Tisztelt Olvasók! Leírok valamit, amit még a 2009-es agrárkárenyhítésről tudnunk kell! Elsőként azt, hogy az állítólagos agrárkárenyhítésből AGRÁRKÁR FOKOZÁS lett! De ne vágjunk a dolgok elébe. Tudom, hogy több ezer sorstársamnak szorul el most a torka és ökölbe a keze, mert már megint átvertek minket, gazdákat! A történet az előző kormány idején kezdődött, és a „gazdák érdekeit” képviselő szervezet, a Mezőgazdasági és Vidéksorvasztási Hivatal (továbbiakban MVH) szerkesztette meg, hogy ne legyünk védtelenek az időjárás viszontagságaival szemben. Ez jó ötletnek tűnt, és a kiszabott hozzájárulás összege (gyümölcsös, szőlő 2000 Ft/ha; szántóterület 800 Ft/ha) is elviselhető volt. Ráadásul a magyar állam – ígérete szerint – az így befolyt összeget „megduplázza”, és a rászorulóknak „igazságosan szétosztja”. Mint már annyiszor bebizonyosodott az elmélet és a gyakorlat nem mindig ugyanazt az eredményt hozza. Sajnos, most is így történt. A gazdálkodók egy részét kötelezték az agrár-kárenyhítési rendszerbe lépésre, míg mások önként csatlakozhattak a „nyájhoz”. Ettől a ponttól a saját kálváriámat szeretném az Olvasókkal megosztani.

Húsz éve foglalkozom földműveléssel; főállásban egyéni vállalkozóként, 200 hektár feletti területen gazdálkodom. Az elmúlt években rendszeresen kötöttem növénykár-biztosítást a területeimre. 2009. június elején jártunk, amikor a falugazdászi hivatalban néhány szóval ismertették az új helyzetet, és adtak egy

3 oldalas, MVH által kiadott ismertető anyagot is. Ezt gondosan tanulmányoztam, és rájöttem, hogy emiatt másik biztosítást nem éri meg kötni, egyrészt drága, másrészt két biztosítás felesleges ugyanazokra a területekre, mivel egy rókáról két bőrt nem lehet lehúzni. A leírás tartalmazta az egész folyamatot részletesen. A befizetési és az adatszolgáltatási kötelezettséget, a határidőket és a kifizetési módot, dátumokkal kiegészítve. A falugazdász szerint meg kellett várnom a határozatot, amiben értesítenek, hogy mi a teendőm.

Az MVH határozata meg is érkezett 2009. június 10-én, amiben köteleztek a belépésre! Kiszabták a hozzájárulás összegét, s a befizetés határidejét, június 30-át. 2009 nyarán korán kezdődött a betakarítás, tehát ezeken a napokban már folyt a gépek felkészítése, és el is kezdődött a parasztember számára legfontosabb munka, az aratás. Tehát e napokban a „legszegényebb” a magamfajta ember, mert apai-anyai erőfeszítés kell, hogy a betakarításig kitartsunk. Jogkövető állampolgár lévén, aki mindent megpróbál időben teljesíteni, én is beírtam a naptárba az újabb kötelezettséget. Mivel egyéni vállalkozó vagyok, így az „irodám” a kombájnfülke. Innen nehéz elszabadulni, csak a családtagok segíthetnek az adminisztrációban és a hivatali ügyek intézésében. 2009. június 29-én délután el is indult a feleségem a 30 km-re lévő bankfiókba, és befizette a kért összeget, mellékelve az átutalási megbízást. A bank ezt másnap délelőtt utalta tovább a MVH-nak, azaz 30-án, kedden.

Ezzel ezt a dolgot lezártnak tekintettük, nem is kaptunk semmilyen visszajelzést az MVH-tól. A betakarítás gyorsan lezajlott, mert a rendkívüli aszály miatt minden kultúrában jókora veszteség mutatkozott, akárcsak a tavaszi növényeknél. A tavaszi vetések egy része meg is semmisült. Elérkezett az adatszolgáltatások ideje is. Ezt általában a falugazdász jelezte (mobiltelefonon!). Erre mindig nagyon rövid határidőt adtak. Szinte mindent azonnal félre kellett tenni, hogy másnapra vagy harmadnapra kész legyen a kimutatás. És amikor ez kész volt, néhány nap elteltével ismét jött a telefonos értesítés, hogy rossz az egész, újra kell csinálni. És újra csináltuk megint, és megint, már nem is tudjuk hányszor, és hány változatban. Ekkor már tudnunk kellett volna, hogy a „selejtező” elkezdődött! Ugyanis, aki a saját termésadatait írta be a táblázatba, annak a megyei átlaggal kellett számolni. Aki pedig a megyei átlagokkal számolt, attól pedig a saját adatait kérték. Nem furcsa?

Közben teltek a napok és a hetek, és mindig morzsolódott le jó pár gazda a „nyájból”. Volt, aki nem is tudott vele foglalkozni a munka miatt, volt aki „lekésett”. Például az öntözhető területeket is kizárták a kárenyhítésből. Tehát zűrzavaros kapkodás volt az egész folyamat. Sokszor éjszakáztunk a táblázatokkal, mi és a falugazdász-hivatal dolgozói is. A rendelet szerint november 10-én már lezárt ügyeket kellett volna az MVH-hoz továbbítani, ennek ellenére mi még november 30-án adatot szolgáltattunk. Ezekben a napokban a „még versenyben maradottaknak” váratlanul APEH-vizsgálaton is részt kellett venniük, mert kiutalás előtti ellenőrzést kaptak az üggyel kapcsolatban. A vizsgálatokról gazdatársaim több mint 90%-a úgy jött ki, hogy „önként és dalolva” lemondott a kártérítési összegről! Ezt a revizorok több keresztkérdéssel és egy „esetleges átfogó vagyonvizsgálattal” tudták kikényszeríteni a „nyomorultakból”! De a selejtező még ezzel sem ért véget. A falugazdászok kapták azt a megtisztelő feladatot, hogy szűrjék ki a „simlis gazdákat”, és léptessék vissza őket. Tehát ismét sorba álltunk; mustráltak minket, és megint fogytunk. Ekkor már nem tudtuk számon tartani, hogy mennyien maradtunk „versenyben”. Csak vártuk az előleget, mert az is járt volna a tárgyév végéig. A napok teltek, de semmi nem történt.

Januárban aztán mégis történt valami. A környék gazdái közül mindössze 3 jelezte, hogy kapott kárenyhítést, mégpedig a bevételkiesés 20%-át. Velük is több helyen földszomszédok vagyunk. Se több, se kevesebb aszálykár nem ért egyikünket sem. Jómagam 2010. január 20-án kaptam meg az elutasító határozatot, ami egy általános indoklást tartalmazott. Miszerint a fizetési kötelezettségemet vagy nem határidőben, vagy nem megfelelő mértékben teljesítettem. Még arra sem méltattak, hogy személyemre vonatkozóan megvizsgálják az elutasítás pontos okát. Felháborodtam! Belenéztem a papírjaimba és mindent rendben találtam. Természetesen azonnal telefonáltam az MVH központjába, ahol egy ügyintéző férfi közölte, hogy nagyon sok igénylést utasítottak el az enyémhez hasonlóan, mert az utolsó napokban fizettük be a hozzájárulást és ezt egy „Bizottság” újravizsgálja másodfokon. Írjam meg a fellebbezést és megnyugtatott, hogy kb. 60 nappal később mi is megkapjuk a várva várt kárenyhítést. Ennek eleget is tettem, bár nagyon sértett az eljárás. Megint türelmesen vártam, amire volt is szükség, mert 2010. április 15-én az MVH jóváhagyta az elsőfokú elutasító határozatot, azzal az indokkal, hogy a hozzájárulás nem íródott jóvá az MVH számláján a 2009. június 30-i határidőig!

Mellékesen jegyzem meg, hogy nyakig vagyunk a gazdasági válságban, az időjárási anomáliákban, a körbetartozásban, a kifizethetetlen svájcifrank-alapú devizahitelekben, az „egyoldalú” termeltetési szerződésekben, a méregdrága input anyagokban és a kiszámíthatatlan tőzsdei árváltozásokban. Én a magam részéről nagyon örülnék, hogyha minden partnerem a számlán megjelölt utolsó napon fizetné ki a szolgáltatást. Nem panaszkodnék.

Az MVH nagylelkűen megjelölt még egy jogorvoslati lehetőséget, amit a Fővárosi Bíróságra írt keresetlevél jelentett. Ekkor már ügyvédhez kellett fordulnom, és megint fellebbezhettünk. Újabb költség, újabb várakozás, nem is kevés. 2011. január 18-án tárgyalták az ügyemet Budapesten. A tárgyalóterem ajtaján csak a sorstársaim neve és ügyszáma sorakozott (rossz előjel), s a rendkívül kedves, és segítőkész bírónő nem sok jóval biztatott. Közölte, hogy ő most csak egyetlen körülményt vizsgálhat. Mégpedig azt, hogy az MVH az eljárás során jogszerűen járt-e el. Hiába mondja ki a Ptk., hogy a postai bélyegzőn lévő dátum, vagy az utalás időpontja szerint megfizetettnek minősül a tartozás, ez ide nem érvényes, mert az MVH csak a saját kárenyhítési törvényét ismeri el, és csak a saját könyvelésében lévő jóváírás dátumát fogadja el.

Ezzel számolva lehet, hogy a június 20-án utalókat is ki tudják zárni, mert a munkatársak nem voltak hajlandóak naprakészen könyvelni, ez csak ránk, állampolgárokra kötelező. Ezzel az ügymenettel valószínű, hogy a 2010-es kárenyhítésből is kizártak, azt úgy is csak két évvel később fogom megtudni. Ítélet az első tárgyaláson nem született. A Tisztelt Bírónő kötelezte az MVH jogi képviselőjét, hogy bizonyítsa a könyvelési napot, a jóváírás napját, merthogy ez eddig „bemondva” volt. A következő tárgyalás újabb bő két hónap múlva lesz 2011. március 24-én, s még mindig csak a 2009-es évről.

A cikk folytatódik...