Rovarmágnes: a repce

Már az őszi időszak is ad feladatokat a kártevők elleni védekezésben, de még el sem múlik a tél, és készülhetünk a tavaszra. Különösen izgalmassá teszi most ezt a kérdést a jól ismert és egyben bevált hatóanyagok kivonása, felhasználásuk tilalma. Ezért ebben az évben csak úgy tudjuk elkerülni a nagyobb bajt, ha folyamatosan figyeljük a kártevők betelepedését, és annak megfelelően védekezünk, nem pedig a többéves rutin alapján.

Az első kártevő, amelynek kártételével találkozhatunk, a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala). A tavaszi kártételnél nem a kifejlett egyedek lombozatot pusztító kártételére kell gondolni, hanem az ősz során lerakott tojásokból a levélnyelekben (1. kép) fejlődő lárvákéra. Mivel egy növényt több lárva is képes károsítani, erőteljes kártétele is kialakulhat, aminek következtében az érintett levél sárgul, vörösödik, a nö­­vény gyengül, rosszul telel, tavasszal nehezen megy szárba. Védekezési lehetőségünk tavasszal már nincs, de ha gyengülő állományt látunk, a levélnyelekben telelő lárvák alapján be tudjuk azonosítani a kártevőt.

1. kép: Nagy repcebolha lárvakártételének jelei 
a levélnyélen

A tavasszal legkorábban megjelenő kártevő a nagy repceormányos (2. kép) (Ceutorhynchus napi). Bár megjelenésére kicsivel korábban kell számítani, mint a repceszárormányosnál, mert kisebb a hőigénye, a gyakorlatban a védekezés szempontjából ennek nincs különösebb jelentősége.

2. kép: Nagy repceormányosok

Amikor a léghőmérséklet eléri a 12 °C-ot, és az éjszakák sem hűvösek, megkezdi a betelepedést a repceállományokba, ami tömegessé csak 15 °C felett válik. Tojásait közvetlenül a repceszárba helyezi, aminek nyomán a repce szára torzul, csavarodik, felreped (3. kép), ezért kártétele erőteljesebb, mint a szárormányosé. Az állományban kutatva nem lehet felmérni a valós egyedszámát, így sárga tálas vagy sárga fogólapos módszerrel kell csapdázni a kártevőt. Veszélyességi küszöbértéke 3 fogott egyed naponta.

3. kép: Nagy repceormányos kártétele miatt torzuló növények

A legismertebb tavaszi repcekártevő a repceszárormányos (Ceutorhynchus quadridens). Betelepedésére hozzávetőleg a fentiekben, a nagy repceormányosnál leírt körülmények közepette kell számítani, bár a hőmérsékletigénye kissé magasabb. Ez 
a kártevő tojásait ritkábban rakja közvetlenül a szárba, inkább a levélnyelekbe (4. kép) helyezi azokat,

4. kép: Repceszárormányos lárvái által károsított levélnyél

a lárvák ott növekednek, de később, a fejlődésük során berágnak az oldalhajtásokba vagy a szárba is, és ott károsítanak, annak belseje szivacsossá válik, a szállító edénynyalábok sérülnek (5. kép).

5. kép: Repceszárormányos-lárvák az oldalhajtásban

Ez a növény víz- és tápanyagforgalmában zavarokat okozhat, több lesz az elrúgott becő, a termés mennyisége kisebb, minősége rosszabb lesz. 
A sárga tálas vagy sárga fogólapos előrejelzési módszer ennél 
a kártevőnél is alkalmazható, a védekezési küszöbértéke 5 fogott egyed naponta.

A repcefénybogár (Meligethes aeneus) is tipikus kártevője 
a repcének, de kártétele már nem a szárat vagy a levélzetet érinti, hanem a virágzatot. Betelepülése már 9-10 °C-os léghőmérsékletnél, általában március végén, április elején megkezdődik, ami magasabb hőmérsékleten gyorsan tömegessé válhat (6. kép). 


6. kép Repcefénybogarak a bimbók között

A kártevő pollenfogyasztó, így amikor ezt keresve berág a bimbóba, megsérti a bibét és a porzókat (7. kép), ezzel terméskötődési problémát, sőt a bimbók lehullását okozza. Az ellene történő védekezést mindenképpen a bimbós állapotra kell időzíteni, 
a legnagyobb kárt ekkor tudja okozni, a teljes virágzás időszakában a kártétel mértéke csökken. 

7. kép Repcefénybogár kártétele, megrágott, károsított virágbimbók

Ha a virágzás bármilyen ok miatt elhúzódna, a kártétel fokozódik, így ilyen esetben akár többszöri védekezésre is szükség lehet. Egyre gyakrabban figyelhető meg hazai viszonyok közepette is a kezelések – vélt, vagy valós – rossz hatékonysága, ami alapulhat a terjedőben lévő piretroidrezisztencián, de az időszakos tavaszi lehűlések miatti többlépcsős, elhúzódó betelepülésen is.
Már a becőképzés, becőnövekedés időszakának kártevői a repcebecő-ormányos (8. kép) (Ceutorhynchus assimilis), valamint a repcebecőszúnyog (Dasineura brassicae).

8. kép Repcebecő-ormányos táplálkozás közben

A két kártevő károsítása sok esetben együttesen jelentkezik, ugyanis a repcebecőszúnyog nőstényei előszeretettel használják tojásrakásra a becőormányos által szintén tojásrakási céllal a becőn rágott nyílásokat. Mindkét kártevő esetében a legnagyobb kártételt a becőkben fejlődő lárvák okozzák. A repcebecő-ormányos esetében a lárva a fejlődő magokat fogyasztja, míg a repcebecőszúnyog lárvái leginkább a becő falát károsítják. Mindkét kártétel a becők sárgulását, torzulását, korai felnyílását okozza, aminek következtében jelentős pergési veszteség érheti a repceállományt, és az esetleg betakarított, de károsított magoknál is minőségromlás következik be. 
A védekezés mindkét esetben a kifejlett egyedek ellen, valamint a tojásrakás megelőzésére irányul.

Az ez évi repcetermesztésünk szinte biztosan más lesz, mint az eddigiek. Nehezített pályán kell a gazdálkodóknak dolgozniuk, az egyetlen lehetőségük a repceállományok megóvására azok folyamatos ellenőrzése, a kártevők betelepülésének előrejelzése, az indokolt növényvédelmi beavatkozások időbeni elvégzése.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió