sertéstartás

Üresen állnak a disznóólak

Kinek éri meg ma Magyarországon sertéstartással foglalkozni?

A magyar sertéságazatot még az ág is húzza; a Covid-19-járvány, az afrikai sertéspestis (ASP) és a takarmánydrágulás is nehezítő körülmény. De valójában miért csökken számottevően hazánkban az állomány?

A KSH 2020. decemberi adatai szerint jelentősen csökkent, és a hárommilliót már messze nem éri el a sertések száma. Ez a hatmilliós állománytól, ami a 2012-ben meghirdetett nemzeti program célja volt, nagyon távol áll. Kérdéseinkkel a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének igazgatóját, dr. Nemes Imrét kerestük meg.

Átmeneti a visszaesés?

 – Miben látják az okát, hogy csökken az állomány? Hol, hogyan hasznosult a „sertésstratégia” címen kifizetett, tekintélyes összegű támogatás?

D. Nemes Imredr. Nemes Imre

 

 – Valóban volt sertéslétszám-csökkenés az utóbbi években, de várhatóan csak átmeneti. A csökkenés oka kettős. Egyrészt jövőre fejeződik be a nemzeti PRRS-mentesítési program, mely 2014-ben indult. Több sertésállomány mentesítését csak állománycserével lehet megoldani, ami a termelés időszakos leállásával jár. A másik ok a vaddisznók magyarországi a­­­­frikaisertéspestis-járványa. Az ASP vaddisznókban való terjedésének lassítása mellett kiemelten fontos, hogy a házisertésekben ne jelenjen meg a betegség. Ezért az állategészségügyi hatóság már az ASP legkisebb gyanúja esetén is azonnali szigorú intézkedéseket kénytelen hozni: felszámolják az érintett állományokat, hogy megakadályozható legyen az esetleges fertőzés terjedése. A szigorú intézkedések biztosítják, hogy amíg a vaddisznóállományban folyamatosan terjed a kór, addig a házi sertések között még nem találták meg a betegséget.

A PRRS mint az egyik legnagyobb gazdasági kárt okozó fertőző sertésbetegség elleni sikeres mentesítés a jövőben erősíti a hatékonyabb, gazdaságosabb sertéstartást. Ráadásul az állománycsere során a legjobb genetikákat tudják a sertéstartók beállítani. A magas állategészségügyi státusz – 8-10 fertőző sertésbetegségtől mentes állományok –, a modern genetikák, valamint a telepek korszerűsítése együtt alapozza meg, hogy a magyar sertéstermékpálya a jövőben még hatékonyabban, gazdaságosabban tudjon termelni.

 – Az állományfogyás – szintén KSH-adatok szerint – elsősorban az egyéni gazdálkodóknál nagyarányú. Önök szerint nincs már helye az agráriumban a „háztájinak”, és a jövő a professzionális sertéstartásé – avagy megteremthető a korszerű, jövedelmező, „profi háztáji” tartás?

 – Az egyéni gazdálkodói körről célszerű tudni, hogy két csoportra oszlik. Az egyik az úgynevezett háztáji állattartók köre, amely a családja ellátása céljából tart sertést, míg a többiek az élelmiszerlánc aktív szereplői, mert közfogyasztásra állítanak elő alapanyagot. Mindkét csoportnak megvan a helye, szerepe a sertéstartásban. 2018 áprilisa óta, amikor megjelent Magyarországon az afrikai sertéspestis, mindenkinek tisztában kellene lennie a házisertés-állományban történő terjedésének kockázatával, ám ezen sertéstelepek esetében többek között az alapvető járványvédelmi intézkedések is hiányoznak. Nagyon fontos, hogy aki hosszú távon szeretne sertéstartással foglalkozni, annak tisztában kell lennie a kockázatokkal és az ezeket kizáró intézkedésekkel, valamint ezeket a mindennapokban végre is kell hajtani.

A háztáji állattartóknak a jövőben is meglesz a helyük a sertéságazatban, de csak azoknak, akik képesek lesznek megelőzni sertéseik megbetegedését. Ezt akár nevezhetjük „profi háztáji sertéstartásnak” is!

Kiüresedő háztáji

A számok tehát azt mutatják, hogy a legnagyobb arányban az egyéni gazdálkodóknál csökkent az állomány; kiüresednek nemcsak a falusi ólak, de a kisvállalkozók telepei is. A KSH 2019-ről szóló jelentése szerint a sertések több mint nyolctizedét gondozó gazdasági szervezetekben az egyedszám 6,5%-kal csökkent, az egyéni gazdálkodóknál viszont majdnem kétszer nagyobb mértékben, 15%-kal fogyott. Ráadásul sertésállomány további csökkenésére lehet számítani, miután a 155 ezres anyakoca-állomány egy év alatt 13%-kal esett vissza.

Pedig a sertésstratégia meghirdetése, 2013 óta 163-195 milliárd forintot költhettek különböző sertéstámogatásokra, és ebből közel 10 milliárd forint lehetett a sertésstratégia címén kifizetett összeg a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) összesítése szerint. A háztáji sorsát illetően megoszlanak a vélemények. Maguk az érintettek – mondván, „már nem éri meg” – egyre többen kiürítik az ólakat, vagy csak saját vágásra hizlalnak. Van olyan szakmai vélemény, hogy az integrációt segítő támogatásokkal talpra állhatna a sertéságazat, Máhr András, a MOSZ főtitkárhelyettese vélekedése szerint viszont a minőségi követelmények miatt csak a professzionális sertéstartásnak van jövője.

A dombegyházi kísérlet

A Békés megyei Dombegyházon kísérletet tettek a háztáji gazdaságok újjáélesztésére – amiről lapunkban is szó esett 2019-ben. 2012-ben 15 udvarban 261 malacot neveltek fel meglepően jó termelési mutatókkal, hiszen a 77 napig tartó hizlalást követően 249 sertés került elszállításra, közel 60 százalékos húshozatallal.

A program indulásaként 2012 júliusában hívták össze azokat a dombegyháziakat, akik az előzetes felmérés alapján sertéstartást vállaltak az udvarukban, és elhelyezhető volt náluk minimum 10, maximum 20 darab sertés. A gazdasági-szakmai hátteret a tunyogmatolcsi Triagro Kft. biztosította, amely 261 darab malacot helyezett ki, a szükséges takarmánnyal együtt. A 15 résztvevő nettó 37,5 forintot kapott ráhizlalt testtömeg-kilogrammonként. A jószágok 77 napos hizlalási időszakot töltöttek el Dombegyházon, az átvétel (teljesült) feltétele pedig az volt, hogy az élő testtömegük haladja meg átlagosan a 110 kilogrammot, élősúlyra vonatkoztatva. A kísérlet konklúziója: a korábbi értelemben vett, hagyományos háztáji gazdálkodás ma már nem képes a gazdaságos működésre, újjáélesztéséhez és fenntartásához számottevő állami támogatásra volna szükség.

Az integrálódás lehet a megoldás

Egy sikeres ágazati stratégia alapja az európai gyakorlatnak megfelelően a tenyésztést és a hizlalást elválasztó szakosodás, az integráción alapuló termelés lehet. Márpedig a sertéságazat szakosodása és integrációs szintje nálunk egyelőre sajnos alacsony. A kis- és közepes gazdaságok talpon maradásához létfontosságú a szervezettség növelése, a termelői együttműködésekben vagy vertikális integrációkban való részvétel – idézi egy 2019-es cikkében a magro.hu az OTP Agrár tanulmányát. – Ezt követően beszélhetünk csak a technológia vázolt korszerűsítéséről, a tenyésztési, a hizlalási fázis megszervezéséről, koordinálásáról. Ezek a fejlesztések összességében több 100 milliárd forintos nagyságrendet tehetnek ki, megvalósulásukhoz a jelenlegi lehetőségeket lényegesen meghaladó, a „háztáji integráció” nosztalgiájától mentes támogatásokra lenne szükség. Emellett ösztönözni lehetne a termelőket az integrálódásra például úgy, hogy csak az termelő kaphat nemzeti támogatást, aki valamilyen integráció tagja. De a termelői csoportokat, integrációkat lehetne különböző adókedvezményekkel is segíteni. Megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkező integrációs láncok kiépítését és „helyzetbe hozását” kell ösztönözni, ugyanis célravezető szakmai program csak a teljes vertikumra képzelhető el – sorolja az ötleteket a tanulmány.

 

Dr. Varga Lajos, Dombegyház polgármestere így fogalmazott: „Fontos tudatosítani, hogy a kistermelői sertéstenyésztés nem versenyezhet a nagyüzemi tartással, ha tehát egy település ilyenre vállalkozik, akkor meg kell keresnie a piac azon réseit, lehetőségeit, amely igényt tart a helyben termelt sertéshúsra, húskészítményre, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekre.”

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió

Tags: sertés, sertéstenyésztés, sertéstartás

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom