Sertésbérhizlalás: sokaknak megérheti

2020.06.19

A felvásárló adja a malacot, takarmányt, az átvételi ár pedig fix A bértartás szinte garantáltan kockázatmentes sertéstenyésztést tesz lehetővé azok számára, akik biztos és folyamatos jövedelemre vágynak. Vajon mire számíthatnak, milyen elvárásokkal találják szemben magukat azok a gazdák, akik csatlakoznak egy integrációhoz?

Sertésbérhizlalás: sokaknak megérheti


A vágósertések felvásárlási átlagára (élősúlyban) másfél évnyi stagnálást követően lényegében egy esztendeje folyamatosan emelkedik Magyarországon. Míg 2019 januárjában – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint – 352 forintot fizettek egy kilogrammért, addig idén februárban már 516 forintot, ami bő 46 százalékos növekedést jelent. A trendet a malacárak is követik, 2020 legelején 
a Magyarországra leszállított malacok átlagosan 90 euróba (30 150 Ft) kerültek, miközben hazánkban 87 euróért (29 150 Ft) lehetett hozzájutni a nagyjából 25 ki­­­­logrammos jószágokhoz.

A függetlenség nem hozott sikert

A körülmények mindezzel együtt kedvezőnek mondhatók a sertéstartás szempontjából, és hiba csupán akkor csúszhat a gazdák számításaiba, ha a hektikusan alakuló piacon véletlenül éppen drágán tudnak malacot venni, pár hónappal később pedig viszonylag alacsony áron veszik át tőlük a hízóikat. [elofizeto]

A kockázatok elkerülése végett sokan döntenek a bérhizlalás mellett, ami többnyire csak közepes haszonnal kecsegtet, viszont – a rendszer felépítéséből adódóan – minimalizálja a bukás lehetőségét. A Mezőhegyeshez közeli, pitvarosi (Csongrád megyei) székhelyű Négy-Határ 99’ Kft. rögös úton jutott el addig a felismerésig, hogy számukra is a bérhizlalás a leginkább megtérülő megoldás. A mezőgazdasági vállalkozás 1999-ben alakult a pitvarosi, nagyéri, ambrózfalvi és csanádalberti termelőszövetkezetek egyesülésével (erre utal a Négy-Határ név), s fő tevékenységüknek a szántóföldi növények (kukorica, búza, árpa, repce, napraforgó) termesztése számít, de foglalkoznak abrak- és tömegtakarmányok, valamint szója, fűszernövények, szárazbab, takarmány- és csemegekukorica-vetőmag, illetve zöldborsóvetőmag előállításával is. 1800 hektáron gazdálkodnak (gazdasági társaságként ez mind bérelt földet jelent), és 60 személyt foglalkoztatnak állandó alkalmazottként.

Ami az állattenyésztést illeti, hosszú ideig fenntartottak egy 500 kocás telepet, ám 2016-ban a sertéskombinát működését leállították, év elején befejezték a vemhesítéseket, év végére pedig teljesen kiürítették a telepet. Azért kényszerültek erre, mert 2012 óta PRRS-fertőzéssel küszködtek, s bár vakcinázással együtt tudtak vele élni, a PRRS-mentesítésről szóló 3/2014. (I. 16.) VM rendelet végül megpecsételte a sorsukat. Mivel a vírust nem tudták kiűzni a telepről, állami támogatással állománycserét szerettek volna végrehajtani, de arra végül nem kaptak engedélyt.

„Kényszerűségből döntöttünk tehát az állomány kivágása mellett, amellyel ugyanakkor már régen nem tudtunk kiemelkedő eredményeket produkálni – mesélt az ideiglenes végjátékról Csjernyik István ügyvezető az AgrárUniónak. – Nagyfehér és lapály F1 kocákat használtunk, a fialási szám 11-12 között alakult, a malacelhullás pedig 10 százalék körül, bár ez a PRRS hatására akár 15-ig is felment. Egy koca után 20 hízót adtunk le, amivel nem voltunk túl rentábilisak, ezért 2016 végére teljesen kiürítettük a nagyéri sertéstelepet.” A történet azonban még nem ért véget, hiszen – egy utolsó „maszek” nekirugaszkodásként – 2017-ben Dan-Bred malacokat hoztak be Dániából. Kiváló eredményeket értek el velük (1100 grammot meghaladó napi testtömeg-gyarapodás, 1 százalék alatti elhullás, 3 kg/kg fajlagos takarmányfelhasználás), mivel azonban a 26 kg-os átlagos súlyban megvásárolt malacok ára – szállítással együtt – 1150 Ft körül alakult kilónként, majd 
a hízókat 420 Ft-os áron tudták eladni, 
a termelés ismét nem hozott nyereséget.

Kiforrott, jól működő rendszer

A Négy-Határ 99’ Kft. számára szerencsés körülménynek számított, hogy időközben apránként felújították az ambrózfalvi telepüket. Az ott lévő régi tehén- és borjúistállókon, tyúkólakon betonozással, falmegerősítéssel, etetők, delták beszerelésével, táp- és almostrágya-tárolók kialakításával komoly, összesen 60 millió forint értékű átalakítást hajtottak végre. Így amikor kapcsolatba léptek a Bonafarm cégcsoporttal bérhizlalás céljából, lényegében azonnal alkalmasak voltak az együttműködésre. 2017-ben rögtön két turnust is hoztak a telepre: előbb németországi Topigs, utána hazai telepekről származó DanBred sertések érkeztek a Bonafarmhoz tartozó Fiorács Kft.-től. Hosszú évek óta eredményesen működő, kiforrott rendszerbe csöppentek bele, hiszen a sertéstermékpálya fejlesztése akkor már javában zajlott a Bonafarm csoporton belül. A koca- és hízóintegrációt azzal a céllal teremtették meg, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyaggal lássák el a működését 2017 áprilisában megkezdő, évi 1 millió sertés vágására alkalmas mohácsi nagyvágóhidat, amelyet a Bonafarm Csoport stratégiai partnere, illetve a Pick Szeged Zrt. stratégiai beszállítója, az MCS Vágóhíd Zrt. üzemeltet.

„Jelenleg tíz saját kocateleppel és há­­­­­­­­­­rom hizlaldával rendelkezünk, míg az in­­tegrációs partnerek hat kocatelepen és mintegy 100-120 hízótelepen termelnek számunkra” – összegezte az AgrárUnió számára Nagy Tibor, a Bonafarm Mezőgazdaság sertéságazat-igazgatója. Az anyaállatok terén nagyjából már a tervezett létszámnál tartanak, hízó-előállításra azonban még keresnek partnereket, már csak azért is, mert évi 750 ezer hízót kívánnak biztosítani a mohácsi üzem részére. Nagy Tibor elmondása szerint 
az integrációs partnerek között minimális fluktuáció tapasztalható, aki befektetett, az a rendszerben marad, mert biztonsággal megél belőle, vagyis a velük dolgozó termelői körrel hosszú távon számolhatnak. A gazdákkal szerződéses jogviszonyban állnak, a szakmai cél pedig az, hogy 
a 25 kg-mal kihelyezett malacokból 122 kg átlagsúlyú hízósertéseket állítsanak elő. Mindehhez a Bonafarm Csoport biztosítja a malacot és a takarmányt, ezek 
a turnus végéig az ő készletüket alkotják, utána pedig elszámolnak egymással. 
A termelőknek 90-95 kg-ot kell ráhizlalniuk egy-egy jószágra, s átlagosan 35-40 forintos bérhizlalási díj érhető el, de 
a jobbak akár a kilónkénti 40-50 forintot is hozni tudják. A megbízó ezenfelül a fajlagos takarmányfelhasználás, illetve 
az elhullás alapján kalkulált díjat is fizet, és az elvárás az, hogy a végtermék a vágóhíd által meghatározott, legkívánatosabb súlykategóriába tartozó hízó legyen.

