TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 64.203,61 Ft (tonna)
Napraforgómag: 140.553,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 60.021,85 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 55.089,02 Ft (tonna)
Repcemag: 159.621,06 Ft (tonna)
Full-fat szója: 210.961,02 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 647 Ft
Benzin ára: 650 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 395,06
USD: 371,09
CHF: 408,46
GBP: 461,67
Hirdetés
Bealkonyult… – …avagy a növényvédő állomások kálváriája és hattyúdala

Bealkonyult… – …avagy a növényvédő állomások kálváriája és hattyúdala

Növényvédelem - 2016.01.15

2014. szeptember 16-án ünnepelték a növényvédelmi szolgálatok a növényvédelmi igazgatóság fennállásának 60. évfordulóját. Az ünnepi beszédek azonban sejteni engedték, hogy a növényvédő állomások ideje „lejárt”. A folyamat a rendszerváltáskor kezdődött: a növény-egészségügyi szakigazgatást megkezdték „lebontani” a politikus „stratégák”, 2015 májusára pedig a növényvédelmi szakigazgatást szétverték. Ennek egyik eredménye: az uniós csatlakozást követően az áru szabad áramlása a kártevőkkel, kórokozókkal és a szermaradványokkal együtt.


Kezdjük azonban az elején, miként indult el a védekezés, mi indokolta a növényvédő állomások létrejöttét. 1760-ban Debrecen Város Szenátusa adja ki az első magyar nyelvű, kézzel írott felhívást a hernyófészkek megsemmisítéséről. 1848-ból az első felelős magyar kormány miniszterének tavaszi átiratát ismerhetjük meg az 1847-ben feltárt sáskatojásrakó helyek megsemmisítéséről, tehát Magyarországon 1848-ban már volt államilag szervezett előrejelzés. 1894-ben jelent meg I. Ferenc József XII. törvénycikke „A mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről”.
Az I. világháború után szakemberek javasolják önálló növény-egészségügyi szervezet létrehozását, felvetik, hogy szükség lenne felsőfokú növényvédelmi szakemberek képzésére, valamint szükségesnek tartják a „növényorvos” elnevezés használatát. 1932-ben a 49.000/1932. FM-rendelet létrehozza a Magyar Növényvédelmi Szolgálatot, a növényvédelmi igazgatási rendszer első szervezetét (1936). A második világháború és az azt követő évek súlyos gondokat okoznak a nem kielégítő védekezések miatt. Magyarországon nem honos károsítók jelennek meg és okoznak gradációt.

