Veszélyes-e a kalcium-ciánamid?

A mésznitrogén néven műtrágyaként forgalmazott kalcium-ciánamid alkalmazásának korlátozását szeretné elérni a 2007-ben alapított Európai Vegyianyag-ügynökség (European Chemicals Agency, ECHA): az erről szóló konzultáció már lezajlott, s ez alapján az ECHA két bizottsága (Committee for Risk Assessment, RAC, illetve Committee for Socio-economic Analysis, SEAC) is egyaránt támogatja ezt a lépést. Az anyag alkalmazásának korlátozása jelenleg a folyamatban lévő ügyek között szerepel, így végleges döntésről még nincs szó, az eddigiek alapján azonban a jövőben minden valószínűség szerint szigorítani fogják a mésznitrogén műtrágyaként történő alkalmazásának feltételeit.

A szigorítási kísérlet oka, hogy az ECHA szakemberei szerint a vegyület olyan kockázatokhoz vezethet a műtrágyával felszórt talajok alatti felszíni vizekben, illetve magukban a talajokban, amelyek nem kontrollálhatóak megfelelő mértékben. A szennyezett talajvizek ugyan az alkalmazott modellek alapján nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre, mivel azonban a ciánamid endokrin disz­truptorként, vagyis a belső elválasztású mirigyek működését károsító, hormonális rendszerbe beavatkozó anyagként viselkedhet, a szakemberek szerint érdemes felülvizsgálni az emberi egészségre gyakorolt hatással kapcsolatos eddigi állításokat. Az ECHA – amennyiben valóban szigorítják majd a kalcium-ciánamid alkalmazását – 36 hónapot adna a mésznitrogén műtrágyák használatának visszaszorítására azzal a kivétellel, hogy zárt rendszerekben továbbra is rendelkezésre állna majd ez a műtrágyatípus.

A granulált formában árusított, lassú felszívódású trágyát jelenleg széleskörűen alkalmazzák az Európai Unió országaiban például a káposzta és a fejes saláta trágyázására (a becslések alapján mintegy 230 ezer hektárnyi területen, ami a művelésre alkalmas európai uniós földek körülbelül 0,2 százalékát teszi ki), és bár növényvédő szerként nem engedélyezett, a kalcium-ciánamid gyom- és növénykár­tevő-ellenes hatásait is leírták. Az Európai Unió országaiban jelenleg körülbelül 130 000 tonna kalcium-ciánamidot gyártanak évente, amiből nagyjából 53 000 tonna kerül a műtrágyákban történő felhasználásra.


Miért veszélyesek az endokrin diszruptorok?

Az endokrin diszruptorok közül az egyik legismertebb vegyület a biszfenol-A, amely az ösztrogén nevű női nemi hormon hatását utánozza. A főként polikarbonát műanyagok előállításához használt vegyületről férfiak esetében kimutatták, hogy összefüggés van a munkahelyi biszfenol-A-expozíció és a kedvezőtlen reproduktív kimenetelek – például elégtelen minőségű ondó, szexuális diszfunkció, a reproduktív hormonok metilációjának zavarai – között. Egy másik vizsgálatban nők esetében találtak további bizonyítékot arra, hogy a biszfenol-A megzavarja a hormonháztartást, és beszámoltak arról is, hogy kapcsolat lehet a biszfenol-A vérben mérhető koncentrációi és a vetélések között. Az Európai Unió 2016-ban döntött úgy, hogy 2020-tól kezdődően korlátozza a biszfenol-A alkalmazását a vásárlási bizonylatokhoz, tömegközlekedési és parkolójegyekhez használt hőpapírokban, valamint minden élelmiszer-csomagolásban, -tartályban és konyhai eszközben betiltotta a vegyület használatát.

A biszfenol-A-hoz hasonlóan az elmúlt években a ftalátokról is sokat olvashattunk: ezeket elsősorban műanyagok, például a polivinil-klorid (PVC) lágyítására, puhítására használják, de megtalálhatók beltéri burkolatokban, orvosi eszközökben, élelmiszerek csomagolásában, szigetelőanyagokban is. Korábban számos kozmetikumban, tisztítószerben is alkalmazták ezeket a vegyületeket a termékek színének és illatának tartósítására, az Európai Unióban azonban a legtöbb ftalátot ma már nem szabad kozmetikai termékekben, gyerekjátékokban és a biszfenol-A-hoz hasonlóan cumikban alkalmazni. A ftalátokat nagyobb mennyiségben szintén a termékenység és a nemzőképesség csökkenésével, valamint a máj károsodásával hozták összefüggésbe.

Az Egészségügyi Világszervezet egy korábbi, 2013-ban nyilvánosságra hozott, átfogó tanulmányában (State of the science of endocrine disrupting chemicals) olyan betegségekkel hozta összefüggésbe az endokrin diszruptorokat, mint a férfimeddőség, a rejtettheréjűség, az emlőrák, a prosztatarák, a pajzsmirigyrák, valamint a gyermeki idegrendszer fejlődésének zavarai és a figyelemzavaros-hiperaktív viselkedés. Állatkísérletes eredmények nyomán számos egyéb betegség kapcsán is felmerült a gyanú, hogy legalább részben ezek a vegyületek állnak például a cukorbetegség, a fertőzésekkel szembeni csökkent védekezőképesség, 
a gyulladásos bélbetegségek vagy épp 
az Alzheimer- és a Parkinson-kór kialakulása mögött.

Az persze igaz, hogy a különféle betegségek megjelenéséért nem kizárólag a környezetünkben előforduló vegyületek okolhatóak – az átlagéletkor növekedése és az egészségtelen táplálkozás például szintén igen fontos faktorok –, az ok-okozati összefüggések feltárásához azonban a mostaninál pontosabb ismeretekre van szükségünk például az endokrin diszruptorokkal kapcsolatban is. Ez összesen körülbelül 800 vegyületet jelent, köztük 
a mésznitrogénben mostanáig széleskörűen alkalmazott kalcium-cianiddal.

Nem túlzottak az aggodalmak?

Arra gondolhatnánk, hogy talán túlzottak az endokrin diszruptorokkal kapcsolatos aggodalmak, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy egy összesen 43 000 férfin elvégzett spermiumszámlálásos vizsgálat adatai alapján a nyugati országokban élő férfiak milliliterenkénti hímivarsejtszáma 1973 és 2011 között évente 1,4 százalékkal, a spermamintánkénti spermiumszám pedig 1,6 százalékkal csökkent. Az említett vizsgálat (Independent and combined effects of diethylhexyl phthalate and polychlorinated biphenyl 153 on sperm quality in the human and dog; Scientific Reports volume 9, Article number: 3409) kiderítette, hogy a férfitermékenység csökkenésével egyértelműen két endokrin diszruptor vegyület hozható kapcsolatba: a dietil-hexil-ftalát (DEHP) és poliklórozott bifenil 153 (PB153). A vegyületek hímivarsejtekre gyakorolt hatását vizsgálva kiderült, hogy rontják a hímivarsejtek mozgékonyságát és töredezetté teszik a spermiumok örökítőanyagát.

A fentiek alapján – más vizsgálatok eredményeivel összhangban, amelyek bizonyították, hogy az edokrin diszruptorok egy részének magas szintje összefüggésben áll a teherbe esés alacsonyabb esélyével – teljesen indokoltnak tekinthetőek azok a lépések, amelyek igyekeznek csökkenteni az említett vegyületeknek való emberi kitettséget. Megjegyzendő azonban az is, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (United States Environmental Protection Agency, EPA) 2017-es, a kalcium-ciánamidra vonatkozó egészségügyi veszélyeket összesítő dokumentuma leírja: sem állatokban, sem pedig emberekben nem áll rendelkezésre a vegyület reproduktív vagy fejlődési hatásaival kapcsolatos információ, és ugyanez mondható el emberek esetében a daganatok kialakulásával kapcsolatos kockázatokról is. Az EPA emiatt nem sorolja a kalcium-ciánamidot a potencálisan rákkeltő (karcinogén) anyagok közé. Egy kétéves, kalcium-ciánamid-tartalmú étrenddel végzett vizsgálat egerekben sem mutatott ki semmilyen karcinogén hatást (National Toxicology Program (NTP). Bioassay of Calcium Cyanamide (CAS No. 156-62-7) for Possible Carcinogenicity. TR-163. 1979.).

Magyar 
eredmények

A kalcium-ciánamid alkalmazásának tervezett korlátozásával kapcsolatban több szakértőt is megkerestünk, azonban egyiküknek sem volt kellő információja az anyag endokrin diszruptor hatásaival kapcsolatban. Ebben a témában természetesen zajlanak magyar kutatások is, de nem műtrágyákkal, hanem például az intenzív állattartás következtében kikerülő természetes és mesterséges hormonhatású anyagok hatásaival kapcsolatban. Gubó Eduárd (Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár) a növénytermesztésben alkalmazott ösztrogénekről és ösztrogénhatású anyagokról készített összefoglaló tanulmányt, amelyben a következőket írja: „Irodalmi adatok alapján a hígtrágyával történő öntözés és intenzív állattartásból származó trágya termőföldre juttatása következtében a szteroidösztrogének, beleértve az ösztron E1, ösztradiol E2, ösztriol E3, valamint aszintetikus ösztrogén EE2, mindenütt jelen vannak a termőtalajban. A növények felhalmozhatják az ösztrogéneket gyökereikben és hajtásaikban, bekerülve a táplálékláncba akár hatást fejthetnek ki a humán egészségre.”

A szerzők azzal zárják az Agrokémia és talajtan című folyóirat 2019-es évfolyamában megjelent tanulmányukat, hogy a jövőre nézve fontos a különféle toxikológiai vizsgálatok elvégzése, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mezőgazdasági melléktermékek által kijuttatott hormonhatású anyagok mennyiségére és lehetséges hatásaira.

Szerző: AgrárUnió