„A gazdák egy sertésen átlagosan 3500 forintot keresnek nálunk, amihez még hozzájön az állatjóléti támogatás, amely most egy hízó után nagyjából 1600-1700 forint, vagyis összességében 5000 forint haszon realizálható egy jószágon” – mondta Nagy Tibor. Ez természetesen még „bruttó” összeg, hiszen ebből a termelőknél lejön a rezsi, a szolgáltatás díja (munkaerőköltség stb.), mindent összevetve tehát 2000-2500 Ft a fennmaradó tiszta haszon. A koncepció lényege 
az, hogy ha a Bonafarmnak magának kellett volna megépítenie a férőhelyeket, az irdatlan nagy beruházást igényelt volna, ezért vállalta fel inkább az integrátori szerepkört. Ezzel mindenki jól jár: a termelő azért, mert nem függ a piaci viszonyoktól, a változó hízóáraktól, ráadásul nem szükséges nagy tőkét befektetnie az induláshoz. Mindent készen kap, a takarmányt, az egységes genetikai alapokkal rendelkező sertéseket, sőt még az állatorvosi ellátást is. Nincs kitéve az ágazatra jellemző hektikusságnak, ehelyett kiszámítható, közepes jövedelmi viszonyok közepette végezheti a folyamatos termelést. A Bonafarm sem kockáztat túl sokat, a vertikális integráció révén ugyanis nem bukhat az üzleten: ha a sertéseket éppen alacsony áron tudja értékesíteni, azzal a vágóhídja nyer, ha pedig drágábban, akkor a hízókon realizálhatja a nyereségét.

Mennyi lehet a nyereség?

Társas vállalkozásként a Négy-Határ 99’ Kft. nem tud olyan eredményesen részt venni az integrációban, mint például egy állattenyésztő családi gazdaság, hiszen mindenért bért és járulékot kell fizetnie, így érezhetően kisebb a nyereségrátája. A Bonafarmtól (különféle jogcímeken) 2500-4300 forint közötti összeghez jutnak betelepített malaconként, és ehhez jön még átlagosan 2500 forint állatjóléti támogatás, összességében tehát 5000-7800 forinttal kalkulálhatnak. Ha a felső határhoz vannak közelebb, akkor 2000 forint fölötti haszon üti a markukat, míg az alsó határnál pozitív nullás az eredményük, ami nem hangzik túl kecsegtetően. De még mindig jobban járnak, mint ha 
a háromhektáros telep üresen állna, amin nyilvánvalóan buknának. „További teher számunkra, hogy mélyalmos rendszert alkalmazunk, vagyis csak az etetőplaccot takarítjuk naponta, a mélyalom folyamatosan növekszik, és csak a turnus távozása után végezzük el a takarítást. A szalma pluszköltsége 5-7 forintot jelent kilogrammonként” – emelte ki Csjernyik István.

Az ügyvezető ettől eltekintve nem lát okot panaszra, hiszen kiváló alapanyagokkal kiemelkedő termelési paraméterekre képesek: a 2019-ben a legnagyobb hőségben elért 1,5 százalék körüli elhullási arány, az 1139 gramm napi testtömeg-gyarapodás és a 2,72-es takarmányfajlag önmagáért beszél. A vállalkozás az ambrózfalvi telepen egyébként 1300-1400 hízóval dolgozik, és a 25 kg-os malacokból három hónap alatt készítenek 117-118 kg-os vágósertéseket, sőt az elejét már 80 napos tartás után szállítani lehet. Így elvileg három-négy turnus is beleférne az évbe, de kettőnél többre még nem vállalkoztak, mert a telep leürítése utáni takarítás, mosás, fertőtlenítés is jócskán vesz el időt. A Bonafarm a munka során természetesen nem hagyja őket magukra, a tanácsadóik minden héten megjelennek, hogy ellássák őket a termeléshez szükséges információkkal, megbeszéljék a szükséges beavatkozásokat, és közben ellenőrizzék az állomány fejlődését. A Négy-Határ 99’ Kft. rendelkezik üzemi ellátó állatorvossal, de egészségügyi szakembert a rendszert üzemeltető megbízó is biztosít számukra.

Egyszerű az ügyintézés

Az adatcsere, információáramlás egyre inkább elektronikus úton történik. Az akár okostelefonról is elérhető online felületeken a tenyésztők folyamatosan megkapják a termeléssel kapcsolatos legfontosabb híreket (például a tápkiszállítás, malacbeszállítás, hízókiszállítás tervezett időpontjait), míg a Bonafarm ezáltal állandóan friss, élő adatokhoz jut az integrációs partnerektől. „A bürokrácia egyáltalán nem jelentős, kifogástalan, korrektül kitalált rendszerről van szó. Csakis olyan dokumentációra köteleznek bennünket, amit egyébként egy önálló gazdaság működtetésekor is el kellene végeznünk. Az egyetlen érzékelhető eltérés talán 
az állományváltozások napi követésében tapasztalható, ha ugyanis egy egyed elhullik, a tetemet le is kell fényképezni, és a képet csatolni kell a dokumentációhoz” – mondta Csjernyik István.

