Kiszolgáltatottságra szerződve – A MOSZ a termelők későn (vagy soha nem) megkapott fizetségéről

Nagyon sokan tapasztalták meg ezt az elkeserítő érzést, vergődve a kiszolgáltatottság csapdájában. Hiába kötöttek írásba foglalt szerződéseket, hiába jártak el a legnagyobb gondossággal, végül vagy nem jutottak hozzá a termékeik ellenértékéhez, vagy csak – minden törvényi határidőt átlépve – rendkívül megkésve.

Tenni kellene valamit

Régóta gondot jelent, hogy a termelők nem kapnak elégséges védelmet a szerződéses kapcsolataikban. Ez megnyilvánul a mindennapokban is – többek között a késedelmes fizetésekben –, de abban is, hogy egy-egy feldolgozó, kereskedő cég csődje rendszerint sok-sok termelőt ránt magával. Miért kell, hogy ez így legyen? Miért nincsenek olyan törvényi garanciák, amelyek biztosítják, hogy a leszállított termékeket határidőre ki is fizessék a termelőnek? Az állam miért nem tartatja be azokat az egyébként létező szabályokat, amik csökkenthetnék a termelők kiszolgáltatottságát? Hiába írják elő a 30 napos fizetési határidőt, ha nem kényszerítik ki a betartását, hiába van késedelmi kamat, ha annak mértéke nem bír elrettentő erővel, hiába kötnek szerződést a termelők, ha annak feltételeit a felvásárlók „rugalmasan” alakíthatják. Az állam tétlenül nézni, hogy a termelőket büntetlenül kizsebeljék, néha enyhíti ugyan a termelők veszteségét, de nem hajlandó a probléma gyökerét kezelni.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) konkrét javaslatokat dolgozott ki részben a meglévő szabályok „termelőbarátabbá” tételére, részben pedig az előírások betartatásának kikényszerítésére. Ez olyan közös ügy, amelynek rendezése minden termelő számára egyaránt fontos. Javaslatainkat széles szakmai körben (társ-érdekképviseletek, terméktanácsok stb.), és a döntéshozók, befolyásolók (parlamenti pártok, illetékes miniszterek stb.) előtt is ismertettük. Ennek ellenére mind ez idáig semmi nem történt. Hiba lenne addig várni a cselekvéssel, míg újabb termelők tömegei veszítik el gyakorlatilag mindenüket.

A MOSZ javaslatai

— 
 Magyarországon a szerződések tartalmazzák ugyan a 30 napos fizetési határidőt, de a gyakorlatban sok esetben ez nem 30 napot jelent. A tejbeszállításnál például a tárgyhót követő hó utolsó napjáig történő fizetés esetén (a havi mennyiséget egy összegben számlázzák a tárgyhót követő hónapban) az első napon beszállított tej ellenértékét gyakorlatilag 60 nap múlva fizetik ki. Az ellenérték kifizetése az áru átvételétől számított harminc napot akkor nem haladhatja meg, ha a helyesen kiállított számlát a feldolgozónak, illetve felvásárlónak az átvételt követő tizenöt napon belül átadják. Itt csak teljes havi mennyiség után adják át a számlát. Javasoljuk a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényben előírni, hogy a termelő kérésére a felvásárló/feldolgozó köteles legyen biztosítani a kéthetes elszámolás lehetőségét.
— 
 A tejtermelők igen nagy hányada nem tudja előre, hogy az adott hónapban milyen áron szállítja a tejet, a tárgyhó közepén vagy akár csak a tárgyhót követő hónap közepén értesül a felvásárlási árról. Javasoljuk a 2015. évi XCVII. törvényben előírni, hogy a nyers tej értékesítésekor a szerződés vagy meghatározott időszakra szóló, előre rögzített fix árat tartalmazzon, vagy csak olyan ármeghatározási mó--dot (árképletet) lehessen alkalmazni, amely a termelő és feldolgozó (felvásárló) együttes megállapodásán alapul. Ha az árképlet lehetővé teszi, a feldolgozónak (felvásárlónak) a tárgyhó első napján tájékoztatnia kell a termelőt az adott havi átvételi árról.

— 
 A sertésfelvásárlási árak alakításában a nagyobb felvásárlóknál a minősítésnek van szerepe, de a piaci helyzet alapján a felvásárlók egy része gyakran alkalmaz a minősítés eredményétől független felvásárlási árakat is. 
A sertéságazatban gyakori az „alternatív árképzés”, a minősítési eredmények alakításával, a különböző levonásokkal (kobzás, elhullás stb.) az árképlet módosítása nélkül is lehetőség van a felvásárlási árak csökkentésére. A minősítés eredménye sok esetben vitatható, arról a termelő csak utólag értesül. Javasoljuk megteremteni az azonnali – online – termelői nyomon követhetőség jogszabályi és technikai feltételeit. Biztosítani kell, hogy a termelő személyesen is jelen lehessen a minősítésnél (mintavétel, értékelés).

A fizetési határidők betartása nincs kikényszerítve, példa erre a húsipari csődöknél 60-70 napos kinnlevőséggel benn ragadt termelők esete. A termelők kiszolgáltatottak, a szerződéstől való elállási jogukkal – a szűk mozgástér miatt – csak kevesen élnek. Javasoljuk, hogy nyugat-európai mintára a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről a termelői és szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényben alkossanak egy, a fizetési fegyelem megsértése esetén alkalmazandó, elrettentő erejű büntetési tételt. A fizetési határidők betartását kiemelten kell ellenőrizni, hogy elkerülhetőek legyenek a tapasztalt visszásságok.

A késedelmes fizetés esetén fizetendő késedelmi kamat (jegybanki alapkamat kétszerese) nem bír kényszerítő erővel, a jegybanki alapkamat alacsony szintje miatt – jelenleg 0,9% – a felvásárlók a banki hiteleknél is lényegesen olcsóbban képesek a likviditásukat biztosítani a késedelmes fizetéssel. Javasoljuk a 2015. évi XCVII. törvény módosítását oly módon, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése esetén a szerződésben kikötött késedelmi kamat minimális nagysága 10% legyen. Emellett érvényre kell juttatni azt a hatályos jogszabályi rendelkezést, amely szerint a termelő és a feldolgozó, illetve a felvásárló közötti adásvételi szerződésnek tartalmaznia kell a késedelmes fizetés esetére a fizetésre kötelezettnek a pénzforgalmi szolgáltatójának adott, a termék ellenértékére és az azután fizetendő késedelmi kamatra vonatkozó beszedési megbízás teljesítésére irányuló hozzájárulását, felhatalmazó nyilatkozatát.
A NÉBIH-nek kiemelt figyelmet kell fordítania a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának ellenőrzésére, mivel ennek be nem tartása egyes közvetlenül beszállított termékeknél direktben, más termékeknél pedig közvetve befolyásolja a felvásárlási árakat.

Az áfatörvény a jelenlegi szabályozással ellentétben egyértelműen határozza meg, mi minősül közösségen belüli termékértékesítésnek. Szükséges, hogy a termelők és kereskedők szerződéses kapcsolataiaban a felelősségi viszony az ilyen ügyleteknél tisztázva legyen.

Szerző: Mezőgazdasági Termelők 
és Szövetkezők Országos Szövetsége