TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 63.738,05 Ft (tonna)
Napraforgómag: 139.787,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 57.469,20 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 52.667,06 Ft (tonna)
Repcemag: 154.021,93 Ft (tonna)
Full-fat szója: 209.053,63 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 648 Ft
Benzin ára: 638 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 394,87
USD: 364,71
CHF: 402,86
GBP: 460,48
Hirdetés
XI. Növényorvos nap – Szigorodó szabályok – szűkülő peszticid választék

XI. Növényorvos nap – Szigorodó szabályok – szűkülő peszticid választék

Növényvédelem - 2016.11.25

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara 11. alkalommal rendezte meg szokásos őszi nagyszabású rendezvényét a Növényorvos Napot. A tanácskozásnak ezúttal új helyszín, a Szent István Egyetem gödöllői campusa adott otthont, ahol az ország minden tájáról érkező szakemberek számos érdekes információval gazdagodhattak.

A szakmapolitika és szakigazgatás képviselői közül dr. Nagy István államtitkár, miniszter helyettes (FM), Szalkai Gábor főosztályvezető helyettes (FM) és Jordán László elnök helyettes (NÉBIH) köszöntötte a résztvevőket, melyet a hagyományokhoz híven szerteágazó előadássorozat követett. A szakmai előadások közérdekű kérdésektől speciális növényvédelmi problémákig számos témát felöleltek. Ezek közül két, egymáshoz több szálon kapcsolódó témáról számolunk be röviden: az európai növényvédő szer engedélyezés átalakulásáról, ennek várható hatásáról a közeljövő szerválasztékára, illetve a talajlakó kártevők okozta problémákról és az ellenük való védekezés lehetőségeiről.

Szigorúbb, drágább

A növényvédő szerek engedélyezése, az Európai Unió ehhez való hozzáállása, illetve ennek hatása a kémiai növényvédelemre adta Dr. Tőkés Gábor (igazgató-helyettes, NÉBIH NTAI) előadásának a témáját. A téma súlya emberként és szakemberként is átérezhető, hiszen a növényvédő szerek kockázatot rejthetnek a környezetre, egészségre egyaránt, ugyanakkor a hatékony növényvédelem jelenleg ezek nélkül nem képzelhető el.

A peszticid hatóanyagok engedélyezése uniós szinten történik, majd egyes készítmények engedélyezése már tagállami hatáskörben. Az értékelés alapját a kockázatbecslés adja – az adott hatóanyagnak, készítménynek nem lehet elfogadhatatlan kockázata a felhasználóra, a fogyasztóra és a környezetre. Azonban a veszély alapú értékelés is bekerült a döntéshozók szemléletébe, aminek következtében bizonyos anyagok eleve nem kerülhetnek pozitív listára, mint a karcinogének, mutagének, reprotoxikus anyagok, és az egyelőre nem is pontosan definiált hormonrendszerre hatók. Amint ez utóbbit is pontosan meghatározzák, az várhatóan érezhető változásokat hoz a hozzáférhető szerek körében.

A szigorodó kritériumokkal együtt 2014-től a megújításhoz, engedélyezéshez szükséges adatok köre is megnőtt, tovább drágítva ezzel az engedélyeztető cégek által finanszírozandó vizsgálatokat. Amennyiben nem megfelelés vagy adathiány miatt elbukik egy hatóanyag, akkor azt a tagállamoknak az engedélyokiratokban is érvényesíteni kell.

A vizsgálatok eredményét értékelő EFSA (az EU Élelmiszerbiztonsági Hivatala) igyekszik alaposan bebiztosítani magát, így irreális forgatókönyvekkel is számol, ami olyan hatóanyagok létét is veszélybe sodorja, melyek reális körülmények között elfogadható kockázatot jelentenek. Az értékelésben két kritikus területet emelt ki az előadó: ezek a genotoxikus és a méhes útmutató, mely utóbbiban (jelentős szigorítást követően) valóságtól elrugaszkodott előírások is találhatók.

Mivel a hatóanyagok engedélyének a megújítása 10 évenként esedékes, ezért egy jelenleg folyó vagy jövőbeni felülvizsgálaton olyan anyag újraengedélyezése is kérdésessé válhat, ami korábban sikerrel vette az akadályt. Ennek eredményeként a hatóanyag visszavonásokban növekvő tendencia látható, és a jövőben is ez várható. Kérdéses a sorsa pl. a diquat, maleinsav-hidrazid, linuron, imazamox, pendimetalin hatóanyagoknak – ezek minden bizonnyal heves vitákat fognak kiváltani.

Az elmúlt évek korlátozásaiból, melyek hatással vannak napjaink peszticid használatára, az előadó három hatóanyagot, hatóanyag csoportot emelt ki:
• A klórpirifosznál megállapított akut fogyasztói kockázat miatt csökkentek a szermaradék határértékek, aminek eredményeként jó néhány kultúrában vissza kellett vonni a felhasználási engedélyeket.

• Egyes neonikotinoid inszekticidek két éves moratóriumát rendelték el 2013 decemberétől, ami eredményeként több kultúrában a csávázószerként való használatuk megszűnt. Döntés azóta sem született a feloldásáról, és ez így is maradhat a hatóanyagok soron következő felülvizsgálatáig. A teljes moratóriumot követően, 2016-ban szükséghelyzeti engedélyt kaptak neonikotinoid csávázószerek, de igen korlátozott mennyiségben. A kártevők persze moratórium alatt is károsítottak, így a felhasznált rovarölő szerek mennyisége duplájára nőtt, ezen belül a klórpirifoszé háromszorosára.
• A glifozát lejáró engedélye heves vitákat váltott ki, melyet a politika is átszőtt. Bár a sorsa továbbra sem dőlt el, több korlátozásról döntés született: a POE-faggyúamin adalékot tartalmazó glifozát készítmények engedélyét visszavonják november 30-i hatállyal. Ezek a készítmények további 6 hónapig forgalmazhatók, és egy évig még felhasználhatók. A Bizottság azt is leszögezte, hogy a glifozáttal való állományszárítás nem tekinthető helyes mezőgazdasági gyakorlatnak, illetve tilos a felhasználása játszótereken, kórházak területén.

Az előadó kitért a „helyettesítés” problémakörére is, ugyanis elkészült a helyettesítendő hatóanyagok 77 tagú listája. Ennek értelmében a tagállamok kötelesek ezeket összehasonlító értékeléseknek alávetni, és az engedélyokiratot visszavonni, amennyiben vannak a kérdéses anyagnál kedvezőbb tulajdonságúak. Ennek ellenére az előadó ettől a rendelkezéstől nem vár tömeges visszavonásokat, mivel ennek több feltétele is van: ki kell zárni a rezisztencia kialakulás veszélyét, nem eredményezhet hatékonyságcsökkenést, nem okozhat gazdasági kárt, és a kis kultúrák nem maradhatnak hatóanyagok nélkül.

Talajlakó kártevők – kemény ellenfelek

Talajlakó kártevők márpedig vannak – indította előadását dr. Szeőke Kálmán entomológus, utalva arra, hogy nem szűnő problémát okoznak a mezőgazdaságban, és a talajfertőtlenítés, csávázás mértékétől függően a kártételük meg is jelenik. Tipikus talajlakó kártevők a pajorok és a drótférgek. Ezeknél preventív védekezésre van szükség, így kulcsfontosságú az előrejelzésük: mivel a talajfertőtlenítő szerek a környezetre legveszélyesebb peszticidek, és költséges is ezek használata, ezért megalapozottan kell felhasználnunk őket.

A talajlakó kártevők sorát gyarapítja a mocskos pajor, a csócsároló, az amerikai kukoricabogár lárvája, és az egyre nagyobb területeken gondot okozó káposztalégy nyűve. De helyenként figyelmet kell fordítani hangyafajokra, a vaspondróra is.

A talajlakók elleni védelemben jelentős részben a rovarölő talajfertőtlenítő- és csávázó szerekre kell támaszkodnunk, melyek közül több a fiatalkori kártevők ellen is védelmet nyújt. A növényvédő szereknek ez a két csoportja azonban eléggé leszűkült az utóbbi időben. A talajfertőtlenítő szerek között ma már kontakt hatású szereket választhatunk, illetve gázosodó hatásra is alapozhatunk néhány készítménynél. A csávázó szerek esetében a felszívódó, szállítódó neonikotinoidok használatának korlátozásával szintén jelentősen szűkült a gazdák mozgástere. Összességében elmondható, hogy csupán néhány hatóanyag maradt a talajlakó kártevők elleni védekezésre.

A Növényorvos Nap kitüntetettjei

A növényorvos nap hagyományaihoz híven ez évben is átadásra kerültek a növényorvos szakma rangos kitüntetései. Miniszteri elismerő oklevélben részesült dr. Fehér Attila, Gáll József és Velkei Károly. Kiváló növényorvos címet, és az ezzel járó arany gyűrűt Fülöp László, Katona István, Szikora Miklós, Vincze János és dr. Vörös Géza vehette át.

Képek a Novényorvosi napról




Szerző: AgrárUnió

Címkék:
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Szántóföldi robot, takarónövények vetéséhez is

Az UNL (University of Nebraska – Lincoln) 5 éve kezdte el, autonóm szántóföldi robotjának gyakorlati ...