A pitvarosi vállalkozással szemben a Bo­­­­­nafarm nem támaszt különösebb mi­nőségi követelményeket az előállított hízókkal kapcsolatban, elsősorban azért, mert a malacok hozott genetikája képes „automatikusan” teljesíteni azokat. Mindez tehát az elszámolásban nem jelenik meg, egyedül testtömeg-kategóriákat határoznak meg, amelyektől (lefelé vagy felfelé) eltérve a gazdák nem kapják meg a maximális díjat a ráhizlalt tömegre. „Nagyjából 115-122 kg között van a preferált élősúly, és nagy problémánk, hogy ezt csak 70 százalékosan tudjuk teljesíteni. Több, intenzívebb, nagyobb darabszámmal elvégzett mérlegeléssel alighanem javítani tudnánk rajta, ám annak a pluszköltsége jórészt elvinné a belőle keletkező hasznot. Ráadásul az állomány zargatása a termelési paramétereket is rontaná” – osztott meg egy dilemmát lapunkkal Csjernyik István. Az ügyvezető hátrányként említette azt is, hogy a tenyésztésben kizárólag a Bonafarm által biztosított takarmányt használhatják, a saját terményeiket nem, pedig a tisztítás során keletkező rostaalj kiváló (és olcsó) kiegészítő lehetne. Így kénytelenek kis pénzért megszabadulni tőle, pedig ideálisabb volna számukra, ha a megbízótól kapott premix mellé, 
az általuk megszabott receptúra alapján a saját gazdaságukban keletkező melléktermékeket is hasznosítani tudnák, hiszen ehhez még saját keverőüzemmel is rendelkeznek.

„A Bonafarm büszke arra, hogy az integrációban szereplő partnerei ugyanazt 
a ge­­­­­­­­­netikát, takarmányt kapják, mint 
a saját telepei, az egységes szolgáltatás és technológia pedig homogén állományt, az el­­­­­­várt minőséget teljesítő hízóalapanyagot biztosít a vágóhíd részére” – emelte ki Nagy Tibor, részben a fenti felvetésre is válaszolva. A sertéságazat-igazgató 
a rendszerük hatékonyságát az egészségügyi intézkedések kapcsán is megemlítette. Az afrikai sertéspestisjárvány közeledtével rendszeres képzéseket tartottak partnereiknek, és reményeik szerint ennek köszönhetően egyetlen állományt sem fognak elveszíteni. A koronavírus felbukkanása újabb nehézséget jelentett számukra, mert így már az állatok mellett az embereket védelmére is koncentrálniuk kell: itt a munkafolyamatok átszervezésével igyekeznek megóvni gondozóik, partnereik egészségét.

A Bonafarm Cégcsoport jó pár éve kialakult, kiforrott rendszer alapján állítja elő 
a vágásra szánt hízókat. Éves szinten 750 ezer darabbal számolnak, és jelenleg ebből 680–700 ezret tudnak teljesíteni, a maximális kapacitást 2021/2022-re fogják elérni. Az ehhez szükséges hízókból 450 ezer a saját kocatelepeken születik, 300 ezret pedig a kocaintegrációs partnerek állítanak elő. A rendelkezésre álló hízóalapanyagból 200 ezret a Bonafarm saját hizlaldáiban, 550 ezret pedig a partnereknél hizlalnak meg. Jelenleg egy időben 130-150 ezer hízó van kint partnereknél, elsősorban 
a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén, vagyis ekkora állományt kell egyszerre etetni, gondozni, végül pedig az MCS Vágóhíd Zrt. vágóhídján levágni. A Bonafarm Mezőgazdaság sertéstenyésztési programjában a DanAvl genetika tenyésztése folyik, amelynek alapfajtái a dán lapály, a nagyfehér és a duroc. Az üzleti modell egyértelműen bevált, hiszen 2010-ben még körülbelül 300 ezer hízó éves kibocsátása történt meg (egyik fele a saját telepekről, a másik 20-30 partnertől), most viszont csak 
a partnerek 550 ezer hízó előállítására képesek.

Az integrációs partnerek között minimális fluktuáció tapasztalható, aki befektetett, az a rendszerben marad, mert biztonsággal megél belőle.

[/elofizeto]


TOVÁBBI  HÍREK MEGTEKINTÉSE...

A MAGYAR GAZDÁLKODÓK SZAKMAI KÖZÖSSÉGE