„A TALAJ ÉLETE” – Amit egy szelvény el tud mondani magáról

Február végén adtunk hír arról, hogy nagyszabású, országos eseményre kerül sor, amely célja a talaj életének és szerkezetének bemutatása, ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire sérülékeny az egyik legfontosabb élettér, mint a mezőgazdaság létfontosságú alapja. Magazinunk az egyik gödöllői helyszínre, az egykori csónakázótó helyén lévő Alsó-parkba látogatott el, ahová a közeli, Gödöllői Református Líceum Gimnázium diákjai is szép számmal érkeztek, kísérőtanáraikkal.

Izgalmas felfedezések másfél méteres mélységig

Veszélyben a földi élet egyik alapja

A talaj a földkéreg legfelső része, amely a növényeknek biztosít tápanyagot és vizet. Napjainkban az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés mellett a termőtalajok állapota, a túlhasználtságból adódó tápanyag-kimerülés, a túlzott vegyszerhasználat és mélységi művelés. Jellemzően ezek okozzák a talaj élővilágának és a termő humuszréteg pusztulását, pontosabban terméketlen réteggé történő átalakulását. Megszűnik a humifikáció, vagyis a humuszképződés.

Továbbá, az ember újabb és újabb élettereinek és az ipar rohamos terjeszkedésének eredményeképpen beépítésre kerülnek akár a legjobb minőségű termőföldek is, amelyek ettől kezdve teljesen értéktelenné és élettelenné válnak, mert az épületek, építmények és utak alatt megszűnik az élet is, a talaj teljesen terméketlenné válik és azokon a területeken nincs természetes vízelvezető és vízmegtartó képessége sem.

A napelem-parkok kialakítása is vitatéma, mert csak a drágább, a talajtól jóval magasabban telepített, úgynevezett, „agrovoltikus” gazdálkodásnak megfelelő rendszerek esetén marad használható a talaj. Ugyanakkor a lehulló csapadékot bármelyik változat egy-egy sávra koncentrálja.

Magyarországon csak az éves csapadékból származó vízmennyiség 30-35 köbkilométer, amelynek 60-70 százalékát, a talaj felső 1 métere képes lenne eltárolni, leginkább növényzettel borítva, s egyben gátolva a talajeróziót is!

A humuszosodás a talajra jellemző szervesanyag kialakulása is összefüggésben van a talajra jutó szervesanyag átalakulásával, majd bomlásával. A humuszképződést befolyásoló tényezők a talajra és a talajba jutó szervesanyag mennyisége, annak minősége és eloszlása, a bomlásának és átalakulásnak feltételei és a talajképző üledék összetétele. A talajra és a talajba jutó szervesanyag jellege, a területen élő növénytársulástól, mennyiségétől, de főként a biomassza fajlagos tömegétől függ, ami földrajzi területenként eltérő.

Meglepő tény, hogy egyetlen centiméter termékeny humuszréteg kialakulásához minimum 500 évre van szükség, amelyet mai technikával percek alatt tönkre lehet tenni. Ma Magyarországon az átlagos humuszvastagság kb. 24-30 cm között van, ami csak elsőre tűnik soknak, de egykoron a jó minőségű mezőségi talajokon ez elérte a 80 centimétert is!

Az Egyesült Államok középső részének nagyarányú és mélyszántásos művelését az 1920-as évek elején kezdték meg a farmerek, hogy a száraz füves területeken virágzó mezőgazdaságot teremtsenek. Kiirtották a mélyen gyökerező fűféléket, ennek következményeként nem volt, ami megkösse a talajt és csapadékot. A kedvezőtlen aszályos időjárás és a hiányos ismeretek miatt mintegy 8 éven át tartott az 1930-as években a mezőgazdaság egyik történelmi sötét időszaka, földönfutóvá vált gazdatársadalommal és óriási porviharokkal, amelyek nemcsak elérték a nagyvárosokat is, de becslések szerint helyenként 1,5-2 méter talajt hordtak el a szélviharok az évek során.

Nálunk is teljesen hasonló esemény játszódott le – csak sokkal kisebb léptékben – 2023. március 11-én, és vezetett tömegkarambolhoz az M1-es autópályán.

Ez csak két példa, milyen drasztikus következményekkel kell szembenéznünk a nem kellően körültekintő gazdálkodás következményeként.

Feltétlenül meg kell még említeni a talaj óriási szénmegkötő képességét, amely azért lényeges, mert ha minél többet bolygatjuk – és most ne csak a mezőgazdasági műveletekre gondoljunk, hanem akár az építkezésekre vagy külszíni bányászatra is – akkor a felszínre kerülő talajrétegekben lévő szén közvetlen kapcsolatba kerül a légköri oxigénnel és jelentős mennyiségű széndioxid kerül a légkörbe!

A fentiek kapcsán már másképp tekinthetünk az úgynevezett takarónövények szerepére is.

A vizsgált talajszelvény

Vizsgálatok, akár saját kertben is

A talajok szerkezete és rétegei változatosak, amelyek jellemzően földtörténeti időkben mérhető időtávlatokban alakultak ki, de természetesen a néhány évtizedes vagy pár száz éves folyamatok és emberi tevékenységek szintén befolyásolják, mint például tavak vagy holtágak kiszáradása, folyókanyarulatok átvágása, stb.

A program egyik célja az volt, hogy az érdeklődők megismerkedjenek a talajvizsgálatok egyszerű, akár az otthoni kertben is elvégezhető módszereivel is. A vizsgálatok eredményei alapján célszerű meghatározni a tápanyag-utánpótlást vagy akár a termesztendő növénykultúrát, hogy mely növények számára előnyös az adott földterület.

- A talajt nemcsak mi munkáljuk, hanem kisebb nagyobb élőlények tömege, amelyek időjárástól, évszaktól függően, fel-le mozgásukkal igen intenzíven át tudják keverni a talajt.

- A talaj színe a minőségére és összetételére egyaránt utal, amelyhez a Munsell-féle talajszínskála szintén használatos, a talajszelvény vizsgálata során. Ezt légszáraz és nedves állapotban egyaránt el kell végezni.

- A talaj vizsgálatának kiemelt szerepe van a vízmegkötő képesség megállapításához is, mert ez alapján célszerű vízgazdálkodási (öntözési) tervet készíteni, amely szintén fontos eleme a környezetbarát és költséghatékony gazdálkodási módszernek.

- A talajoknak van úgynevezett tápanyag-pufferképessége, ami a talajkolloidok mennyiségével arányosan növekszik. Az agyagos talajok, tőzeges talajok puffer kapacitása jó. A humuszban gazdag, csernozjom talajok puffer-képessége kiváló, míg a homoktalajoknak a legrosszabb. A talajok kémhatását, pH értékét egyszerűen, az erre a célra szolgáló, kereskedelemben kapható lakmuszpapírral, annak elszíneződésével mérhető.

Egyszerű, otthon is elvégezhető talajvizsgálati módszerek

Ésszerű talajhasználat

A műtrágyázás is vitatéma napjainkban, amely valójában nem lenne rossz és fontos annak összetétele, de leginkább a kijuttatás mértékével van probléma. A természetes tápanyag-utánpótlás lenne a legjobb, amely nagy földterületeken a növénymaradványok helyi mulcsozásával, bedolgozásával biztosítható.

A talajjal kapcsolatban valószínű kevesen sejtik, hogy a világ egyik leggazdagabb élővilágával rendelkezik: egy teáskanálnyi egészséges földben több élőlény van, mint ahány ember él a Földön. Természetesen itt most a mikroszkopikus élőlényekre kell gondolni, amelyek egyben a talajbiológia kulcsszereplői is, a már látható és akár kézzelfogható más élőlényekkel együtt. Az előbbiek fő élettere azonban a gyökérzóna, amely a termőréteget is megköti.

A talaj fizikai-, kémiai- és biológiai közeg is egyben, ami növényvédelmi szempontból kiemelt fontosságú. A talaj ugyanakkor a legtöbb fertőzés kiindulási helye, mert a gyommagtartalom a gyomosodás mértékét befolyásolja, a legtöbb kórokozó a talajból kiindulva fertőz és a kártevők számottevő része szintén a talajban él, vagy itt is telel át.

Amint tapasztalható, az éghajlat globális melegedése nálunk is csak kedvez a trópusi-, szubtrópusi gombakórokozók megjelenésének és terjedésének. Ezek a kórokozók szintén a talajban élnek és onnan fertőzik meg a növényeket.

Ezért fontos az egészséges, tápanyagban gazdag, termőképes talaj megőrzése, ami a környezetbarát mezőgazdaság alapja és a következő generációk élettere, megmaradása létkérdés több száz éves időtávlatban is. Ezért szakítani kell a több esetben megszokott rossz, káros műveléssel, de számos más emberi tevékenységgel is.

Bármerre is fejlődik tovább a talajelemzés, a precíziós gazdálkodás és agrárrobotika, életképes talaj nélkül nemcsak a mindennapi élelmünk, megélhetésünk kerül veszélybe, de életterünket is elveszíthetjük.

Összefoglalva a másfél órás programot, nagyon tartalmas és gazdag ismeretekre tehettek szert a résztvevők.