Bealkonyult… – …avagy a növényvédő állomások kálváriája és hattyúdala

Megyei állomások
1954-ben megalakul a tizenhét megyei növényvédő állomás. 1958-ban elkezdődik a növényvédelmi alap-, közép- és felsőfokú képzés. 1959-ben kinevezik az FM Növényvédelmi Szolgálatának vezetésére Nagy Bálintot, aki meghatározó vezetője volt a növényvédelemnek, majd az agrokémiának. 1983-ban mentették őt fel, ez volt a növényvédelem első gyásznapja. Innentől kezdve megtorpannak a világhírű fejlesztések.
Az 1988. évi II. tvr. létrehozza a növényvédő szerek besorolásában a három kategóriát. 1989-ben egy szakmaiatlan döntés értelmében kettéválik a szervezet hatósági állomásokra és növényvédelmi szolgálatokra. A nyolcvanas években még mintegy 2500 fővel működő növényvédelmi hálózat a rendszerváltást nagy vérveszteséggel élte túl, de 2002-ig stabilizálta helyzetét.
1996-ban volt a növényvédelem második gyásznapja. Összevonják a Növényvédelmi, Állat-egészségügyi és Földművelésügyi Igazgatás pénzügyi területét a megyékben. Ez az első csapás az állomások önállóságára. 2000-ben megjelenik a 2000. évi XXXV. tv. a növényvédelemről, majd 2001-ben az intézményrendszer neve Növény- és Talajvédelmi Szolgálat. A 2003-tól induló sorozatos megszorítások az országos hálózat kapacitását 700 fő alá vitték, ami a szakmai feladatok ellátásának nagy részét lehetetlenné tette.
Megszűnő önállóság
2004-ben az EU-csatlakozással új helyzet állt elő: meg kellett szüntetni a tagorszá-gok közötti, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó növény-egészségügyi vizsgálatokat, mivel az „áruk szabad áramlása” ezt nem tette lehetővé, valamint harmonizálni kellett a növény-egészségügyi rendszerünket, erősen „lazítva” a szigorú növényvédelmi szabályozásunkon. Az intézkedések felmérhetetlen károkat okoztak, világos, hogy az EU-szabályozás alapvető reformokra szorul.
2007-től a növényvédelmi hálózatot beolvasztották a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba (MGSZH). Az 1954-es megalakulás óta először szűnik meg az intézményrendszer önállósága. Szakmaiatlan döntések sora követi egymást. Hatályba lép a 2008. évi XLVI. tv. az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről, és ezzel megszűnik a növényvédelmi törvény. A minisztériumban az állat-egészségügyi főosztályi szintről helyettes államtitkári szintre kerül az élelmiszerlánc felügyelete, a növényvédelem pedig főosztályi szintről osztályszintre „süllyedt”, a mellérendelt viszony alárendelt helyzetté változott.
2010-ben a minisztériumi átalakítás során a növény- és talajvédelmi szakmai feladatokat már államtitkári rangban az országos főállatorvos(!) felügyeli. 2011-től az addig egységes hálózatból a megyei növényvédő állomások a kormányhivatalok alá kerültek, soha nem látott hanyatlásnak indulva, míg a szakmai irányító szerv, a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság az MGSZH-ban maradt. Újabb szakmaiatlanság: az intézményrendszer számára teljesen idegen a kormányhivatali struktúra. A növény- és talajvédelmi tevékenység nem „hivatali munka”, hanem a mezőgazdasági területeken végrehajtott kontrolláló, ellenőrző feladat.
2012-ben újabb létszámleépítés történt, így 2003-tól a növény- és talajvédelmi hatóság létszáma kevesebb mint felére zsugorodott. Az MGSZH átalakul Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallá. Bevezetik a felügyeleti díjat, megváltozik a légi növényvédelmi szabályozás, követhetetlen a folyamatos EU-s jogszabályváltozás utáni „kullogás”.
Az eddig leírtakból látható, hogy a növény- és talajvédelem összevonása az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési részlegekkel, illetve azok alárendelése nem járt egyértelmű előnyökkel, tevékenységük funkcionálisan továbbra is elkülönül, feladatmegosztásra, helyettesíthetőségre nincs lehetőség.
Összefoglalva az elmúlt évek történetét: megalakulását követően a növényvédelmi szolgálat (igazgatás 1954–2015) hosszú éveken át védte határainkat, előrejelzési rendszere példaértékű volt. Magas színvonalú laborháttere a rendszerváltást követően mellőzötté vált, eltűnt. A határellenőrzések megszűnésével a karantén- és veszélyes károsítók terjedése felgyorsult. Megsokszorozódott a gazdaságok száma, lecsökkent a birtokméret, aminek következtében a növényvédelem képzetlen emberek kezébe is került. A szakmaiság az uniós jogszabályok útvesztőjének lett alárendelve, a forrásokat megvonták, a még meglévő szakembereknek pedig kevés lehetőségük maradt.
2015-ben minden korábbinál súlyosabb strukturális átalakulás következett be. Új szervezet jött létre megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági, növény- és talajvédelmi főosztály, növény- és talajvédelmi osztály néven. A főosztály vezetője legtöbbször a volt kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatóság igazgatója (főállatorvosa) lett. A volt igazgatókat visszasorolták, helyenként pedig más, a tűzhöz közel álló felügyelők kerültek osztályvezetői székbe. A közigazgatási reform legutolsó integrációs lépése végképp elvágta a köldökzsinórt a NÉBIH és a volt gigaszervezet, egy erőtlen osztályává törpült növényvédelmi igazgatási szerv között. A szakemberek menekültek a bizonytalanság elől. A kormányhivatalok nagyon szigorú pénzügyi racionalizálást hajtanak végre, a növény- és talajvédelem szakmai érveivel sokszor ellentétesen, a felügyelői létszám pedig folyamatosan csökken.
A magyar agrárium alappillérét a talajművelés és a növénytermesztés adja. A biztonságos, szabályozott, környezetkímélő és egészségtudatos gazdálkodás garanciáját csak a multidiszciplináris növény- és talajvédelem képes biztosítani, ennek szakigazgatási megfelelői a növény- és talajvédelmi szolgálatok, amelyek most szertefoszlani látszanak.
Mit lehetne tenni?
Ha igaz a kormányzati állítás, hogy az agrárium lehet az egyik potenciális kitörési pont, akkor megyénként növényvédelmi szolgálatokat kell létrehozni, hogy a felderítési és identifikációs munkát a kor igényeihez lehessen igazítani. Nélkülözhetetlen lenne a takarmányok, élelmiszer-alapanyagok, zöldség-gyümölcsök szermaradvány-vizsgálata, ezért decentralizálni szükséges, azaz megyénként újra felállítani a vizsgáló laboratóriumokat. Hatékonyabb és árukövetőbb lenne a felderítés a friss zöldségek-gyümölcsök ellenőrzésével. Az új növényi károsítók és kártevők azonosításához is jól felszerelt laboratóriumra és szakemberekre van szükség. Ugyancsak szükség van a Fitoplazma-vizsgáló Állomásra és újból be kell indítani a méh- és vadtoxikológiai laborokat is. A gyombiológiai változásokhoz alkalmazkodást csak a herbicidekkel folytatott folyamatos kísérletekkel, hatékonyságuk ellenőrzésével lehet megoldani, ehhez pedig gyombiológusra van szükség.
Ha a felsoroltakat az állam nem tudja vagy nem akarja megoldani, akkor a növényorvosi kamara hatáskörébe kell utalni, megfelelő állami támogatás mellett. Ez adna lehetőséget az integrált növényvédelmet végrehajtó gazdákat segítő növényvédelmi előrejelzés magasabb szintre emeléséhez is.
Újjá kell éleszteni a magyar növényvédelmi szolgálatot, hogy az élelmiszer-biztonság valós tartalmat kapjon, és ne csak az állati és élelmiszer-ipari termékekben nyilvánuljon meg, hanem a talaj-, és növényvédelem biztonságában is. Bízom benne, hogy a kormányzati politika felismeri a probléma komolyságát és a magyar nép érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.

A cikk hosszabb változata itt olvasható>>




Szerző: dr. Kiss László növényvédelmi szakmérnök

Címkék:
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Winelabel.hu: a digitális tápértékjelölési rendszer

Bevezetésre kerül a digitális tápértékjelölési rendszer a magyar borászati termékek esetében