kezdőlap / hírek / A napraforgó integrált védelme I.

2011. december 23., 13:53

A napraforgó integrált védelme I.

„Az integrált növényvédelem az összes gazdaságilag, ökológiailag és toxikológiailag elfogadható intézkedés kölcsönösen kapcsolódó rendszere, amelynek célja a kártevők és kórokozók kártételének gazdaságossági küszöbérték alatt tartása, miközben előnyben részesül a természetszabályozó tényezők tudatos alkalmazása.”

Az 500 ezer ha körüli vetésterületű 2,2 t/ha termésátlagú, a fészkes virágzatúak családjába (compostiae) tartozó egyéves kórós szárú napraforgó (Helianthus annus) a legfontosabb olajnövényünkké lépett elő uniós csatlakozásunkkal. Versenyképességünk megőrzéséhez ismernünk és elemeznünk kell a termesztés kritikus, kardinális pontjainak fejlesztését, különös tekintettel az integrált termelés és integrált növényvédelem kritériumaira.
A vetésváltás
A károsító helyzet felmérése után mérleget készítünk és megválasztjuk azt a technológiát, melyet alkalmazni fogunk az integrált védekezés során. Ennek egyik eleme a vetésváltás. Régóta tudjuk, hogy a napraforgó a betegségekre, különösen a talajon keresztüli fertőzésekre fogékony növények közé tartozik. Érdemes tehát betartani a szabályt, hogy ugyanabba a táblába 5 éven belül nem kerülhet. A vetésforgóból ki kell hagyni azokat a növényeket, amelyek gazdanövényei a szádornak. Rendszerint két gabona közé vetjük, utána tavaszi következzék. Jó előveteménye az őszi kalászos és a tavaszi árpa, közepesen jó az egy vegetációra ható herbiciddel kezelt kukorica. A kórokozók azonossága miatt rossz elővetemény a burgonya, dohány, cukorrépa, paradicsom, len, kender.
Ugyancsak nem jó elővetemény a napraforgónak a pillangós sem, mert meleg, csapadékos időjárás esetén a gyökérzónában gyűjtött nitrogéntől nagy a nitrogénfelvétel, ami buja növekedést okozhat, és fokozza a gombafertőzésre való hajlamot.
Tarlóápolás – talajmunkák
A napraforgó szerteágazó, bojtos gyökérrendszere a nyers ásványi tápanyagokat jól feltárja. Ebből ered azon tulajdonsága, hogy a talaj iránt nem túlzottan igényes, és a szárazságot még aszályos idő esetén is jól bírja. Kedvező számára a legalább 30 cm mélységig lazított (szántott) talaj. Ahhoz, hogy vetőmagunk megfelelően jó körülmények közé kerüljön, megfelelő tarlóápolásra és talajmunkára van szükség.
Az agrotechnikai feladatoknak kiemelt szerepük van a napraforgó termesztésében és védelmében. A szármaradványok aprítása és megfelelő bedolgozása igen sok kártevő, kórokozó, csírázó gyom gyérítéséhez járul hozzá. Elengedhetetlen a talajlakó kártevőket különböző talajművelő eszközökkel felszínre hozni.
A talaj tápanyagellátása
Fontos szerepe van a harmonikus tápanyagellátásnak is, ez biztosíthat kellő mennyiséget és elvárható minőséget. A kellő minőség elérését csak nitrogénnel nem tanácsos megkockáztatni. Köztudott, hogy a csak nitrogén vagy nitrogéntúlsúlyos tápanyagellátás inkább a fehérjetartalmat növeli, és nem az olajtartalmat. A napraforgó jó talajalkalmazkodó képességét hormonális szabályozó rendszerének köszönheti, melynek segítségével a víz- és tápanyagfeltáró képessége kitűnő. A harmonikus tápanyagarányoknak meghatározó szerepük van a növény egész életciklusára és produktivitására is. Ahhoz, hogy mennyi és milyen tápelemre van szüksége a napraforgónak, az az alábbi táblázatból derül ki.
A termés minőségének és mennyiségének egyik kardinális pontja a napraforgó-állomány növény-egészségügyi állapota.
Olajos növény révén, fontos a foszfor adagolása az olajképződéshez, a szárszilárdságot és az ellenálló képességét viszont a kálium fogja biztosítani. A magképződésben a bórnak van fontos szerepe. A műtrágyák kijuttatását az őszi szántást megelőzően végezzük el úgy, hogy kiadjuk a foszfort, a káliumot, és a nitrogén 30%-t.