Termőhelye, életmódja, kártétele

A széltippan mészkerülő növény, savanyú vagy semleges kémhatású talajokon találhatjuk meg. A lazább, homokos talajokat kedveli elsősorban, de a kötöttebb vályog-, agyagtalajokon is gyakori lehet.

Tipikus gabonagyom (T2-es életforma), ennek megfelelően tömeges csírázása ősszel, a búzával egy időben történik, emellett egy kisebb, kora tavaszi kelési hullámra is lehet számítani. Csírázása – melyet a fény serkent – tartósan nedves talajban, a felszínrő, vagy a felső1 cm-es talajrétegbő indul. Száraz őzön mérsékelt kelésre lehet számítani.

Kártételére őzi vetésűnövényekben (őzi kalászosok, őzi káposztarepce) lehet számítani. Törékeny felépítése ellenére jelentő mennyiségűvizet és tápanyagot használ fel, ami megmutatkozik a kultúrnövény produkcióján.

Alaktani leírása

A pázsitfűfélék családjába tartozó, bokros növekedésű felálló szárú növény. Kifejezetten karcsú szalmaszára kb. 1 méter magasra nő így a tenyészidőzak vége felé jócskán fölé nőa búzának. 3–5 mm széles leveleinek a felsőlapja és az élei érdesek, a levéllemez eredésénél hosszú (5–6 mm), rojtos szélűnyelvecskét visel.

Virágzata 10–30 cm hosszúságú laza bugavirágzat, melynek oldalágai igen vékonyak, apró, egyvirágú füzérkékkel (1. kép). A virágzat érés idején vörösödő ibolyás színt vesz fel (2. kép). A szemtermések aprók, 2–2,5 mm hosszúak, karcsú orsó alakúak, a toklász csúcsa alatt eredőszálkával. Csíranövénye a kelőbúzától jól elkülöníthető attól lényegesen apróbb, vékonyabb leveleivel (3. kép). A nyelvecske hosszú, fehér vagy zöldesfehér, mélyen rojtos szélű.

Védekezés

A védekezés agrotechnikai elemeivel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a gyomnövény őszi, esetleg kora tavaszi kelése miatt, a vetésváltásba iktatott, tavaszi vetésűnövények talaj-előészítése elpusztítja a csíranövényeit. A megfelelővetésváltás ezáltal szerves részét képezi a széltippan elleni védelemnek.

A cikk folytatódik...