriságának megnövekedéséhez vezet. Az endotoxinokkal és mikotoxinokkal szembeni védekezőképesség szintén leromlik, ami további egészségügyi problémákhoz vezethet.

Hogyan befolyásolják a mikotoxinok a májat?

„Közvetett hatásként a takarmány emészthetőségének romlását figyelhetjük meg, ami a mikotoxinok a bendőben zajló fermentációs folyamatokra gyakorolt negatív hatásának a következménye. A laktációs szakasz kezdeti periódusában mindez a már említett negatív energiaegyensúly kialakulását okozhatja. Létezik továbbá egy közvetlen hatás is: a takarmánnyal az állatok szervezetébe jutó mikotoxinok hatására kétféle, a máj károsodására utaló enzim, az aszpartát-aminotranszferáz és a gamma-glutamil-transzferáz vérben mérhető koncentrációja is egyaránt megemelkedik. A mikotoxinokkal nem szennyezett és a mikotoxinokat tartalmazó étrendek összehasonlításai azt mutatják, hogy a máj károsodásának kezdeti folyamatai már mindössze 21 nap kitettség hatására beindulnak” – emelte ki Juan Ignacio Artavia.

Milyen anyagok jelentenek még veszélyt a májra?

A mikotoxinokon kívül több más veszélyforrással is számolniuk kell az állattartóknak: ezek közé tartoznak az úgynevezett endotoxinok, amelyek a Gram-negatív baktériumok sejtfalában található lipopoliszacharidok. Ezek az anyagok a baktériumok elbontása (lízise) során szabadulnak fel például akkor, ha a tehenek bendőjének alacsony a pH-értéke. Az endotoxinok egyik összetevőjét (lipid A) érzékelni fogják az immunrendszer makrofágjai, aminek hatására a gyulladásos folyamatokat kiváltó citokinek szabadulnak fel a bélcsatornában.

Hogyan hat mindez a májra? Az immunrendszer működésébe – egyensúlyi állapot esetén – nem kell az állatnak külön energiát fektetnie, azonban ha ez az egyensúly felborul, akkor már más a helyzet: a plusz energiabefektetés hatására kevesebb tej termelődik és májgyulladás léphet fel. A gyulladás hatására károsodhatnak a májsejtek, és mivel a szervben kevesebb immunsejt marad, a kórokozók általi károsodásoknak is nagyobb az esélye. Mindezek hatására többféle betegség is kialakulhat a szervezetet érő endotoxin-terhelés hatására, például zsírmáj is. Az endotoxinokkal szembeni védekezés egyik fő eszköze a bendő pH-jának magasabb értéken történő tartása, ez pedig a megfelelő takarmányozással érhető el.

Hogyan védekezzünk a mikotoxinok ellen?

A mikotoxinokra ismét visszakanyarodva: a megfelelő minőségű takarmányozás itt már nem elég, olyan takarmánykiegészítőre is szükség van, amely hatékonyan semlegesíti a gombafajok által termelt méreganyagokat.

Ilyen a BIOMIN által kifejlesztett Mycofix®, amely háromféle mechanizmuson keresztül képes deaktiválni a mikotoxinokat: olyan agyagásványokat tartalmaz, amely a toxinok egy részét képesek megkötni, más részüket biológiai úton semlegesíti, mindezeken túl pedig olyan természetes összetevőket is tartalmaz, amelyek segítik az állatok szervezetének megfelelő hatékonyságú védekezését a kórokozókkal szemben.

A kutatások eredményei alapján segít a negatív energiaegyensúly kialakulásának megelőzésében azáltal, hogy a Mycofix® visszaállítja a toxinokkal szennyezett takarmány emészthetőségét, ami a bendőben zajló fermentációs folyamatok megváltozása miatt leromlott. Az adatok alapján a termék a májkárosodás megelőzésében is hatékony: a májfunkció romlását jelző két enzim, az aszpartát-aminotranszferáz és a gamma-glutamil-transzferáz vérben mérhető koncentrációja egyaránt lecsökkent a Mycofix®-szel kiegészített takarmány fogyasztása során.

További előny, hogy mivel a Mycofix® képes megkötni a bendőfolyadékban felhalmozódott endotoxinokat, ezeknek a koncentrációja is jelentősen csökkenthető: a kontrolltakarmányban mért 459 nanogramm/ml értékkel szemben a mycofix®-es takarmányban csak mindössze 130 nanogramm/ml endotoxin volt jelen 360 óra elteltével.

„A tejelő szarvasmarhák tejtermelésének beindulását követően érdemes magasabb dózisban adni a Mycofix®-et, mivel ebben az időszakban az állatok nagyobb veszélynek vannak kitéve a mikotoxinok és az endotoxinok szempontjából. A tejtermelés maximumának eléréséig egyedenként napi 30 g-ot adjunk az állatoknak, a laktációs periódus 60. napját követően pedig a mennyiség csökkenthető a fenntartó dózisra, ami napi 15-20 g-ot jelent” – foglalta össze a gyakorlati alkalmazás főbb szempontjait Andrea Urbanella.

 

Ha tetszett a cikk regisztrálj az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: tej, szarvasmarha, mikotoxinok, Biomin, máj

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom