napraforgó

Speciális napraforgóhibridek

Értékesebb zsírsavösszetétel, 
hatékonyabb gyomirtás

Magyarország az elmúlt években a napraforgó-termesztésben „nagyhatalomnak” számító országok élvonalába került, ám a termésátlagok további növelése csupán a hibridek igényeinek és a technológiai specifikumoknak megfelelő agrotechnika alkalmazásával válhat realitássá.

A hazai szántóföldi növénytermesztés termőterületi struktúrájában az elmúlt években jelentős változások következtek be. 
A legnagyobb termőterületű gabona­fé­­­­lék területe csökkent, míg az olajnövé­nyek vetésterülete növekedett. A napra­forgó vetésterülete 2017-ben volt a leg­­­­­­­nagyobb (elérte a 700 ezer hektárt), azonban az elmúlt két évben termőterület-csökkenés következett be. A napraforgó-termésátlagok ezzel szemben az elmúlt három évben 2,9-3,0 t/ha között alakultak. A kiemelkedő nagyságú országos termésátlagok és a kedvező termésstabili­tás az okszerű termesztéstechnológia al­­­­kalmazásának, valamint 
a kiváló teljesí­tményű és alkalmazkodóképességű bio­­lógiai alapoknak köszönhetőek. A ne­­­­mesítővállalatok teljesítményorientált napraforgóhibridjei azonban új kihívások elé állítják a termelésben dolgozó szakembereket. A napraforgó-ágazat agrotechnikai intenzitási szintjének növekedése jól megfigyelhető a hibridportfólió megoszlásában. 2019-ben a Nemzeti Fajtajegyzékben 49 genotípus szerepel, melyek 82%-a intenzív vagy átlagos agrotechnika alkalmazását igényli, és csupán 
a hibridek 18%-a extenzív ráfordításigényű. A kilencvenes évek közepén ezzel szemben az intenzív agrotechnikai igényű hibridek aránya csupán 13% volt (1. ábra).

snapratabl

A változás a napraforgóhibrid-port­fó­lióban azonban nemcsak a köztermesztésben szereplő biológiai alapok intenzitási szintjénél figyelhető meg. A feldolgozóipar igényeihez való adaptáció, valamint a növényi olajok felhasználhatóságának bővülése következtében több új nemesítési irányvonal is megjelent, melyek eltérő agrotechnikai igénnyel rendelkeznek a hagyományos napraforgóhibridekhez képest. Ezek ismerete kardinális a speciális tulajdonságokkal rendelkező nap­ra­forgóhibridek termesztése során.

A specializált technológiai igényű nap­­raforgó-genotípusok nemesítésében el­­sősorban a gyomirtó szerekkel szembeni rezisztencia és a zsírsavösszetétel módosítása hangsúlyos. Az elmúlt évtizedben a speciális nemesítésű csoportok hibridszámában jelentős mennyiségi változás következett be. Egyre nő azoknak 
a napraforgóhibrideknek a száma, amelyek speciális növényvédelmi tulajdonsággal vagy olajösszetétellel rendelkeznek. A hibridek közül számos genotípus kapcsoltan két speciális tulajdonsággal is rendelkezik.

Speciális zsírsavösszetétel

A napraforgó-genotípusok nemesítésében a legújabb irányzatot az agrotechnika fejlesztése mellett a feldolgozóipar igényeinek való megfeleltetés alkotja, és ezen belül az olajtartalom növelése és 
a zsírsavösszetétel módosítása a fő nemesítési cél. A magas olajsavtartalmú hibridek több eltérő olajsavtartalmú csoportra kü­­­­­­­­löníthetőek el. A ténylegesen magas olajsavtartalmú hibridek olajsavtartal­ma minimum 80%, azonban az új HO- napraforgóhibridek esetében az olajsavtartalom eléri vagy meghaladja a 90%-ot.

A magas olajsavtartalmú napraforgó nemesítése során jelenleg a genetikailag stabil (domináns öröklődés során kialakuló tulajdonság) hibridek előállítása történik. A genetikailag stabil hibrideknél, melyeknél az olajsavtartalom magas, és 
a tulajdonság dominánsan öröklődik, izolációs távolság nélkül, keresztbeporzás esetén sincs jelentős különbség a növények olajsavtartalma között. (2. ábra)

snapragraf

A magas olajsavtartalmú napraforgó­hibridek hőstabilitása kedvezőbb, ezért sokkal jobb sütési tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a linolsavas hibridek, valamint hidegen sajtolt olajuk kedvezőbb salátadresszingek készítésére. A HO hibridek olajának olajösszetétele biodízel előállítására is alkalmasabb.


A HO-hibridek 
agrotechnikai sajátosságai

A magas olajsavtartalmú hibrideknél a ter­­­mesztéstechnológia közel azonos a hagyományos hibridekével, azonban a legmagasabb színvonalú agronómiai rendszer kialakítása szükséges. A túl korai, alacsony hőmérsékletű talajba történő vetés kerülendő, a vetésidő-optimumok betartása fontos technológiai elem. A magas olajsavas genotípusok optimális vetésideje április közepe-vége, mivel ebben az esetben nagyobb a va­­­lószínűsége, hogy a növény generatív fenofázisaiban magasabb átlaghőmérséklettel lehet számolni, ami az olajsavszintézis szempontjából rendkívül fontos.

Kardinális szerepe van a harmonikus tápanyagellátásnak is, a makro- (NPK) és mikroelemek vonatkozásában egyaránt. A magas olajsavtartalom és az in­­­­­­­­­­­tenzív olajbeépülés fokozása érdeké­ben kiemelten kell figyelni a megfelelő kén- és bórellátottság biztosítására. A Diaporthe helianthi és Sclerotinia sclerotiorum elleni intenzív védekezés elsődleges, mert a magas olajsavtartalmú napraforgóhibridek egy részének ellenállósága nem minden esetben éri el 
a leg­­jobb linolsavas hibridek ellenállóságát. 
A kártevők betelepülése általában a ma­­gas olajsavas hibridek állományaiban kezdődik, ezért a folyamatos monitoring és szükség esetén az ellenük való hatékony védelem elsődleges.

Gyomirtószer-rezisztencia

A napraforgó növényvédelmében a jó gyom­­­­­­­irtás meghatározó szerepet játszik. A napraforgó vegyszeres gyomirtásában az elmúlt évtizedben gyorsan az agrotechnika szerves részévé vált a gyomirtószer-rezisztens napraforgóhibridek esetében alkalmazható, a DuPont és a Pioneer közös fejlesztésének eredmé­nye­­­­ként létrejött Express™-toleráns nap­­­­­ra­­forgó-gyomirtási technológia (ExpressSun), valamint a BASF és Syngenta által 2005-ben bevezetett Clearfield technológia. Az így előállított napraforgóhibridekkel genetikai modifikáció nélkül megoldhatóak a napraforgó-agrotechnikában jelentkező gyomirtási problémák, ugyanis ezeknek a technológiáknak köszönhetően lehetővé válik a napraforgó-állományban megjelenő gyomnövények hatékony, időjárástól független posztemergens irtása is. A technológia hatékony megoldást jelenthet a parlagfű és a kétszikű gyomnövények irtásában, azonban csak gyomirtószer-reszisztenciával rendelkező hibrideknél alkalmazható. Hagyományos hibridek esetében a kezelés az állomány pusztulását idézi elő. A hagyományos nemesítési eredmények között nagy jelentőségű a gyomir­tószer-rezisztencia nemesítésében a Clear­­­field Plus technológia létrehozása. Az ezzel a módszerrel létrehozott nap­raforgóhibridek a BASF által 2015-ben engedélyezett Pulsar Plus gyomirtó szerre rezisztensek, amely 
az egyszikű és kétszikű gyomok irtásában egyaránt jobb hatékonyságú, mint 
a Clearfield technológiában alkalmazható Pulsar 40 SL gyomirtó szer.

Az első generációs Clearfield-napra­forgóhibridek a Clearfield Plus technoló­giában azonban nem használhatók. A Clearfield Plus-hibridek a napraforgó-árvakelés elleni védekezésben is előrelépést jelentenek, mivel a szulfonil-karbamid hatóanyagokkal szemben nincs ellenállóságuk, ezért árvakelésük a ha­­gyományos gyomirtási technológiájú nap­­­raforgóhibridekhez hasonlóan irtható. Jelentős előrelépés a Clearfield Plus technológiában a Clearfield technológiához képest, hogy a parlagfűirtás hatékonysága is fokozódik az időben végzett gyomirtás esetén. A Clearfield Plus napraforgóhibrideknél a sárgulás (yellow flash) nem jelentkezik, azonban a világosabb színű hibrideknél jelentkezhet mérsékelt világosodás, ami terméscsökkenést és növekedési zavarokat nem okoz.

Köszönetnyilvánítás:

A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.”

Dr. Szabó András
adjunktus
Dr. Dóka Lajos Fülöp
adjunktus
Dr. Szabó Éva
adjunktus

Tags: napraforgó, gyomirtás, gyomirtó szer, napraforgóhibrid, zsírsav

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom