Széna, szalma

Széna is, szalma is?

A 2018-as aszály miatt megnőtt a kereslet a minőségi takarmányra

A klímaváltozás kedvezőtlen hatásai már a szálastakarmány-termesztésben is megmutatkoznak, tavaly a nyugat-európai gazdáknak – hazai áru híján – irdatlan mennyiségű szénát, lucernát és szalmát kellett külföldről vásárolniuk.

Korlátlan piacot azonban ők sem jelentenek a magyar termelőknek, akik emiatt jobban teszik, ha nem a pillanatnyi magasabb hasznot szem előtt tartva kereskednek.

Kivételesen aszályos idő köszöntött Európára 2018 nyarán. A tartós csapadékhiány miatt sok helyen a termés harmadát-felét elvesztették a gazdák, ami rendkívüli megoldásokat követelt. Az áprilistól júliusig tartó periódus Németországban is a legmelegebbnek bizonyult az időjárási feljegyzések kezdete óta, augusztusban már a szövetségi állam 90 százaléka minősült aszály sújtotta területnek. Őszre így hihetetlenül megugrott a takarmányozásra, illetve almozásra használt széna és szalma ára (decemberre 169, illetve 106 euróra emelkedett tonnánként), s 
a kontinens keleti feléből – Romániából, Magyarországról – kamionszám hordott bálákra már a sajtó is felfigyelt.

Az igény régóta fennáll

„A jelenség pedig nem számít újdonságnak, hiszen a jó minőséget időjárástól függetlenül, folyamatosan keresik külföldön” – tudtuk meg Ocskay Endrétől, akinek a cége évek óta szállít szénát, szalmát és lucernát (bálázva vagy pelletként), mindenekelőtt Németországba, Svájcba, Svédországba, de lényegében Európa legnagyobb részére. A határon túli gazdáknak elsősorban a fehérjetartalom számít, a 17-18 százalékos áru szinte mindig megtalálja a maga vevőjét. Amiért a témát tavaly mégis felkapták, az 
a rendkívüli szárazság volt, amely egyelőre nem mondható tendenciának, bár természetesen idén is könnyen elképzelhető a súlyosan aszályos időjárás. „Nemcsak a kereslet bővült, hanem a kínálat is 
a kötelező zöldítés miatt. Magyarországon is többen vetettek lucernát, mint korábban, ez pedig szerencsésen egybeesett az igények növekedésével” – emelte ki Ocskay Endre.

A szénával, lucernával, szalmával lényegében ugyanúgy folyik a kereskedés, mint például a kukoricával és a kalászosokkal: aki jobban rászorul, az a földről adja el, mások pedig inkább betárolják, mert itt is jellemző, hogy betakarításkor beesik az ár. A szezon ebben az ágazatban a májusi első kaszálástól a következő májusig tart, és egyáltalán nem jelent annyira stabil piacot, mint azt a külső szemlélők gondolhatják. A megnövekedett német szükséglet mellett az is segítette a felfutást, hogy Svájcban eltörölték az ilyen termékekre vonatkozó vámot, de minden tételt alaposan le kell előre egyeztetni, mert könnyen „lyukra futhat” velük a kereskedő. Érdemes a minőséget előre egyeztetni, mivel minden országban más „szokások” szerint takarmányoznak a gazdák. Javasolt előbb mintát kiküldeni vagy a partnert rávenni arra, hogy nézze meg személyesen az árut Magyarországon. Nem mindegy a fuvarozás módja sem, a körbáláknál ugyanis magasabb az egy tonnára visszavezetett ár, mint a szögletes báláknál, egyszerűen csak a térkitöltés gazdaságtalanabb módja miatt. A hazai termelők körében – tárolókapacitások hiányában – a körbálák a kedveltebbek, amelyek nem annyira kényesek például a csapadékra sem. A szállítás szempontjából előnyösebb kockabálák ugyanakkor már az előállítás során is jelentős minőségromlást szenvedhetnek el, lucernánál a fehérjetartalomért felelős levél itt könnyebben lepereg. Ráadásul, ha megázik, nem pereg le róla 
a víz, így az átnedvesedett bálákban elindul a penészedés és erjedés.

Akkor veszik, ha nincs saját

Hiába nagy tehát viszonylag a magyarországi szálastakarmány-kínálat, a nem megfelelő minőség az áru egy részét alkalmatlanná teszi a külföldi értékesítésre, de az exportot a magas szállítási költség is megdrágítja. Mire eljut oda, Nyugat-Európában már egyáltalán nem számít olcsó terméknek a hazai szénánk, szalmánk, lucernánk, csupán azért vásárolják meg, mert náluk éppen nem elérhető 
a gyengébb, aszályosabb év miatt. Mindez nem jelenti azt, hogy bármennyiért hajlandóak megvenni az árunkat, bár sok termelő képes ezt hinni és emiatt könnyen átesni a ló túlsó oldalára. Ennek a piacnak is van egy „normális” menete, dinamikája, kialakult árakkal és kereslettel, amit nem szerencsés megbolygatni a pillanatnyi magasabb haszon érdekében. Egyrészt azért, mert a nyugati gazdák máshonnan is (Lengyelországból, Szlovákiából, Romániából) hordják a takarmánynak valót, másrészt pedig azért, mert ha az időjárás kedvezőre fordulásával hirtelen eltűnik a nagy felvevőképességű német piac, 
a magasabb árak itt maradhatnak nekünk. Természetesen jó lenne, ha az első kaszáláskor jellemző, 14-15 ezer forintos tonnánkénti lucernaáron lehetne kereskedni egész évben, akkor már ki lehetne építeni egy folyamatos piacot, az árak mesterséges felverésével azonban – éppen annak szívó hatása miatt – hosszú távon senki sem jár jól.

Csak a legjobb adható el

„Ha valaki hosszabb távra tervez, annak érdemes beruháznia olyan technológiákba, amelyek a jobb minőségű alapanyag előállításához szükségesek, hiszen erre egy átlagos évben is talál állandó vevőket” – tanácsolta Ocskay Endre. Ők például lucernaszénát szögletes nagy bála vagy körbála formában is felvásárolnak, természetesen csak akkor, ha 
az áru nem dohos, nem penészes és nem poros, valamint idegen anyagot, földet sem tartalmaz. A lucernát zöld bimbós állapotban kell lekaszálni és megázás nélkül betakarítani, az ideális termék vé­­­kony szárú, zöld színű, kellemes illatú, és 
a leveleket is tartalmazza. Fehérjetartalma legalább 15 százalék, nedvességtartalma maximum 16 százalék, karotintartalma 30-50 mg/kg, nyersrosttartalma pedig 30 százalék alatti. A báláknak keményeknek, tömötteknek, jól szállíthatóknak kell lenniük, hibátlan kötözéssel. Egy kamionra minimum 15-16 tonnát kell felrakni ahhoz, hogy a kiszállítás valóban megtérülő legyen. A sikeres kereskedés kulcsa a folyamatos minőség-ellenőrzés. Ocskay Endrénél mindez az alapos szemrevételezéssel kezdődik, vagyis az adott tételből megvásárolnak egy bálát, amelyet a pelletüzemben kibontanak, megmérik a nedvességtartalmát, megvizsgálják, mennyire marad rajta a levél, illetve mintavételezőkkel a bála belsejének állapotát is felmérik. Ha pellet készül belőle, akkor alapanyagként vagy már feldolgozva vizsgálják meg, a kétféle állapot között nem szokott különösebb eltérés mutatkozni. A nyomon követésnél a HACCP rendszert használják, vagyis probléma esetén minden tételnél vissza tudják vezetni, honnan származott.

Nemcsak a nyugat-európai kereslet bővült, hanem a magyar kínálat is 
a kötelező zöldítés miatt.

Szerző: AgrárUnió

Tags: széna, takarmány, szalma

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom